Nap a kiszáradt fűre arany tűzet, ont. <br>Kósza szélroham, magasra sepri a port. <br>Az állat és az ember izzad, piheg, szomjúhozik, <br>Míg egy kisebb fuvallat aranytűzzel játszadozik. <br> <br>Árnyat keres most, az ember és állat, <br>Hőség olyan, hogy vakolatot mállat! <br> <br>Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József <br>

Zakatol a vonat Balcsira, gőzmozdony fütyül, <br>Úttörőtáborban a rajvezető sípja szól. <br>Ballagok a folyóparton, fülembe szél fütyül, <br>Álmodok… régi álomképek, mind szívemből szól! <br> <br>Vecsés, 2014. február 27. - Kustra Ferenc József – múltba veszett emlékek. Önéletrajzi írás. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Senrjon csokor, félhaiku láncban) <br>Gyere ki a napfényre, <br>Órád lejár, nincs ki … fölhúzza! <br>Nem dobj ki mindent… <br>* <br>Gyere ki a napfényre, <br>Emlékezz szerelemlángokra… <br>Emlék... ne veszítsd! <br>* <br>Gyere ki a napfényre, <br>Nyisd csak ki szívednek ajtaját! <br>Emlék: maradó! <br>* <br>Gyere ki a napfényre, <br>Hátha újra perzsel életláng! <br>Hosszabb így élet! <br>* <br>Gyere ki a napfényre, <br>Fújd élet parazsát, lobogjon! <br>Bűn hagyni magad! <br>* <br> <br>(Leoninusban) <br>Lassú véget mutat az órád mutatója? Vajh’ már ezért nem hiszel szerelmes szóba? <br>Pedig szerelem a szíved motorja, ne hagyd, hogy öregedés önként, csak leállítsa! <br>Volt neked részed elégszer szerelem lángba? Most nincs... gyorsan elbújsz vak-sötét magányba? <br>Szedd össze magad, gondolj régi szépre, jóra, szerelmes múltra a fönnmaradt jó szóra… <br>Hamvadó parázs még biztos van benned, vak-sötét gondolatokat fontos elengedned… <br>A vak-sötét magányt el kell engedned! Győzz! Az öregedést ne éld meg végső terhednek! <br>* <br> <br>(HIAQ) <br>Ki tudja mennyi van? <br>Egy életed van, azt még éld! <br>Lehet jó… ki ne dobd! <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Szerelmes szó jő… <br>Lángtaposókon győzni! <br>Szerelmet várjad! <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Szív hadd szárnyaljon! Jöjjön még szerelem… <br>Lélekszivárvány újra föl! Szeretem! <br> <br>Vecsés, 2022. július 24. – Kustra Ferenc József – Kovács Jánosné Irénke, azonos c. versének az átirata, a szerző engedélyével! <br>

Kezdetben az ötlet,<br>s a nyers fogalmazás,<br>mielőtt kezdődhet<br>a komolyabb firkálás.<br><br>Sorok rendezése,<br>szavak választása,<br>egy hosszadalmas munka,<br>akár gyémánt csiszolása.<br><br>De ne add fel a harcot<br>gyors megelégedéssel.<br>Jobb túlzásba vinni<br>Szigorú ítéléssel.<br><br>Ha fénylik mint kristály,<br>ne csáb?tsd el magad,<br>mert büszkeségnek átka<br>könnyen hozzád tapad.<br><br>Oszd meg kivel tudod,<br>Értékeld a bókot,<br>és őrizd meg szívedben,<br>mint illedelmes csókot.

A kezdetben csak egy izzó, <br>folyékony és pörgő massza,<br>mely mint egy bolond kutya saját <br>farkat kergeti és a nap körül forog.<br><br>Ilyen volt kezdetben a földünk, <br>melynek lehűlése milliárd évek<br>hosszú folyamatán jött létre. <br>De hol volt akkor Isten képe?<br><br>Végül a tűz megkövesedett,<br>és a földünk megtestesedett.<br>Ki tudja a víznek eredetét,<br>Mely szűlte az élet leheletét?<br><br>A tény hogy víz nélkül<br>nincs se élet se tudat. <br>Talán a kő lelkében<br>valami titok megmaradt.<br><br>Nyüzsgű, zajos városokban<br>a köveknek nincsen hangja,<br>De ősies, csendes tájakon<br>A kő a szavát visszakapja.<br><br>Ott a földnek vén torkából, <br>mély morajlás megszólal,<br>és a merev, sötét kővek <br>örök szíve megdobban.