Látunk egy közeli háborút <br> <br>(anaforás senrjon csokor, félhaiku lánc formátumban) <br>A hadak útját, hittük, <br>Hogy már benőtte a szép zöld fű… <br>De nem zöldfülű… <br>* <br>A hadak útját, hittük, <br>Jóember lelkek fölszántották… <br>Sors, nem jólelkű… <br>* <br>A hadak útját, hittük, <br>Homokozóvá alakítják… <br>Nem galamblelkűk… <br>** <br> <br>(Tíz szavas duó) <br>A hadak útja pusztulásában hittünk, <br>De tankok szántják… pedig hitünk… <br> <br>A világ vezetői jók, ezért hittünk… <br>Vezetők tanokat küldtek… hitünk? <br>** <br> <br>{Septolet) <br>Gránátok, <br>Járjátok, <br>Játsszátok… <br>Mondják: méláztok! <br> <br>Menekült családok, gyerekek! <br>Féltelek; elmegy eszetek… <br>Hadi út: és veletek? <br>** <br> <br>(3 soros-zártükrös) <br>Itt fél évszázada már szinte nem is kellett a hadak útja, <br>Közben meg kiásta magát, a kiismerhetetlenség kútja… <br>Itt fél évszázada már szinte nem is kellett a hadak útja. <br>** <br> <br>(Senrjú) <br>Kórházak égnek, <br>Harckocsik is kiégnek… <br>Itt; menekültek… <br>** <br> <br>(Sedoka) <br>Iskola nem lesz! <br>Az már csak egy kőrakás. <br>Óvóhely nincs… pince se… <br> <br>Munkahely nincs már! <br>Az egész egy romhalmaz. <br>Férfiak; többség elment… <br>** <br> <br>(LIMERIK) <br>Ötven millió volt mindannyi! <br>Disszidáltak, meghalt; mindannyi… <br>Nincsen ki dolgozzon, <br>Nincsen ki tanítson…! <br>Lakósság fele… csak mindannyi! <br>** <br> <br>(Senrjú) <br>Atomerőmű <br>Meg véres vita tárgya. <br>Arra lődöznek! <br>** <br> <br>(anaforás, bokorrímes, önrímes) <br>Mi nem vagyunk vitapartner, csak, mint kicsike, peches szomszédok. <br>Mi nem ellenségeskedünk… aggódunk, mint itt lakó szomszédok. <br>Mi menekülteknek segítünk, befogadunk: mint jó szomszédok… <br>** <br> <br>(anaforás leoninus duó) <br>Jön a tél, vajon lesz fűtés? Sok fagyhalál lesz az Európai mély ütés? <br>Jön a tél és bármi is történhet, ez a sok nép meg már megelégelhet… <br>Jön a tél, az meg bizony senkit nem kímél, ő a vacogóktól nem fél… <br> <br>Vannak, akiknek félni kéne... mert a végén, egyszer a nép itéle... <br>Vannak, akiknek telik, fussa... de talán észbélileg, igen nyurga... <br>Vannak, kiknek adatott hatalom... de lyukas zsebükben nincs irgalom... <br> <br>Vecsés, 2022. augusztus 20. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Ősz ölel tájat, <br>Rétegfelhő szétesik. <br>Hideg víz zuhog. <br>* <br>Őszi borultság, <br>Bizony lélekhangoló. <br>Támadó vihar! <br>* <br>Ősszel bizalom? <br>Veszett, mint üres magány. <br>Rézkakas forog. <br>* <br>Őszben sok szép van, <br>De lelkem már elveszett. <br>Rézkakas nyikorg’… <br>* <br>Ősz a tél elő, <br>Nem lehet már harcolni. <br>Rézkakas bólint. <br>* <br>Őszbe belemúl, <br>Élet és a szerelem. <br>Rézkakas vagyok… <br>* <br>Ősszel bizony már, <br>Nem áll helyre semmi szép. <br>Vén diófánál? <br>* <br>Ősszel, már álom <br>Is múlik… eső mossa! <br>Nyári vágy kútban. <br>* <br>Ősz figyelmeztet, <br>Úgyse... te marha öreg… <br>Hörög a vihar. <br>* <br>Ősz, mint borotvás <br>Mester, erdőt kopaszít. <br>Lelkem is sírva… <br>* <br>Ősz mosolyogva <br>Nem nevel kukoricást… <br>Öntörvényűség. <br>* <br>Ősz már fölkészít: <br>Elvesztésre, múlásra… <br>Ködnek igaza… <br> <br>Vecsés, 2020. november 9. – Kustra Ferenc Ferenc– íródott: anaforás senrjú csokorban <br>

Korán reggel, ázott, <br>Immár őszi úton sietünk dolgunkra. <br>Őszidő vágtat nyomunkba. <br>Csoszogás is hallatszik… <br>Egy fázós hajléktalan indul, kukázó útra. <br>Enne, keresgél… romlott múltba. <br>A vándormadarak sehol! <br>Itt már nem csivitelnek, nem tojnak, messzire repültek, <br>Tavaszra, új életbe érkeznek… <br> <br>Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc József – íródott; farkasfog versformában, amit én alkottam meg. 3 versszakból áll. Szótagszámok: 6-12-8 – 7-14-9 – 8-16-10 Rímképlet: xaaxbbxcc <br>

Reggel, rögvest hiányzol Csinszka! <br>Ó, ha együtt lehetnénk még ma. <br>Simogatnám kezed, <br>Majd elvenném eszed… <br>De, nem vagy! Kereslek, hol vagy ma? <br> <br>Nagyon fáj, hogy nem vagyok veled, <br>Meg az is, hogy nem fogom… kezed. <br>Reggel, már kereslek, <br>Egész nap szeretlek… <br>Boldogságban úszhatnék veled. <br> <br>Szeretetem úgy kifejezném, <br>De, ha nem vagy, hogyan tehetném? <br>Reggel én felkelek, <br>Este én lefekszek. <br>Magányos vagyok, légy már enyém… <br> <br>Vecsés, 2021. március 20. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Keserű a szerelem Ágó, <br>Boldogtalan szerelem… fájó. <br>Ölelném testedet, <br>Bírnám szerelmedet… <br>Keserű, boldogtalan, málló… <br> <br>Nőmmé tennélek, édes Ágóm, <br>Keserűn ölelnélek… fájom. <br>Tán’ nem is esne jó, <br>Lelkem meg csak molyol. <br>Szerelem… tehervonat, Ágóm. <br> <br>Szívem, hang dörejjel dobogat, <br>Megőrülök… nem adsz alkalmat... <br>Ölelj, csókolj gyorsan, <br>Várnám hamarosan. <br>Bánat karcolgatja, arcomat… <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban. <br>