Alkony zúgolódó morajában<br>keresem fényét a világban.<br>Fűzfa suhogó hangjában,<br>dallamokat játszó karjában.<br>Vele dúdolom, vele dúdolom.<br><br>Képkockák peregnek,<br>esőcseppek, emlékcseppek.<br>Kezemre hull, arcomra hull.<br>Lehunyt szemmel,<br>mind rám zúdul.<br><br>Égi fények csillogásában,<br>elmerengek csodálatában,<br>emlékfoszlányaimban.<br>Ciripelő tücskök zenéjét <br>újra hallom, s én...<br><br>...velük dúdolom, velük.<br>Dúdolom.<br><br>Nyárnak utóhangja,<br>Nyárnak búcsúzója,<br>Utolsó felvonója,<br>S én velük dúdolom.<br><br>Még mindig...<br>...dúdolom!

Éteri csendben kémlelt,<br>s látatlanba képzelt.<br>Szeretni a lét képzetét,<br>átlépni az ég küszöbét.<br><br>Most húrok zengik a csendet,<br>s én képekben látom a rendet.<br>Kémlelt, képzelt képzetét,<br>s a létnek égi küszöbét!

Szolgai idő a sorsnak kereke,<br>bátor egy kérő világnak verebe.<br>Bíboros orcád, melyen ha könnycsepp gördül,<br>én ott leszek, ha lelked valamiben sérül.<br><br>Őszülő időben a sorsod útján<br>bosszúállóság ne feszítse lelked húrját.<br>Én majd lágyan átölellek,<br>s mosolygunk majd együtt,<br>s világnak peremén örökké lesz létünk.<br><br>S ha még veréb is vagyok?<br>Mosolyoghatsz rajtam,<br>de hidd el, én ott leszek mindig<br>boldogságban s ha baj van!

Lát-o-(más) arcát takarja.<br>Álarc a világnak,<br>burkolt én máznak,<br>csillogó, alakja.<br><br>Utal(ás), lelke, mélyére.<br>Rápillant múltja tengerére.<br><br>Rémület mi, elfedi,<br>révület mi, felfedi.<br>Torzult képének mása,<br>ez az csupán...<br><br>...érzések vallomása!

Szellő lágy dallamai.<br>Suttogó, halk szavai.<br>Csillagfényes éjszakák,<br>karácsonyi illat ád.<br><br>Melegszívű ölelésben<br>s olthatatlan vágy tüzében.<br>Kandallóban lángja lobog,<br>andalogva szívünk dobog.<br><br>Karácsonykor szeretetet,<br>békességet kívánok én,<br>minden kedves ismerősnek.