Hazánkat eső veri, vihar dúlja. <br>Hazafi arcunkat a könny áztatja… <br>Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért, <br>Istenért, hazáért, a családért! <br> <br>Óh, hazám, köszönöm, hogy szerethetlek, <br>Ez tán’ elűzi sötét fellegeket… <br>Köszönöm, hogy a fiad lehetek, <br>Jó gyermekedként, mindent megteszek… <br> <br>Magyar vagyok én ide születtem, <br>Magyar vagyok, ide köt életem, <br>Magyar vagyok itt élek, itt lakok, <br>Magyar vagyok és az is maradok! <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 17. - Kustra Ferenc József <br>

Senrjú csokorban… <br> <br>Hol kard vagdosta, <br>Hol lánctalpak taposták! <br>Elbukott csaták! <br>* <br>Modern korban is, <br>Kicsik le-igázottak! <br>Örökös küzdés! <br>* <br>Tartós szolgaság! <br>Nép évezredes sorsa! <br>Szabadságra vár! <br> <br>Vecsés, 2017. március 14. - Kustra Ferenc József <br>

8 éves voltam… <br> <br>Apámmal álltunk az udvaron, néztük a kék eget, <br>És amit láttunk az is sok volt, repülőgépeket. <br>Kelet felől bombázók szálltak felettünk, Budapest volt, útirányuk... <br>Nem szálltak magasan, motorok bőgtek, pilótáknak ez volt... munkájuk. <br> <br>Apám mondta, várjunk itt kicsit... lebombáznak. <br>Megmutatja, hogy milyen a hang, ha bombáznak, <br>És hallottam a hangját a sok robbanásnak! <br> <br>Hallottam a robbanás-robajt, <br>Apámtól meg a csendes sóhajt. <br>Apám kezét fogtam és vérzett a szívünk… <br>Apám mondta ha, elmennek, jó ha, élünk… <br> <br>Apám három nap múlva borotválkozott, hogy ő is megy nyugatra, <br>Engemet hívott, én nem akartam… zokogásom visszatartotta. <br>Ma már megöregedve sajnálom... hogy gyerekként így döntöttem, <br>Ennél messze… biztosan, jobban alakult volna az életem… <br> <br>November negyedikén úgy délelőtt-tájt, én a nagypapámhoz indultam <br>A Zrínyi utcába, át kell mennem a vasúti sorompón... kitisztultam... <br>Voltak ott felnőttek több mint tízen, de mindenki megállt, mert Gyál felől <br>Tankok jöttek és mentek a négyes út és Pest felé... zászlós ment elől... <br> <br>Százötvenhárom tank ment el előttünk és kiásták a lánctalpnyomot. <br>Én aztán belementem, majdnem derékig ért.… Akkor kaptunk zsarnokot. <br>Több felnőtt is számolta hangosan <br>De, már én is tudtam, nem pajkosan... <br> <br>Nyolc éves voltam, kitűnő tanuló és eszes gyerek, <br>Honnan tudhattam volna, hogy mit hoznak az évtizedek? <br> <br>Vecsés, 2017. február 14. – Kustra Ferenc József <br>

Én szeretem a hazámat… <br> <br>Ott fogok végig élni, ahol nekem tenni kell, <br>Vegye mindenki tudomásra, én nem megyek el! <br>Messzi földekről is a régi időkben, ős őseim korában, <br>Egyszerűbb volt az, az élet, de segített az emberek sorsában… <br>* <br>(Septolet duó) <br>Beszélek magyarul, <br>Élek magyarul, <br>Halálom majd magyarul! <br> <br>Hazugok, <br>Árulók… <br>Megbüntet majd magyarok Istene, <br>Mindene! <br>* <br>Magyar vagyok, szeretem… <br>Hazát is szeretem… <br>Itt lélegzem! <br> <br>Csak létezzem, <br>élvezzem. <br>Nem vétek, <br>Tévedek? <br>* <br>(Senrjon duó) <br>Bántanak itt ezerek, <br>Dőlhetnek bár, magas hegyek rám… <br>Én itthon vagyok! <br> <br>Nem népmese… maradok, <br>Én is egy vagyok magyarok közt! <br>Én magyar vagyok! <br>* <br>(15 szavas-6 sorban) <br>Föld anyám! <br>Úgy <br>Szeretlek Hazám! <br>Magyarok közt idegenek <br>Itthon le pökhetnek, <br>Szállnak belőlem hazafias énekek… <br>* <br>(Anaforás senrjú) <br>Hazám el ne vessz! <br>Hazám itt vagyok veled! <br>Hazám: egy vagyunk… <br> <br>Vecsés, 2019. október 23. – íródott: 1956 történelmi emlékére… [Én átéltem… Apám disszidálni akart, de addig zokogtam, amig maradt!] Alloiostrofikus versformában. <br>

Aznap reggel mi magyarok nagy napra ébredtünk, <br>De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk. <br>Szívünkben az október huszonharmadika <br>Nagy nap volt és marad is, mint jelkép; rabiga. <br> <br>Uram! Add, hogy konzervatívok maradjunk, <br>Liberalizmus elkerülje udvarunk. <br>Uram! Add, hogy keresztény szellem maradjon, <br>Ezer éves államunk, állam maradjon. <br> <br>Ó Uram! Fényes tekinteted, vesd le ránk, <br>Bízunk, hogy akkor sikeres jövő vár ránk. <br>Ó Uram! Világítsd meg a gondolatunk, <br>Tudjuk meg azt, hogy mi jó és mit akarunk. <br> <br>Én Uram! Adj valami jelet, hogy tudjuk, <br>Most melyik irányba folytatódhat harcunk. <br>Én Uram! Kérlek, támogasd a harcunkat, <br>Hogy később ne kelljen takarni arcunkat. <br> <br>Vecsés, 2009. október 12. – Kustra Ferenc József – íródott; 1956 emlékére. <br>