Alkonyatkor kisétálok,<br>a tó partján meg-megállok,<br>Nap korongja félig vízben,<br>tükröződik vörös színben.<br><br>Csend borul a kies tájra,<br>kis madarak száraz ágra<br>mind leszálltak megpihenni,<br>holnaphoz erőt gyűjteni.<br><br>Tó vizének lágy hulláma,<br>csónakot ringat partjára.<br>nyugovóra tér a halász,<br>kíván nyugodt jó éjszakát.<br><br>Nap sugara is búcsút int,<br>majd türkiz vízben lebukik,<br>reggel óta útját járta,<br>sötétség borul a tájra.

Hol a Te lakásod, Violám? <br>Meghívhatnál, akkor láthatnám! <br>Látogatód lennék, <br>Lelkedre beszélnék. <br>Vágyak a közeledbe, az ám! <br> <br>Biz’ kellene, már találkozunk, <br>Tudom, hogy oly’ nagy élményt kapunk. <br>Beszélgetnénk egy jót, <br>Mondanám a valót. <br>Sikerül ez, ha összefogunk! <br> <br>Sorsunkról beszélnénk, Viola, <br>Egyeztetés lenne a csúcsa. <br>Rövid ám az élet, <br>Oly’ hamar… mivé lett… <br>Éltet veszni hagyni? Viola! <br> <br>Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Ködfolt van előttem, <br>Ködfoltra ráléptem. <br>Köd, mind körülöttem, <br>Ködfoltokat nézem… <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ha keresnek, akkor én már ködbe vesztem, <br>De bízok benne, hogy nem okozza vesztem… <br>Ha keresnek, akkor én már ködbe vesztem. <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes) <br>Az én ködöm semmit nem melegít, még az őzeket sem, <br>Az én ködöm senkit nem melegít, így még engemet sem… <br>Az én ködöm semmit nem melegít, még az őzeket sem. <br>* <br> <br>(Senrjú csokor félhaiku láncban) <br>Zizzen már az ősz, <br>Sok levél vitorlázó. <br>Indul a múlás… <br>* <br>Fák töve avar, <br>Szél meg csak danolászik. <br>Indul a múlás… <br>* <br>Vasfogú idő, <br>Kiköpte tejfogait. <br>Indul a múlás… <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Szőlő sincs a leszedett, <br>Leszüretelt tőke-sorokban. <br>Múlás ilyenkor… <br>* <br> <br>(10 szavas duó) <br>A Nap is rőt lenne? <br>Őzeknek, vaddisznóknak átmeneti kabát kellene. <br> <br>A Nap rőtsége végleg maradandó, <br>Semmit nekik… ha jő Micimackó? <br>* <br> <br>(15 szavas-6 sorban) <br>Mért akar? <br>Mindent <br>Tőlünk akar? <br>Őzek bundát növesszenek, <br>Vaddisznók meleg sárfürdőt vegyenek, <br>Vagy hívom… vadászt! <br>* <br>(Haiku csokor) <br>Mint homályfüggöny <br>Terjed a köd, csak körben. <br>Vaksi vaddisznók… <br>* <br>Őz ködtengerben <br>Úszva sem tudja hol van. <br>Nem látja hovát… <br>* <br>Kék égboltrészek. <br>Magas köd mezőbe tűnt. <br>Torlódó a köd. <br>* <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Nincs tovább, mert a köd az úr, <br>Nyálkás ködbilincs nem lazul… <br>Nincs tovább, mert a köd az úr. <br> <br>Vecsés, 2020. június 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Üdvözöllek ismét Ősz! <br>Tudtam, hogy megint eljössz… <br>Te nélküled élet úgysem lehet, <br>Utánad jön… a hideg kikelet... <br> <br>Nékem hozza vastag, barna avart. <br>Örüljek, hogy így kezdte? Dúlt, kavart. <br>Én azonban, csak nyár után vágyok, <br>Bár tudom, hogy ezek már csak álmok. <br> <br>Miattad már a hajnalok is hűvösek, <br>Isibe, kabátba mennek a gyerekek. <br>Reám néz az Ősz, és csak legyint, <br>Hogy mit okoskodok már megint. <br> <br>Idejön és összegyűri fák levelét! <br>Esőt is hoz, kimossa az ember eszét… <br>A Nap meg már csak haldoklik, nyöszörög, <br>Hallom, még kis nyárutóért könyörög… <br> <br>Vecsés, 2012. augusztus 23. - Kustra Ferenc Józse <br>

Kopogtat az ősz, jő a hajnali hűvös, <br>Ilyenkor talán jól esik egy korty hírős. <br> <br>Levelek már szomorúan, csüngve lógnak, <br>Lassan jő ideje –hagymával- sódarnak. <br> <br>A drót szamarunkat is lassan eltesszük, <br>Szánkótalpat fényesítjük, elővesszük. <br> <br>Ne! Azért a hóvihar tán’ még messze van, <br>Még a maradék… a szép nyárutó megvan. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 28. – Kustra Ferenc József <br>