Elmélkedés: HIAfo –ban…
<br>
<br>Föld csak tovább forog.
<br>Világmindenség a berke.
<br>Ott hosszú életek!
<br>*
<br>Rossz, ne képzelegjél.
<br>Nem minden függhet embertől.
<br>Világűrünk örök.
<br>*
<br>Egy. Páratlan párban.
<br>Egy vagy több dologgal együtt,
<br>Az együttműködés.
<br>*
<br>A lényegre gondolj.
<br>Szembejön és úgy ütközni?
<br>Oly’ nagy gondatlanság!
<br>*
<br>A klónok világa.
<br>Ő automata ember.
<br>Vágd el az áramot!
<br>*
<br>Vegyesen jó vagy rossz.
<br>Kerék helyett csak lánctalpak?
<br>Volt ez már, együtt is.
<br>
<br>Vecsés, 2017. november 27. – Kustra Ferenc – A HIAQ 3. sora följött első sornak, így először a konklúziót kell-lehet olvasni, aztán a két soros tárgyi leírást!
<br>
Régen megtaláltam(?) én az életutam és elvesztettem…
<br>Az óta bizony, karon fogott kóborlás az én kedvesem…
<br>Így már nekem, régen a sakkozás vele, a lételemem…
<br>
<br>Még fut bennem a heves véráram,
<br>A testem a saját életgyáram!
<br>Ha sakkpartinak nézem, ez a csúcsjátszma,
<br>De a kérdés, hogy ki lesz a győztes máma?
<br>A halál nagy sakkjátékos, nagyon csontos újakkal,
<br>Mindent lever, partit nyer az aktuális bábukkal.
<br>
<br>Előszobámban vagy egy majdnem vakult tükör!
<br>Abba nézegetem, hogy én vagyok az örök?
<br>Megöregedtem és már meg is bolondultam?
<br>A halált hagyom én nyerni, csak… úgy játszottam?
<br>*
<br>Nagyon nagy játékos,
<br>A csontos ujjú! Parádés.
<br>Leveri parasztot!
<br>Ha megszólal, mondja, hogy sekk!
<br>Válaszolok, én nem megyek!
<br>*
<br>Ez a zörgő, engem, nyikhajnak néz, folyvást sekket ad…
<br>Királynőm sem győz menekülni, ez valós hadd-el-hadd…
<br>Nekem meg állkapocs odaszól, ebből mássz ki magad!
<br>*
<br>Nem kapkod a táblán,
<br>Ő az úr, ezen a pályán.
<br>Egykedvű és csak üt!
<br>Csontos kezű, sohse kapkod.
<br>Kaszát, hiába markolod!
<br>*
<br>Vajh, én már dögrováson vagyok? A királynőm lesz, aki ment... meg?
<br>A csont pofa, nevetve sakkból kilépett… kaszás keze remeg?
<br>Óh, Uram adj erőt! Komolyan gondolja, mint téli fergeteg?
<br>*
<br>Volt biz’, hogy majdnem matt!
<br>Szép felszálló por a fénybe,
<br>Tekintetem, messze.
<br>Ez meg csak nézi a táblát,
<br>Kopogtatja, csontos sarkát.
<br>*
<br>Csontos újakkal értékeli helyzetet, állát simítja,
<br>Ízület régen nincsen, így a csontok csak kopognak rajta.
<br>Futót fogta és ez jó, mert akkor én nyerek.
<br>Ő csak intett így én már mozdulni sem merek.
<br>
<br>Megáll az ész, hogy folyvást vesztésre én állok,
<br>De küzdök és ennek sekkre, nem gazsulálok.
<br>Nem fárad, elmélkedik, dolgozik... mattot adhasson, rendesen.
<br>Én alig bírom tartani magamat, győzelemre éhesen.
<br>
<br>Régen, olyan nagy balgán gondoltam, okos vagyok,
<br>Mint egy új csillag, glóriaként fennen ragyogok,
<br>De közben a saját hamumba omlottam… szét tiprott napok…
<br>Mint egy szibériai, levél nélküli fa, olyan vagyok.
<br>*
<br>Csontos, árad-apad.
<br>Patak legyőzi a sziklát!
<br>Én nem vagyok patak…
<br>Szépek a csillagok, nézem.
<br>Még hadd lássam! Én ezt kérem.
<br>*
<br>Rángatja a szerencsétlen lovat, az csak nyerít!
<br>Ha én mernék, akkor rászólnék: azt a mindenit!
<br>Folyvást mosolyognak a kiálló pofacsontjai,
<br>Rám merednek közben, fixíroznak szemüregei.
<br>Bölcsen, megfontoltan játszik, igen idegőrlőn.
<br>Ha akar valamit, akkor rám néz, felül lévőn.
<br>
<br>Ha megindul, akkor táblán bábu pusztaság lesz,
<br>Ilyen a talárokkal értünk meg… Te nem kelessz…
<br>Küzdők én, már csak nem hagyom el enyészetnek, magamat,
<br>Hatvanhét évesen nem hagyom elveszni a partimat!
<br>
<br>Elkorhadt bútorok, már rég elavultak,
<br>Szétesnek, az enyészetben széthullanak.
<br>Éjjel csattognak majd a denevérszárnyak,
<br>Ők is úgy néznek ki, mint ezen csontvázak.
<br>Remélem, velük nem kell éjjel sakkoznom,
<br>Öregszem, kell már éjjel kicsit aludnom…
<br>
<br>Életemben, folyton-folyvást, mentem előre,
<br>Igyekeztem, hogy feljussak a hegytetőmre.
<br>De állandóan abba helyzetbe kerültem,
<br>Hogy soha, saját hegytetőmre fel nem értem.
<br>*
<br>A játszma kétséges!
<br>Mosolyog, és magabiztos.
<br>Van vesztenivalóm!
<br>Jól sakkozni és csak nyerni!
<br>Mattot… végül kap mindenki…
<br>
<br>Vecsés, 2015. április 9. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és TANQ –ban…
<br>
Ha ledűlnek falak,
<br>Romba dől az összes vigasz!
<br>Jő, reménytelenség!
<br>*
<br>Jön a végrehajtó
<br>Visz mindent, lefoglalt a ház.
<br>Költözés, erdőbe!
<br>*
<br>Könnyet akarsz? Sírjál…
<br>Bánat ellen, ez tán’ gyógyír!
<br>Te vagy bús, úgy sírj Te.
<br>*
<br>Vadvirágos réten
<br>Kirándultam, nekem régen.
<br>Üdítő virágok.
<br>*
<br>Erdők, mezők zöldje
<br>Jó kis látvány a szemünknek.
<br>Szemgyönyörködtető.
<br>*
<br>Fehér téli erdő
<br>Vadaknak, nem jó búvóhely.
<br>A bundájuk fázik.
<br>*
<br>Közeleg a tavasz!
<br>A megújhodás ideje…
<br>Ember, megújhodik?
<br>*
<br>Boldog a pillanat!
<br>Néha dereng… tovahalad…
<br>Ennyit kell megélni.
<br>*
<br>Elmúlt emlékeken
<br>Elmerengek, bánatosan.
<br>Tán’ feldereng, remény?
<br>*
<br>Élet, egy pillanat
<br>Töredék, többi múlt… jövő!
<br>Jelenben élhetünk?
<br>*
<br>Levelek hullanak,
<br>Mint egy halott lepkesereg…
<br>Tavasz! Feltámadás!
<br>*
<br>Tó felszínén arcom,
<br>Hullámokon összetörik.
<br>Torzult a képmásom…
<br>*
<br>Lennék tökéletes,
<br>De, a világ nem engedi…
<br>Felmosórongy lettem.
<br>*
<br>Esőcseppek fednek,
<br>Szomorúan vizesedek.
<br>Ázott kutya lettem…
<br>*
<br>Eső veri arcom,
<br>Rám néznek, hiszik, hogy sírok.
<br>Pedig, annyira nem.
<br>
<br>Vecsés, 2015. március 25. – Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ csokorban, az új szépirodalmi irányzat jegyében. (Én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6. Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz, mint a haikué! Eszmeisége, stílusa haikuval azonos!)
<br>
Szivárvány nem látszik
<br>Súlyos esőfelhők alatt.
<br>Letakarva, szépség…
<br>*
<br>Mélán bámészkodok,
<br>Tekingetek a világba.
<br>Biztonság magánya.
<br>*
<br>Ínség alatt a vár!
<br>Védők, így még meddig bírják?
<br>Győz, hazaszeret!
<br>*
<br>Ostromolták Jajcát,
<br>Török, oly’ nagyon elszánt volt.
<br>Győzelem! Diadal!
<br>*
<br>Szép ametiszt serleg,
<br>Miből bátran isznak ivók!
<br>Hiszik, nem rúgnak be!
<br>*
<br>Az igazságérzet
<br>Akit folyton inspirál, küzd.
<br>Eredménytelen harc.
<br>*
<br>A földbarázdádban
<br>Barnulnak, száradó rögök.
<br>Létirtó szárazság!
<br>*
<br>Csak ketyeg az óra,
<br>Múlnak percek, másodpercek.
<br>Idő, így nem áll meg!
<br>*
<br>Létünk röpke idő,
<br>Meg kell élni, minden percét.
<br>Ajándék, minden perc.
<br>*
<br>Életünk alkonyán
<br>Valami jutalmat kapunk?
<br>Nyugodt, szép öregség…
<br>*
<br>Az orrszarvú jó nagy,
<br>Ő nem lát jól, de jól szagol.
<br>Turistát kergeti.
<br>*
<br>Madarak az égben,
<br>A semmiségben repülnek.
<br>Minket csak lenéznek.
<br>*
<br>Megérzésre várok,
<br>Magány lapos, ebbe halok…
<br>Sors a gondoskodó!
<br>*
<br>Képlékeny feltevés,
<br>Hogy a kudarc nem ér utol…
<br>Segélykiáltások.
<br>
<br>Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ csokorban, az új szépirodalmi irányzat jegyében. (Én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6. Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz, mint a haikué! Eszmeisége, stílusa haikuval azonos!)
<br>
Kutya rabláncon van.
<br>A lánc erős és nem szakítható.
<br>Szárnyaló szabadság!
<br>*
<br>Kint úgy szakad a hó.
<br>Gyerekek szánkóznak, de jó!
<br>Lapátolt hókupac.
<br>*
<br>Nyárestén bográcsoz
<br>Család apraja és nagyja.
<br>Füst marja szemeket.
<br>*
<br>Kirándulás arra…
<br>Virágszedő munka, réten.
<br>Vihar! Bőrig áznak.
<br>*
<br>A lúdtollam hegye
<br>Úgy serceg a pergamenen.
<br>Kopott hegy nem ír jól!
<br>*
<br>Bicaj pedálja csak
<br>Letört, én tolhattam haza.
<br>Bicajt tolni nem jó!
<br>*
<br>Kutyákat etettem,
<br>Zuhogott eső! Eláztam.
<br>Kutya bundán nem árt.
<br>*
<br>Melegből kinézek,
<br>Mínusz karonfogva sétál.
<br>Ne fázz! Meleg kabát.
<br>*
<br>Almafa virágja
<br>Hogyha lefagy, nem lesz termés.
<br>Nem lesz este kompót.
<br>*
<br>Madárcsivitelés
<br>Nem hallatszik. Süvítő szél!
<br>Csak tátogó csőrök.
<br>
<br>Vecsés, 2015. február 26. – Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ csokorban, az új szépirodalmi irányzat jegyében. (Én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6. Ez jobban illik az európai gondolko-dáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz, mint a haikué! Eszmeisége, stílusa haikuval azonos!)
<br>