Bőszen fakulok, <br>Őszön fanyalgok. <br>Ködben nem látok, <br>Bőrt én nem váltok. <br>Minden csak régik, <br>Vitál csak késik. <br> <br>Megújhodás a jövő, <br>Eljő? Még tán' nem késő? <br> <br>Budapest, 2006. január 12. – Kustra Ferenc József <br>

Él a felbontási tilalma! <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A mocskos, véges halált, mindenki zsebben hordja, lezárt borítékba, <br>Élet adta születéskor, de folyvást él a felbontási tilalma! <br>A mocskos, véges halált, mindenki zsebben hordja, lezárt borítékba. <br> <br>Én már csellel próbálkoztam kivenni, hogy elolvashassam, <br>Fakó volt azonban a remény, hogy sorsom megváltoztassam… <br>Én már csellel, próbálkoztam kivenni, hogy elolvashassam, <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Szivárványos <br>Vakság sármos, <br>Lábam sáros, <br>Élet, csak pedálos. <br> <br>Bíztuk lehetetlent, <br>Hittük végtelent, <br>Elhajtottuk kétségtelent! <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Öregen bizony mindig kiderül, hogy végül is mindenki éppen így jár, <br>Más életutakon kóricáltunk, de a végére embergyerek így jár. <br>A végzet meg tudható, nyomunkban volt, folyvást követett, nyomunkban ott jár! <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Visszaemlékezések, <br>Mit sem segítenek, pirul arc! <br>Emlékfakulás. <br> <br>Hat látó is volt nekem, <br>Végzetem elmondták, egyezőn! <br>Emlék eltűnés. <br>* <br> <br>Orbitális vagy kegyes hazugság? Ezzel volt tele az életem, <br>Így nem csoda, ha az állandó félsz volt a kísérő lételemem… <br>Szeretetlenség vagy barátságtalanság, kitöltötték a réseket, <br>Sikertelenség vagy naiv gyanútlanság, csak húzták be a fékeket! <br>Mesés elismeréseket kaptam azoktól, kik nem számítottak! <br>Közeliek, mind kivétel nélkül, nézték elmenő lábnyomokat… <br>Föl vagyok, kérlek háborodva, egy boríték miatt ekkora hajcihő? <br>De az abban írtak miatt, nincs rajtam csak egy végzetes, talptalan cipő… <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Csak erőlködtem, <br>De, boríték lefogott! <br>Abban benne van… <br> <br>Így telt egész lét, <br>Velős csontból, csak csont volt! <br>Kutya, is irigy… <br>* <br> <br>Úgy látom, talp-nélküli talptalan cipő-felsőrészben kell élnem, <br>Sokan látják, dicsérik, de alul kéne, hiányzóról vélelem. <br>Estére elcsendesül a táj, az árnyak; az éjszakába elbújok, <br>Így a csendben és sötétben, magamra maradok, de tovább harcolok! <br>Csak görcsölők, mint egy nincs-méretes csomó a kákán, <br>Ez bizony nem tévedés! Még kicsit húzom a vártán… <br> <br>Vecsés, 2020. március 20. – Kustra Ferenc <br>

Az éj kárpát-táncából kikandikál sok-sok fényes csillag-gyerek, <br>De a tömegükkel nem háborúznak, fények… nem lézer fegyverek. <br>Nézik egész éjjel, Kárpát-medencében mit csinálnak emberek? <br> <br>Hová sietsz idő? Pergeted a percet, rohanva hozod előre holnapot? <br>Holnap is, úgyis felkel! Én majd akkor nagyokat ásítva köszöntőm a Napot. <br>Csillagok, várjatok, fogjátok vissza időt, lassan engedjétek a tegnapot… <br> <br>Gondolataimat, nem visszahangozza csillagos ég is… <br>A csend sem örül helyettem semminek recsegve, és mégis <br>Egyedül, kisemmizve jut eszembe használható tézis… <br> <br>Ahogy írtam, közben a falon táncot járt a kezem árnya, <br>Ölelgette lúdtoll árnyát, tangóst járt vele… ó, a fránya… <br>Oly’ halvány volt a mécsfény, mindezt a szemem már alig látta. <br> <br>Mikor eszembe jut következő gondolat, akkor az nekem, a zene! <br>Hogyha nap, mint nap írok újabbakat, teljesen tele, megtelek vele. <br>Írom is gyorsan, mert már alig látok… holnap, Ti tán’ megbirkóztok vele. <br> <br>Vecsés, 2015. július 19. - Kustra Ferenc József <br>

Bármit is teszel, <br>A célhoz előbb nem érsz. <br>Te bármit is kérsz. <br>* <br> <br>Bármit is akarsz, <br>Ha sosem élsz, küzdhetsz, így <br>Hiába remélsz. <br>* <br> <br>Bármit is hiszel, <br>Ha állsz, meredten nézel. <br>Több sebből vérzel. <br>* <br> <br>Bármit is megtudsz, <br>Sohase mond, hogy hallgass, <br>Emlék? Ne altasd! <br>* <br> <br>Bármit is gondolsz, <br>Magadról és hiszel is. <br>Terhed, nyomasztó. <br>* <br> <br>Bárhogy is remegsz, <br>Lelked, eszed nagyon fél. <br>Csak magadban ülsz… <br> <br>Vecsés, 2012. október 28. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, Senrjú csokorban <br>Gravest; Rosemary azonos c. verse alapján a szerző engedélyével. <br>

(Bapeva) <br>Lanyha <br>Telünk van, <br>Hó meg semmi! <br>Árva felhőcske <br>Sem kóvályog erre. <br>Elindultam orvoshoz, <br>Mínusz négy fok… gyalogosan. <br>Az úton fáztam, átkozódtam, <br>Télikabátom volt, sál, kesztyű nem! <br>Csak ücsörögtem maszkban, előtérben… <br> <br>(Apeva) <br>Én <br>Lüke, <br>Nem vagyok <br>Már legényke… <br>Hacukákat föl! <br> <br>(Senrjú) <br>Mit gondoltam én? <br>Körbevesznek, lehelnek? <br>Jól összefagytam. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Anyu! Nem kell ruha, majd futok, kimelegszek. <br>Nos, ez már csak emlék. Értelmetlen emlékek… <br>Anyu! Nem kell ruha, majd futok, kimelegszek. <br> <br>(Septolet) <br>Szikrázó napfény, <br>Hideg nagy-legény, <br>Kemény-legény. <br> <br>Orvosnál vacogtam, <br>Amit kaptam… <br>Hazafelé futottam, <br>Meg is izzadtam! <br> <br>Vecsés, 2021. január 9. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában. <br>