Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes) <br>Jézus segíts! Éltem átok-börtön, benne én vagyok a szárnyatlan rabmadár. <br>Jézus segíts! Éltem végén, így kell halnom? Közbe nem tudom, mennyi van még már… <br>Jézus segíts! Éltem átok-börtön, benne én vagyok a szárnyatlan rabmadár. <br>* <br> <br>(6 sorosban) <br>Mindenki azt az életet élheti, mit sorsa rárótt, fellebbezés nincs. <br>Én is élem elátkozott életem, de nem tudom, még meddig tehetem… <br>Mindig próbálkozok, de jóféle változás és szép, kis életmese nincs. <br>Pediglen <br>Változó akarattal rendelkezőnek… de erre elég az életem? <br> <br>Látod? Én akarnám akarattal, hergelem magam. Mégis, semmi más nincs… <br>* <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, ötszörös belső rímes) <br>Jézus! Segíts már, imádkoztam sokszor és tán' eleget… <br>Jézus! Segíts már… kimondtam sokszor hideget-meleget… <br>Jézus! Segíts már, imádkoztam sokszor és tán' eleget. <br>* <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, hatsszoros belső rímes, önrímes) <br>Jézusom, Te haragszol? Hagyod keresztény hívedet mocsokba beleveszni… <br>Jézusom, Te haragszol? Hagyod keresztény hívedet mocsokba végleg veszni… <br>Jézusom, Te haragszol? Hagyod keresztény hívedet mocsokba beleveszni. <br>* <br> <br>(6 sorosban) <br>Sorsomban van írva, hogy hetedíziglen, de mit tettem, hogy-hogy én vagyok? <br>Legalább azt tudnám, érthetném büntettetésem, hogy miért is lakolok… <br>De nem tudok semmit, hiába erőlködők, így folyvást bánatoskodok. <br>De <br>Jézusom, kérdem, miért jó neked tétlen szemlélned, hogy mily’ sorsban vagyok? <br> <br>Jézus, legalább szerezd vissza szárnyamat és leszek más, mint ki most vagyok… <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Imám röpül, <br>Agyam köpül… <br> <br>Csonka szárnyhelyem, <br>Gondolat-teli fejem… <br>Vége! Elegem… <br>Jézus segíts… <br>Jézus segíts! <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Jézusom, egyedül, ne hagyj… <br>De adod? Szárnyam a helyére megy? <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Úgy néz ki, nem sok van már <br>Hátra… úgy vágyok szabadságba! <br>Jézus könyörülj! <br>* <br> <br>Jézus, elkerül a normális élet, <br>Jézus, elkerül a szép-vad szerelem… <br>Jézus, nem kerülöm normális létet, <br>Jézus, nem áll velem szóba szerelmem… <br>* <br> <br>Jézus segíts! Éltem átok-börtön, benne én vagyok a szárnyatlan rabmadár… <br>Jézus segíts! Éltem végén, így kell halnom? Közbe nem tudom, mennyi van még már… <br>Jézusom, Te haragszol? Hagyod keresztény hívedet mocsokba beleveszni? <br>Jézusom, Te haragszol? Hagyod keresztény hívedet mocsokba végleg veszni… <br> <br>Vecsés, 2021. június 25. –Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>[3 soros-zárttükrös az én fejlesztésem. olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.] <br>

Már történelem <br>A tegnap, a múltba vész? <br>Ködbe veszett múlt. <br>* <br>Ma pillanata <br>Az élet, ezért, éld meg! <br>Pillanatnyi lét. <br>* <br>Titok a holnap, <br>Rejtély köde borítja… <br>Jövő csak sejtés… <br> <br>Vecsés, 2016. február 3. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban… <br>

Táncot jár a hulló falevél, <br>És már csak egy nagy sasszét remél. <br>Ha majd földet ér vége lesz… <br>Reménye volt… végül… nem lesz. <br> <br>Ha menned kell, táncoló levél, táncolj csak el, <br>Fontos, hogy hamis szavak ne hangozzanak el. <br>Táncolj csak még tovább, táncolj, míg megteheted, <br>Neked ennyi volt megírva… öröm volt léted… <br> <br>Vecsés, 2013. június 6. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia útjain! <br> <br>Jó, ahol vendég a nevetés, <br>Ott az élet egy nagy ünneplés. <br>Természet reális, <br>Igen kolosszális. <br>Életben nevetés, oly’ kevés. <br> <br>Egy nagy sírás sem mindig használ <br>Főleg, ha jő halál és kaszál. <br>Az utolsó percek, <br>Oly’ lehetetlenek… <br>Innen már élet, vissza nem áll. <br> <br>Esküvő az élet szépsége, <br>Nem fittyet hányni lényegére… <br>Gyerekeket szültünk, <br>Kettévált életünk… <br>Nem ily’ lovat akartam! Vége… <br> <br>Vecsés, 2018. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: LIMERIK csokorban. <br>

Vajh, vízióm van megint…? <br> <br>A napkelte reggelre aranyfény kaftánt vett, <br>Ma is lesz egy új, tán' szép nap, de nem mindegy, hogy milyen. <br>Lesz szeretet és jólét is, de az bizony kicsinyen? <br>Megváltásunk… bűneinkből eredeztetett. <br> <br>Telihold is ment aludni a fátyol-felhős égről, <br>Enni már nem kapunk lassan, csak tápos-zaftos semmisét, <br>Már a pap sem vigasztal, fásultan celebrálja misét. <br>Az ember lelke bizsereg a sok szép népmesétől. <br> <br>Emberek! Vásároljunk be, legyen otthon, falazó homok, <br>Legyen sokféle szaloncukor, mert jövőre is lesz karácsony, <br>Meg legyen száraz kenyér, penésztelen, ez tanácsom, farácson. <br>Meg talán legyen sok gyolcskendő, vizes, ha izzad a homlok… <br> <br>Majd ha megyünk nem hátszéllel, de szembe… jól összekapaszkodunk. <br>Ha minden rosszul sül el, akkor még megfagyhatunk a melegben, <br>De az biztos, hogy gyorsan kihűlhetünk, fájó szeretetlenben. <br>Ha nem akar mindenki arra menni, jól összeakaszkodunk! <br> <br>A nap meg csak virít az aranyfény kaftánjában <br>Csak nálunk nem változott semmi sem, mert halljuk a mesét, <br>Főleg modernt erőltetik, benne a nekünk semmisét. <br>De reggel rácsodálva nézi, van ő már másban… <br> <br>A szépséges-szép hajnalfényre, legott ideér az est-ború… <br>Nem vagyok és semmi. <br>Nem vagyok én senki! <br>Elrohant a nappal, elfutott, de… ezért, nem vagyok szomorú… <br> <br>Érzem, hogy előírva a lépésemben a szent tánc nekem, <br>Gondoltam is, hogy ez a rituálé meg minek nekem? <br>Csak botladoztam meg toporogtam, és volt hányingerem! <br>Nem születtem buddhista szerzetesnek, nem is használt nekem… <br> <br>Íme és lám, a mai nap sem különb, ilyen az emberi lét! <br>Pedig én is láttam, az aranyfény kaftán igen jót ígért, <br>De abból csak annyi jutott, amennyit a hajnal is megért… <br>Semmi nem változik, tömeg meg boldogan éli a semmisét! <br> <br>Vecsés, 2014. december 21. - Kustra Ferenc József <br>