Demokráciában élünk… nem vagyunk szabadok, <br>A saját hazánkban élünk, mint a rabok. <br>A fogyasztói társadalmat… dicsőítjük, <br>Látom, már teljesen be is vezetjük. <br> <br>Ha én szabad lennék, mint a madár… <br>Nem lehetek… ide születtem már. <br>A jövő bennem nem él, nincs énképem, <br>Nincs bennem jövőkép, jövőt félem. <br> <br>Vecsés, 2007. január 7. – Kustra Ferenc József <br>

Honfitársaink őszelővel elutaznak… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A madarak, már hallhatóan lecsendesedtek, <br>Mi meg látjuk, gubbasztanak, figyelik felhőket… <br>A madarak, már hallhatóan lecsendesedtek. <br>* <br> <br>(Eredeti: Basó féle haiku) <br>Hajnalhasadás. <br>Napfény, meleg, majd hőség. <br>Tarló is kiég. <br>* <br> <br>Igazi madár-magyarság lakozik a szívükben, <br>Érzik, jön a tél, menni kell, testüknek és lelkükben… <br>Igazi madár-magyarság lakozik a szívükben. <br>* <br> <br>Sarlóél kopott, <br>De az asztagok állnak… <br>Éjjel eső lesz. <br>* <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Vége már a nagy-nagy csivitelő-veszekedős nyárnak, <br>Vége már a nagy utazás előtt, sokak ábrándjának… <br>Vége már a nagy-nagy csivitelő-veszekedős nyárnak. <br> <br>Nyáron bizony mindannyian láttuk, olyan jó nekik itthon, <br>Nyáron, élvezték a létet és fürödtek a homokdombon… <br>Nyáron bizony mindannyian láttuk, olyan jó nekik itthon. <br>* <br>(Senrjú trió) <br>Haragos eső, <br>Viharos villámlások. <br>Zajok, ijesztők. <br>* <br>Kusza felhők közt, <br>Az ég, éppen felsejlik. <br>Eső várható! <br>* <br>Váratlan felhők, <br>Miket ősziszél sodor. <br>Őszi vihar jön. <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Hosszú út, <br>Nincs kiút, <br>Idő fut. <br> <br>Oda kell érni, <br>Végig repülni. <br>Élet ilyen, <br>Tényes-ténytelen… <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember 9. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>[A 3 soros-zárttükröst úgy kell olvasni, hogy először az 1. és a 2. sort, egyben, majd a 2. és 3. sort egyben és így előjön a kétféle látásmód gondolatisága… Mintha egymással szemben ülnénk és kivágnánk a tortából a legközelebbi szeletet, ami ugyanaz, de mégsem…] <br>

Udvariatlan, buta, neveletlen emberek mindenfele, <br>Életüket úgy élik meg, hogy életben… van lehetősége… <br>Okos, értelmes, vagy gondolkozó ember olyan kevés, <br>Ismerek ilyent is és ha találkozunk, az oly’ mesés. <br> <br>Tudjuk Marxtól a pénz a jövedelmezőség felé halad, <br>De aki sötét-bugyutának születik, az, az is marad. <br> <br>Öregszem, csak csodálkozok… emberi butaság határtalan, <br>És óhatatlanul kapcsolatban vagyunk... végeláthatatlan… <br>Mindenki okosnak képzeli magát, mert ez neki szabadság! <br>Minél inkább csinálja, annál jobban segíti szabadosság! <br> <br>Bizony nagyjából ilyen ez a világ, <br>Okosnak nem terem, csak bánatvirág… <br> <br>Vecsés, 2015. június 21. – Kustra Ferenc József <br>

Ó, a nyár, akkor él a bogár… <br>Zöld akkor az összes falevél, <br>Pereg a homok, mikor mesél. <br>Ó, a nyár, bizony az elmúlt már... <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Alkony is fáradt, <br>Megviselték, hő napok… <br>Hűvös láthatár. <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc József <br>

A nyári zápor végigvert a kertemen, <br>Vad és heves volt, végigment a lelkemen. <br>Esett, zuhogott, nagy cseppű, és meleg volt, <br>Fújt a szél is, fakoronát összekócolt. <br> <br>Pár percig tartott, talán végtelen volt, <br>De elmúlt ez is, máshová vándorolt. <br>Friss lett a levegő, locsolni nem kell, <br>Vihar volt, már elment, magát elröstell? <br> <br>Kutya lábosban néztem; egy centi esett… <br>Bizony úgy esett, hogy kutyát is meglepett. <br>Levegő finom, frissen tiszta, pormentes lett, <br>Vihar elment, ezen mindenki továbblépett. <br> <br>Vecsés, 2011. június 3. – Kustra Ferenc József <br>