Idő 
Értékelés 
Értékelés A Nap felveszi bíbor köntösét,
<br>Földre villantja uccsó mosolyát.
<br>A Nap máshol kezdi új életét,
<br>A Föld megkezd egy új éjszakát.
<br>
<br>Erre mondjuk, hogy a naplemente
<br>Minden este megelőzi az éjt.
<br>Ebben gyönyörködik az ember szeme,
<br>Majd elbúcsúzunk egymástól; jó éjt.
<br>
<br>Budapest, 1997. december 9. – Kustra Ferenc József
<br>
Türelmetlenül battyog a kísérő szellemem,
<br>Odatartja az arcát, hátha jól pofon verem...
<br>
<br>Én csak tudom, hogy a lelkem fehéren, vattásan kemény,
<br>Rajta meg én vagyok az örökös gombolatlan mellény.
<br>A vágyam csak hajt, szorgalmaz, és szinte üldöz, velem küzd!
<br>Hiába mondom neki, együtt vagyunk, testemet ne űzd!
<br>
<br>Emeld az arcot,
<br>Közönyöd, magadról le!
<br>Béke, szeretet.
<br>*
<br>
<br>Vágy benne örök,
<br>Már kívánom a jövőt!
<br>Gátmentes létet.
<br>*
<br>
<br>Félsz a jövődtől?
<br>Nem kell előítélet.
<br>Bontsd le kőfalat.
<br>*
<br>
<br>Akadályon át!
<br>Szeretetláng világit.
<br>Virágpor illat.
<br>*
<br>
<br>Harc, mit vívni kell.
<br>Szabadság. csata heve.
<br>Előre, fénybe!
<br>*
<br>
<br>Mely dimenzió
<br>Vagy árny vezérli létet?
<br>Együtt, végtelen.
<br>*
<br>
<br>Már, hosszú a lét…
<br>Sok teher! Évtizedek!
<br>Csend magányában.
<br>
<br>Lelkemben már szúette fává lett a kereszt,
<br>Vívódok, hogyan tovább… de, lelkem nem ereszt.
<br>
<br>Vecsés, 2014. szeptember 30.- Kustra Ferenc József – íródott: versben és Európai stílusú haikuban…
<br>
A tavasz, lélekderű fokozó,
<br>Tél már elment, ő nem tiltakozó.
<br>A léleknek utólagos adó
<br>A tavasz… lélekderű fokozó.
<br>Nagykabát nem kell már, derű terjed,
<br>Meleg közeledik, mustként erjed.
<br>Tél már elment, ő nem tiltakozó,
<br>A tavasz, lélekderű fokozó…
<br>
<br>Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – íródott: triolett versformában
<br>
Már mi sem nincsen, Margarita,
<br>Már nincs szerelmesi praktika.
<br>Köröttem fagyott lett
<br>Minden, ez biz’ sorstett.
<br>Elhagytál… lelkem kifosztása.
<br>
<br>Volt jégvirágom, de elolvadt,
<br>Sorsomban volt írva: elsorvadt.
<br>Fagyos volt a létem,
<br>Hiába volt hitem.
<br>Picike boldogság… széthasadt.
<br>
<br>Már mi sem nincsen, Margarita,
<br>Nem süt rám lelked napsugara.
<br>Emlékemben maradsz,
<br>Ott is engem tagadsz…
<br>Belöktél ördög karjaiba.
<br>
<br>Vecsés, 2021. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
<br>
Öreg róka, nem vén róka,
<br>Ő már nem menekül.
<br>Szembenéz a puskacsővel…
<br>Csak néz és leül…
<br>
<br>Munkája volt a vadászat,
<br>De már ez sem ingerli.
<br>Vadásszanak inkább a fiatalok,
<br>Őt a békesség érdekli.
<br>
<br>Úgy mondjuk, ez volt a sorsa,
<br>Keleten, hogy a karmája.
<br>Élet kereke, lassan elgurul,
<br>Ez is benne van a sorsába.
<br>
<br>Evett, ivott, vadászott, megöregedett,
<br>Élt egy kínkeserves életet.
<br>Változtatni régin már nem lehet,
<br>Miért rótt ki sors, ilyen életet?
<br>
<br>Vecsés, 2005. október 26. – Kustra Ferenc József
<br>
