Versben és senrjúba… <br> <br>Még élő, meg a már holt lelkek, éves találkozója, <br>Sok koszorú és mécses a síroknak a borítója… <br>* <br>Halál kapuja, <br>Márvány síremlék maga. <br>Örökre készült. <br>* <br>Mécsesek lángja óv-védelmez, <br>Lángjuk a szellőben lengedez. <br>Más világítás nincsen, de minek, <br>Sirokon mécses van mindenkinek. <br>* <br>Néma tájon, csend… <br>Emlékek kertje fájó! <br>Zokog oly’ bús szív. <br>* <br>Zavaros világ, <br>Melyben jók, korán halnak. <br>Múltnak zenéje… <br>* <br>Lecsap a vihar! <br>Sast is lelövik ágról… <br>Élet és múlás… <br>* <br>Halál dallama az égbe köszön, lángoló az este. <br>Láthatár is bíbor, ez az ég alja... örök mécsese. <br>* <br>Élet-sínek már <br>Törtek… élet kisiklott! <br>Változás nem lesz. <br>* <br>Gyertyafény pislog, <br>Sírokat így világit! <br>Ördög árnyai? <br>* <br>Test porrá mállott. <br>Lélekben elmélkedés. <br>Márvány fájdalom… <br>* <br>Porhüvely vétkes. <br>Igazság… más oldalon. <br>Faragott márvány. <br>* <br>Elmúlt az élet, kifakultak a dicső fények, <br>Ti elmentetek, vissza ide, már, sohsem tértek. <br>Sírodra, emlékedre könnyem csak hull-hull, <br>De ígérem, lelkemben semmit sem fakul. <br> <br>Vecsés, 2014. október 7. - Kustra Ferenc József <br>

A nagyszülők álma<br>Mikor betoppan az unoka<br>A szempár ragyogása<br>Mint világítótorony<br>A háborgó tengerparton<br>Vagy telihold varázsa<br>Egy behavazott hegycsúcson<br>Szikra melyből izzó láng lobban<br>S a fagyos szív szelídebben dobban<br>Örömmosoly mely ragályos<br>Hogy ne legyen az öreg magányos

Lepkepár szállt magasan a légben<br>nászukat járták éppen<br>és a fülledt nyári éjben<br>az utcai lámpafényben<br>szárnyukon villogva csillogott<br>az ösztönös szerelem.

Fűszálak közt meglapul <br>a fény melege<br>Érződik lassú szuszogással <br>a föld lehellete<br>Csicsergő napsugár <br>vidítja a kedvet <br>Egy viruló csokor <br>ibolyaillat mellett<br>És az apróságoktól még <br>szép napunk is lehet.<br>Sok parányi hírnök<br>Már díszbe öltözöt<br>Haza tér lassan<br>Ki délre költözött<br>Fakad a zsenge rügy<br>Bár zuzmarás a reggel<br>Felfrissül a lelkünk<br>A varázs- kikelettel<br><br>Szélárnyékban a nap sugarai<br>Kigombolták kabátom<br>A sál lezseren lóg vállamon<br>Hol sosem volt vállapomon csillagom. <br><br>Már észrevehető<br>Pár ékesedő<br>Viruló korona. <br>Éledezik fű és fa<br>S az éj harmata<br>Még lebeg<br>Ízlelhető a táj zamata<br><br>Az idős fa bölcsen kivár<br>Bár a rügyekben mocorog a tavasz<br>A tapasztalat ravasz<br>Nem lesz koronája sivár<br>Mikor eljön a nyár

Tücsök ciripelte<br>Csermely partján<br>Langyos nyári este<br>A suttogó szonátát<br>Hangoddal fülembe<br><br>Jó éjt s álmokat<br>Csókoljon a pillanat<br>Meghitt nyugalmat<br>Lelkedre<br>S csaljon örömkönnyet<br>Szemedre<br>Frissítő fuvallat<br>Minden este<br>Álomba szenderegve.