(3 soros-zárttükrös) <br>A sötét, még csak rendesen ide sem ért és máris leült a partra <br>És úgy tűnik, hogy nézegeti magát a kicsi, alig-hullámokba… <br>A sötét, még csak rendesen ide sem ért és máris leült a partra. <br> <br>(3 soros-zárttükrös, önrímes) <br>Még a délutáni meleg sem csökkent, lihegést susog a nádas, <br>A strand is tele van fürdőzőkkel, ezt is már megszokta a nádas… <br>Még a délutáni meleg sem csökkent, lihegést susog a nádas. <br>* <br>(Senrjon duó) <br>Két gólya is ott landol, <br>Bizton vacsora ügyben jöttek. <br>Erényük a csend! <br> <br>Igen halk a landolás, <br>Vacsora-békák észrevették? <br>Nem is csámcsognak… <br>* <br>(Bapeva) <br>Vízben <br>Fürdőzők. <br>Pancsolásnak, <br>Azért van hangja, <br>De jön est és múlik. <br>A sötét érezhetőn <br>Kezd sűrűsödni, ahogy, ül. <br>Körbe felhők, sehol nincsenek, <br>Szélcsend uralja a teljes tájat. <br>Az ici-pici hullámok… égtükrök. <br>* <br>Az alkony immár végleg bejelentkezik, egy távoli harangszóval, <br>Balatonunk is láthatón lefekvéshez készülődik… csendes szóval. <br> <br>Vecsés, 2021. május 12. - Kustra Ferenc József <br>

Ezerarcú Balaton <br>Ó, Te hazámfia! Szeretünk! <br>Vized a miénk. <br>* <br>Ezerarcú Balaton <br>Gyönyörködünk is orcáidban… <br>Vized… aranyból! <br>* <br>Ezerarcú Balaton <br>Tudat simogat, hogy miénk vagy. <br>Hullámaid közt… <br>* <br>Ezerarcú Balaton <br>Partodon nyaralni fölséges. <br>Nyugalom tava. <br>* <br>Ezerarcú Balaton <br>Ó, hajózni, bizony fölséges. <br>Siklás, élvezet. <br>* <br>Ezerarcú Balaton <br>Nagyon bízz, mi mindig szeretünk! <br>Egymásé vagyunk! <br> <br>Vecsés, 2022. március 11. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjon csokorban, fél-haiku lánc formátumban. <br>

(Senrjon csokor) <br>Gondolsz-e még néha rám? <br>Jut-e még eszedbe múlt-részlet. <br>Sorsunk mivé lett? <br> <br>Gondolsz-e még néha rám? <br>Eszedbe jut-e múlt, mint rege. <br>Élet, csak csendes. <br> <br>Gondolsz-e még néha rám? <br>Nekem még zizegő lomb mesél. <br>Dal, bokorban kél. <br> <br>Gondolsz-e még néha rám? <br>Éjjel, sötét felhő fönt lebeg. <br>Éjem… homályos. <br> <br>Gondolsz-e még néha rám? <br>Merengve vár lelkem, új hírre. <br>Bús lelkem fonnyad... <br> <br>Gondolsz-e még néha rám? <br>Mosolygó tubicám… holt vagyok. <br>Jöjj! Föltámadok! <br> <br>Vecsés, 2022. június 11. – Kustra Ferenc József – íródott: Fliesz Henrik (1880 – 1912) azonos c. verse -romantikus- átirataként, fél haiku-lánc formátumban. <br>

Tiszteletre méltónak lenni <br>A tiszteletre méltók között, <br>Ez bizony nagyon… szerfölött jó dolog, <br>És szerencse rögvest idemosolyog. <br> <br>Vecsés, 2012. május 25. – Kustra Ferenc József <br>

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, <br>Tudomásul veszem, a nappalok halandók… <br>Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, <br>Az utcán sem köszönnek, de rám néz mindenki. <br> <br>Skarlátvörös stráfot húzott a horizontra <br>A Nap, így jelezte az időt távozásra. <br>Másik oldalon éj öltötte fel fekete bársony ruháját, <br>Ékítve éjszaka sötét fényét… kinevetve Nap bánatát. <br> <br>De majd éjjel, a vaksötét palástját, ha az éj rám teríti, <br>A Hold meg lelöki, és az övét meg a vállamra helyezi, <br>Így a szép, ezüstös holdfénypalástban díszelgek, büszkélkedek… <br>Gyertek Ti is emberek, jön… jő már az új reggel, készüljetek. <br> <br>Vecsés, 2012. július 31. -Kustra Ferenc József <br>