(leoninus trió) <br>Sűrű-sötét erdőben csillog pillanat, pontosabban; a napsugár pillanat. <br>Mi csak kirándulók vagyunk, nem zavar, látni, hogy nincs ellenünk, rosszat nem akar. <br>Tele az erdő alja remek, puha avarral, felhők nincsenek… akarattal? <br> <br>Oly sokat lehetne itt sétálni, <br>E gyönyörű teremtést csodálni, élvezni. <br>* <br>Szép a táj, remek eme tömött erdő, bízunk ördög nem lakik itt és nem jön elő. <br>A tisztás túloldalán, változik a táj, ott van egy örökzöld erdő, szép és nem fáj. <br>Érzem bőrömön, ez már a nyár, itt -mi- sátrazhatnánk egy nagyot… két hetet is akár. <br> <br>Nyugalom és csend körülvesz mindent, <br>Tudva, valahogy, valami már elment... <br>* <br>De idő ostora lecsapott, nagy vihar képében végigvágott hátunkon egy nagyot. <br>Jó, hogy volt nálunk összecsukható ernyő... mit vihar legott széttépett… mi, menekülő. <br>Futottunk hazáig, rossz ernyőt vittük egy fáig, eső bőn' szakadt, futottunk hazáig. <br> <br>Élménydús nap vége látszik, <br>Mikor a fáradt lélek álmodva alszik. <br> <br>Vecsés, 2023. április 1. – Arad, 2023. április 5. - Kustra Ferenc József – a leoninust én írtam. A tíz szavasok szerző-, és poéta társam: Ghica Izabella Iasmina munkája. <br>

Poéták a hétköznapokban… <br> <br>(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Az élet hömpölygő sodrásában <br>Külön is van mozgás, e világban… <br>Az élet hömpölygő sodrásában. <br> <br>Az élet csak szavakban fogalmazódik, <br>Írva, soha mondva, mindig megérződik <br>* <br>Micsoda sodrában szállnak a gondolatok, <br>Közben rögzülnek a legnagyobb gondolatok… <br>Micsoda sodrában szállnak a gondolatok. <br> <br>(Tükör apeva) <br>Egy, <br>Minden <br>A tudat, <br>Az akarat... <br>Csak ez számít majd <br> <br>Csak ez számít majd, <br>Az akarat, <br>A tudat <br>Minden <br>Egy <br>* <br>A gondolatok közvetítik az elmondhatót <br>És nemkülönben a fontos maradandót… <br>A gondolatok közvetítik az elmondhatót. <br> <br>A sok fájdalmas élmény az ihlet, <br>Amit majd mindenki átélhet <br>* <br>Poéta mitől indul be? Van, éli a gondolatot… <br>Szerepet játszik az ihlet, mi indít folyamatot, <br>Poéta mitől indul be? Van, éli a gondolatot… <br> <br>(Tükör apeva) <br>Szív <br>Megtört, <br>Rohanó, <br>Fojtogató, <br>A vágyakozó <br> <br>A vágyakozó, <br>Fojtogató, <br>Rohanó, <br>Megtört <br>Szív <br> <br>Élmények keresztfonata, lökdösheti a poétát, <br>Ő meg már igy leírhatja a gondolatsorát… <br>Élmények keresztfonata, lökdösheti a poétát. <br> <br>(Tíz szavas) <br>Mikor beszélni sem lehet, <br>A szót és verset is szeret. <br>* <br>A nagy poéta olyasmit is ír, mi másokat megfog, <br>Még lelke is segíti, nem vacakol: ésszel gomolyog… <br>A nagy poéta olyasmit is ír, mi másokat megfog. <br> <br>(Tükör apeva) <br>Ír <br>Verset <br>Békésen, <br>Szenvedéllyel, <br>Örök szellemmel <br> <br>Örök szellemmel, <br>Szenvedéllyel, <br>Békésen <br>Verset <br>Ír <br>* <br>Valljuk, hogy a poétának írni kell: az olvasó ezt várja el. <br>Valljuk, hogy a poéta dolga: az olvasóinak szórakoztatása. <br>Valljuk, hogy a poétaság: a szó művészete, írói sorsság. <br> <br>(Tíz szavas) <br>Némaság nem vonatkozik az igaz üzenetre, <br>Harsány mindegyiknek a története. <br> <br>Vecsés, 2023. február 1. – Arad, 2023. április 18. - Kustra Ferenc József – a 3 soros-zárttükröst én írtam. Alá a 10 szavast és a tükör-apevát írta; szerző-, és poéta társam: Ghica Izabella Iasmina <br>

A lokomotív <br>Éjjel is látja utat. <br>Holdfény kíséri. <br>* <br>Mozdony, szuszogva <br>Tőr utat a sötétbe. <br>Felhőtlen égbolt. <br>* <br>Alagútban a <br>Zaj, fülsiketítő lett. <br>Itt nincs holdvilág. <br>* <br>Sötétben füst szállt, <br>Még szerkocsi is köhög. <br>Látni a végét. <br>* <br>Alagút végén, <br>Újra terül a holdfény… <br>Látóhatár nyílt. <br>* <br>Vonat, majd megáll, <br>Mozdonyt feltöltik vízzel. <br>Gőzsíp zengedez. <br> <br>Vecsés, 2016. augusztus 31. - Kustra Ferenc József – Senrjú csokorban írva. <br>

Boldogságot ringatnak a hullámok, <br>Fölöttük testesülnek meg az álmok. <br>A levegőben harsog a fecskeszó, <br>Hogy ez csökkenő, bizony, nagyon nem jó! <br> <br>A nyár vad-meleg hevében forrón-égetőn hallik a csend, <br>A partok között vitorlások suhannak. Mind szélért esend. <br>Déli parton vagyunk, szemben a hegyek sötét sziluettje, <br>Vonulatukon szinte remegőnek látszik a nap kérge… <br> <br>Most indul el Tihany felé egy dugig rakott teherkomp, <br>Utasok integetnek, távolodnak, majd lesz: vissza-komp. <br>Mesésen sima a víztükör, fenyegető felhőzet nem látszik, <br>Gólyák húznak a nádas felé, öten: éhes a csapat, úgy látszik. <br> <br>Többen is egyszerre jöttünk rá, itt az ebédidő, menjünk, <br>Aztán majd gyerekekkel utána strandolunk! Hát üdülünk… <br> <br>Vecsés, 2015. július 20. – Kustra Ferenc József <br>

Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon. <br>Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon… <br>Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon. <br>* <br>(Septolet) <br>Terjedő baj, dörrenő zaj, <br>Átható jaj… <br>Önpusztító emberi faj. <br> <br>Helyzetünk: <br>Szenvedünk… <br>Reszketünk, <br>Hogy elveszünk. <br>* <br> <br>(HIQ trió) <br>Testvéri <br>Szeretet nincs is? <br>Háború! <br> <br>Időben <br>Élettelen és <br>Térben is! <br> <br>Asszonyok <br>Élte csak sírás! <br>Halk sírás… <br>* <br>Anya orcáján ború… <br>Fia ifjú férfiú, <br>Harcba hívja a háború. <br> <br>Szomorú, <br>Szigorú, <br>Iszonyú <br>Háború. <br>* <br> <br>(Senrjon trió) <br>Katonák imája, mint <br>Hajótörötteké. Péntek nincs… <br>Élet gyászfoltos… <br> <br>Harc, véres koszorúban! <br>Koszorút természet megfonta! <br>Élet gyászfoltos… <br> <br>Harc halál-koszorúban! <br>Hontalan mise… elhallatszik! <br>Élet gyászfoltos… <br>* <br>Halál tombol – <br>Létet rombol… <br>Hazafi harcol, hitvese imákat mormol. <br> <br>Kedvesünk, <br>Gyermekünk, <br>Nemzetünk <br>Óvd Istenünk. <br>* <br> <br>(Leoninus csokor) <br>Torz arcok vigyorognak, de a jó és szép szavak nem használnak! <br>Össze gereblyézett jajok bőszen ölelkeznek, szent szolidaritással, fékezhetetlenek… <br>Síksági facsoportból előzúgó szél, sisakleverő, csak hazafiasáról beszél! <br>* <br>(septolet csokor) <br>Mostoha délibáb karmazsint vetít, tájra terít. <br>Fájdalom elborít, <br>Látvány tébolyít. <br> <br>Szétnézek – <br>Rémképek, <br>Élmények: <br>Rémségek. <br>* <br> <br>Katonák vére már eláztatta mezőt, itt úgysem használ, nem használnak kereplőt. <br>Testvér! És újból felváltotta posztján a zubogó csöndet, elássák halott elődöket! <br>Ki még él szenved és szenvedést lát! Parancsnok meg tüzelj… az akkurátusát! <br>* <br>Távolban színfolt – vöröslő vérfolt… <br>Erőszak gyilkolt, <br>Zsúfolt a sírbolt. <br> <br>Parancsszó <br>Hallható, <br>A jajszó <br>Átható. <br>* <br> <br>Mínusz húszban a vércsőpp piros és már hideg, a halál is fázik? Mert már feszeng! <br>Mint a szemafor tilosa, oly piros a véres föld, ahol a férj és fiú van, az a véres föld. <br>Búzamezők is elázottak, piros a búzaszár, katonákat összefogdossák és viszik már… <br>* <br> <br>Ott fekszik egy katona, <br>Harcnak hősi bajnoka… <br>Várja haza asszonya. <br> <br>Gyászjelentés – <br>Késdöfés, <br>Tisztelgés – <br>Édeskevés. <br>* <br> <br>Katona csak attól lesz, hogy egyenruhát kap és fegyvert. Be is járják lövés elől a bunkert. <br>Európa, látszik nem szégyelli magát, segítőn csak bővíti háború poklát! <br>A nagymenőket nem érdekli a százezernyi halott, a döntnökök hada tudatlanságtól bigott… <br>* <br> <br>Bánat áztat <br>Özvegyi fátylat… <br>Fizettünk nagy árat - <br>Nagyember von vállat. <br> <br>Hatalmasok, <br>Tudatlanok – Miattatok <br>Jajgatok. <br> <br> <br>Vecsés, 2023. május 4. – Pápa, 2023. június 1. -Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberi-ség jelen történelmi helyzetéről. A septolet csokor: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írása! [Íródott: Bencz Boldizsár: (1901 – 1949) azonos c. verse átirataként.] <br>