A nagy vonat most<br>Rossz irányba halad<br>Mi csodás volt régen<br>Mind mögöttünk marad<br> Csak el ne fogyjon még<br>Alóla a sín<br>Ki ott lesz a peronon<br> Szívében zokogva sír<br><br>Nem tudni<br>Hogy megy vagy tolat<br> Melyik irányba<br>Zötyöghet a vonat<br>És odakintről<br>Nincs mi hívogat<br> Mert<br>A gaz - <br> tett zöldellő határt<br> sivárrá ölelő<br> Végtelen parlaggá <br> Néhol lakatlanná<br><br>Ide szól a jegyünk nekünk<br>Egyszer úgyis megérkezünk.<br>A végállomás köd-fátyolos peronján<br>Mindannyian majd leszállunk<br>S addigra megértjük <br> Talán<br> Mire volt jó az utunk.

Kecsesen repülő pillangó<br>Hártya-szárnyán <br>Ragyogó fény<br>Színeivel hivalkodó<br>Királykisasszony <br>Mesebeli ábránd A szépség...<br>Már elfelejtődött <br>Átváltozások között <br>Honnan jött.<br><br>Vagy a lepke<br>Mondóka hívja kedvesen<br>Szállj a tenyerembe<br>De ki az<br>Ki rút hernyót dédelgetne . <br><br>Mennyi rejtély<br>Természeti csoda<br>Változik szüntelen<br>Minden Rész és Forma .<br><br>Hamis illúziók skáláján<br>Bűvészetek sokasága<br>Csúcsra ért mára<br>Az ember csalárdsága!<br><br>Szeszélyektől változó<br>Minden Rész és Forma<br>Mennyi mesteri csoda<br>Dühöngve tombol<br>Globálisan naponta.<br><br>Az Őszinte nyíltság ténye<br>Amig nem zsugorodott <br>Mikroszkópikussá...!<br>Addig Távol volt <br>A Mű-Vész!

Mint pókháló-szövevényes<br>Ódon,<br>Dohos üreg...<br>Fanyar-szagú,<br>Mosatlan üres üveg...<br> ....olybá tűnik a megélt pillanat.<br>Ott,<br>Ahol a szegycsont mögött<br>Nem lakik már senki,<br>Csak tompán kalapál<br>A szívnek tűnő verkli,<br>S a kasban túlárad a semmi,<br>...És fárasztó már valakinek lenni...<br>Ott<br>Sajogva sziszeg a múlt<br>Megaszalt emléke,<br>S az ősök vétke<br>egyre csak nehezedik.<br>Ott...<br> a megálló üres...<br>Új járat nem érkezik,<br>csak <br>az apátiás jelen valósága<br>megsárgult fotókkal keveredik..<br>Ott<br>A magányos várakozás is<br>Feledésbe merül,<br>És nem tudni,...<br>Az Élet mibe kerül...<br><br>Idegen arcokon <br>Rideg a szánalom.<br>Ismerős... <br>Már csak a fájdalom<br><br>Minek a Van, és kié a Most<br>Mikor<br>Az Otthon a Múltban hagyatott....<br>És nincs már kit szeretni<br>Csak feledni... feledni. <br>Elillant valami messze<br>Talán az élet... <br>Ha lehetne megőrizne <br> Valami emléket.

Reggelente az első értelem<br>Köszönt alázatos tisztelettel<br>S amíg újra behunyom szemem<br>Egész nap velem leszel.<br><br>Magamban őrzöm minden lépted<br>Szinte érzem szívverésed<br>És lelked itt van<br>Hittel- bennem<br>Eggyé lett a szeretetben.<br><br>Összetart a szellem<br>A szív mágikus ereje<br>Együtt vagyunk Egész<br>És nemcsak reggelente.

Hozzád simulnék <br>Szorosan karolva <br>Mint folyó lágyan<br>A part medréhez tapadva<br><br>Frissítő mágiával<br>Lelked érinteném<br><br>Érezném szíved ritmusát<br>Világom mélyén<br>Veled elegyedve<br>Hozzád simulnék én