Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös)
<br>Kétfélével írok, pennával és töltőtollal,
<br>Fejem meg tele van jobbnál jobb gondolatokkal...
<br>Kétfélével írok, pennával és töltőtollal.
<br>
<br>(Bokorrímes)
<br>A pennámat én kék tintába mártom,
<br>A golyóst meg feketével használom...
<br>Papíron, ha percegek, ezt imádom.
<br>
<br>nagyon is esteledik, és sejtelmes árnyak futnak a falon,
<br>A Nap is elért útja végére... lebukik a horizonton.
<br>Én most is írok, gyorsan kapok a kellemes, esti alkalmon.
<br>*
<br>
<br>(Senrjú)
<br>Míg írok, álom
<br>Világa vesz majd körül...
<br>Nektek írok most.
<br>*
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Lüktető érzelmek,
<br>Álmatlan éjjelek...
<br>Lüktető érzelmek.
<br>
<br>Mint zubogó forró-vízforrás tör ki a mélyemből...
<br>Szűrödnek ki fényes gondolatim a sötétemből...
<br>Papírra ugranak... maradnak a tollam hegyéből.
<br>*
<br>
<br>Időnek írok,
<br>Vélem, hogy majd megmarad.
<br>Olvasók hada...
<br>*
<br>
<br>Nyakamat önsajnálatom korrodált, rozsdás-vas lánca fojtja,
<br>De segít nekem a tentás tollam hegyének vitus- tűztánca,
<br>Ahogy tenta, a papír oldalakat sorra-rendre mázolja.
<br>
<br>Indulnék és is a fények végtelen útján,
<br>Haladnék óvatosan, de nem vonakodván...
<br>Indulnék és is a fények végtelen útján.
<br>
<br>Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok,
<br>Ezt adom példának, és isszák szavaimat a tanítványok...
<br>Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok.
<br>
<br>Elhalkul a sok-sok hang, a csendem várában,
<br>Én vadul kergetem a percet, magányában...
<br>Elhalkul a sok-sok hang a csendem várában.
<br>
<br>Vecsés, 2015. július 11. – Kustra Ferenc József
<br>
(3 soros-zárttükrös duó)
<br>Bizony, napokon belül belekezd a levélsodró offenzívába,
<br>Ha a tél meg ideér, majd sunyizik egy mélyülő defenzívába…
<br>Bizony, napokon belül belekezd a levélsodró offenzívába.
<br>
<br>Erdőn, mezőn és nyílt tereken, mint veszett róka, tékozlóan gyorsan nyargal,
<br>A terek, utcák, kertek leveleit, kupacra kotorja, fanyar humorral…
<br>Erdőn, mezőn és nyílt tereken, mint veszett róka, tékozlóan gyorsan nyargal.
<br>*
<br>
<br>(Senrjon)
<br>Nincs mit tenni, ősz ilyen,
<br>Tanúk vagyunk, születésénél…
<br>Tetőt, sorban bont!
<br>*
<br>
<br>(15 szavas, 6 sorban)
<br>Sodor kalpagot,
<br>El humort…
<br>Kőszobrot!
<br>Tetőn: rozsdamarta rézkakas,
<br>Ijedten forog, nem ócskavas,
<br>Csöppet sem nyugalmas…
<br>*
<br>
<br>(HIAQ)
<br>Lesz itt cudar világ,
<br>Ha majd összeszedi magát.
<br>Tetőt… ólat megbont!
<br>*
<br>
<br>(Leoninus duó)
<br>Úgy tűnik, most kezd rögtön edzeni, próbál melóba belelendülni.
<br>Nem hagyja békén az fasor fáit, ha meg törnek, tekernünk kell… fásli.
<br>
<br>De, amikor meg majd elmegy, siránkozik, mint egy magányba maradt özvegy.
<br>Azonban őhozzá meg, a hideg lesz kemény, ha-ha… nem lesz kemény legény.
<br>
<br>Vecsés, 2022. szeptember 1. – Kustra Ferenc József
<br>
Garázdálkodó
<br>Szelek északról fújnak.
<br>Felhőket tépnek.
<br>*
<br>Csipkeszélűek
<br>A sűrűsödő felhők.
<br>Szél is feltámadt.
<br>*
<br>Sárguló múlás,
<br>A rőt színnel keverék.
<br>Szél, egekig fúj.
<br>*
<br>Szél belekiált
<br>Az erdő mély csendjébe.
<br>Vaktában, csak fúj.
<br>*
<br>Erdők lombjai
<br>Közt, már panasz szava száll.
<br>A szél a regös.
<br>*
<br>Szél az erdőnek
<br>A szétzilált köntöse.
<br>Lombot szaggató!
<br>*
<br>Holdnak karmai
<br>Éji erdőt fésülik.
<br>Szél, csendesen jár…
<br>*
<br>Ringató a szél,
<br>Dúdolva zúg a fáknak.
<br>Monotonitás.
<br>*
<br>Hűs szellő rebben
<br>És fák között utat tőr.
<br>Fa, már lombtalan.
<br>*
<br>Zizzenő levél
<br>Adja fák nevetését?
<br>Szellő besegít.
<br>*
<br>Napsugár fáradt,
<br>Már öleltelen sugár.
<br>Feltámadó szél.
<br>*
<br>A fenyőfák közt
<br>Mint kis patak, szél folyik.
<br>Morc fizimiska.
<br>*
<br>Szél egy nagy zenész,
<br>Elmúlás hárfán játszik.
<br>Új élet messze.
<br>*
<br>Kedves szél játszik
<br>Út szélén, a dróthárfán.
<br>Lengő félhangok.
<br>*
<br>A hideg szellő
<br>Villanydróton gyakorol.
<br>Nem használ kottát.
<br>*
<br>Hűvös hajnalban,
<br>Szél kopasztgatta ágat.
<br>Fonnyadt levelek.
<br>*
<br>Reggel céltalan,
<br>Egész nap csak levél hull.
<br>Pajkos szélroham.
<br>*
<br>Büszke diófa
<br>Kopasz ággal nyújtózik.
<br>Friss, hajnali szél.
<br>*
<br>Szellő csak rezzen,
<br>Falevél zizzen és hull.
<br>Ágak kopaszak.
<br>*
<br>Levéltelen ág
<br>Komoran int semmibe…
<br>Szél hajlítgatja.
<br>*
<br>Már hideg szelek
<br>Tarolják a vidéket.
<br>Kopaszított ág!
<br>*
<br>Rozsdaszínű rét
<br>Kísérője, ökörnyál.
<br>Szél elszállítja.
<br>*
<br>Az ördögszekér
<br>Magányosan, csak gurul.
<br>Heves szél, lecsap.
<br>*
<br>Halott kóró, mint
<br>Virág, hajlong a szélben.
<br>Nagy magányosság.
<br>
<br>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József - haiku csokor, eredeti Baso féle stílusban írva.
<br>
Tévelygő levél
<br>Száll, réti kóró fölött.
<br>Körbe… csak köd van.
<br>*
<br>A ködben zajong,
<br>A szélben csapkod eső.
<br>Tejfölszerűség.
<br>*
<br>Eső nyomasztó.
<br>Lelket köd átáztatja.
<br>Kopasz… fa, bokor.
<br>*
<br>A köd nem oszlik,
<br>Kutya csak ül és vinnyog.
<br>Nyálkás íz szájban.
<br>*
<br>Néha szélroham,
<br>Hármas-négyes erősség…
<br>Borzolt kutyaszőr.
<br>*
<br>Bágyadt erdőben,
<br>Ködszitálás takaró!
<br>Vaksi vaddisznók!
<br>*
<br>Hangok nincsenek,
<br>Mindent elfojtott a köd.
<br>Rémségek fala.
<br>*
<br>A vastag ködbe,
<br>Néha lyukat fúj a szél.
<br>Előre jelzés.
<br>*
<br>Csupaszos ágak,
<br>Hagyják fákat aludni.
<br>Mezőn, lomha köd.
<br>*
<br>Fertőző sötét,
<br>Reggelig uralkodik.
<br>Ködben ébredés.
<br>*
<br>Megvadult szelek
<br>Garázdálkodnak völgyben.
<br>Ködöt, kisöprik.
<br>*
<br>Napfelkeltével
<br>Elillan a ködfátyol.
<br>Messzire látni.
<br>
<br>Vecsés, 2016. március 30. – Kustra Ferenc József – íródott: eredeti Baso stílusú haikuban…
<br>
Fehér papír fekszik előttem, kezemben a tollal eljátszok,
<br>Nézem közben, hogy az én gyertyám lassan leég… csak elmélázok.
<br>Gondolatom olyan sok van, mind előjönne… bennük vájkálok.
<br>
<br>Szép sorokat szeretnék írni, de nem… a sok-sok szavak még nem rímelnek…
<br>Érzem, a fejemben a gondolatok jönnének… vagy csak ilyet mímelnek?
<br>Pedig szép gondolatok segítik, hogy érzem én… öregen is még élek.
<br>
<br>Egy tintapaca a sorok között elfér,
<br>Majd, csak lassan terjed szét, olyan, mint a vér.
<br>Ahogy szétfolyik, akkor... kacéran ledér.
<br>
<br>A tintapaca él, mikor lecseppen,
<br>Amikor terjed, akkor még eleven,
<br>És már szétfolyt... akkor már tehetetlen.
<br>
<br>Még le kell írnom sok-sok mindent, amit szeretve akarok, és hogy vagyok,
<br>Ha meg közben paca csak úgy lecseppen? Nem nagy baj, akkor is vele vagyok.
<br>Hogy a versemet ne lopják el, paca jelöli... a szerzője én vagyok.
<br>
<br>Hálát adok minden reggel, hogy egy nappal mégis többet élek,
<br>Ha meg nem jut eszembe semmi, hát nem írok… akkor sem félek,
<br>Mert a papírlap nem üres, cseppent paca ott van… ő a lélek.
<br>
<br>Minden reggelnek nagyon is örülök, nézem, ahogy felkel a nap,
<br>És erősen bízok benne, -inkább cseppentek,- de ne jöjjön a pap.
<br>Paca egy reménysugár? Igen, élek még… tán' ma lesz az új tegnap.
<br>
<br>Vecsés, 2015. május 1. – Kustra Ferenc József
<br>
