A fatörzsek sötét oszlopok<br>a fehér téli tájban<br>és a szűzies hó csillog <br>mint gyémántpor a napfényben.<br><br>A katona csüggedve fekszik,<br>hátával egy fatörzshöz dőlve,<br>összetört térde képtelenné tette<br>és döbbenten néz le a dombról.<br><br>Alig száz méterrel lejjebb<br>tombol a csata: visszhangzik a puskalövés<br>és egy géppuska lövöldözése csörög.<br>A térd ég a sajogó fájdalomtól.<br><br>Azon tűnődik, vajon ki éri el előbb,<br>megbízott társai vagy az ellenség,<br>amely mint sarokba szorított patkány <br>harcol kopott, hamuszürke egyenruhában?

Végül, csak fölismertem… <br> <br>Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút, <br>Olyan vagyok, mint vidámparkba mutogatott hullámvasút, <br>Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút. <br> <br>Mert becsöngettek, rá, fölültettek, <br>A villanyomorok dübörögtek, <br>Mert becsöngettek, rá, fölültettek. <br> <br>Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást… <br>Még nem volt, aki bekiabált, kisfiam, akarnál mást? <br>Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást… <br> <br>Jézusom! Látom jött egy veszett-méretes emelkedő, <br>Fönt éppen csak, hogy körbe néztem, és már zuhan a lejtő… <br>Jézusom! Látom jött egy veszett-méretes emelkedő, <br> <br>Közben persze, mit sem lehet tenni, be vagyok szíjazva, <br>Menetközben kicsit kiszállni? Valami szabadságba? <br>Közben persze, mit sem lehet tenni, be vagyok szíjazva. <br> <br>Vannak még itten, rettenetes, vemhes kanyarok, <br>Az üvöltő tömeg szemeláttára kanyargok. <br>Vannak még itten, rettenetes, vemhes kanyarok. <br> <br>Jujuj, az se semmi, hogy kanyar közben lefelé zuhanok, <br>Kiszállni nem lehet, jó lenne, hogy tömegnek csókot dobok? <br>Jujuj, az se semmi, hogy kanyar közben lefelé zuhanok. <br> <br>Hetven vagyok én, majdnem és beszíjazva, <br>Hogy áll meg? Talán kisiklik ez a verda? <br>Hetven vagyok én majdnem, és beszíjazva. <br> <br>Mondták nekem a régi öregek, éljek reményben, <br>Öregen örülhetek, hogy luk van a fenekemen… <br>Mondták nekem a régi öregek, éljek reményben. <br> <br>Vecsés, 2018. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárt tükrösben. Olvasni először az első két sort kell egyben. Utána a 2. és 3. sort egyben. A különbség fejezi a mondanivalómat. <br>

Elmélkedés: HIAfo –ban… <br> <br>Föld csak tovább forog. <br>Világmindenség a berke. <br>Ott hosszú életek! <br>* <br>Rossz, ne képzelegjél. <br>Nem minden függhet embertől. <br>Világűrünk örök. <br>* <br>Egy. Páratlan párban. <br>Egy vagy több dologgal együtt, <br>Az együttműködés. <br>* <br>A lényegre gondolj. <br>Szembejön és úgy ütközni? <br>Oly’ nagy gondatlanság! <br>* <br>A klónok világa. <br>Ő automata ember. <br>Vágd el az áramot! <br>* <br>Vegyesen jó vagy rossz. <br>Kerék helyett csak lánctalpak? <br>Volt ez már, együtt is. <br> <br>Vecsés, 2017. november 27. – Kustra Ferenc – A HIAQ 3. sora följött első sornak, így először a konklúziót kell-lehet olvasni, aztán a két soros tárgyi leírást! [Saját fejlesztésem!] <br>

(Bokorrímes) <br>Láttátok-e a fényes napsugárt, <br>Mikor este a hegy mögé leszállt? <br>Aztán később a csillagos égboltot, <br>Mely csillagfénnyel nektek világított… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Láttátok-e a zajló tengerárt, <br>Miközben a szél vad hullámon járt… <br>Láttátok-e a zajló tengerárt? <br> <br>Láttátok-e az újuló tavaszt, <br>Ami mesés, zöld rügyeket fakaszt? <br>Láttatok-e ligetben ibolyát, <br>Ami földből már kiveté magát? <br> <br>Láttatok-e olyan, vastag-havas telet, <br>Mi fehéren teríti mezőre lepelt… <br>Láttatok-e olyan, vastag-havas telet? <br>* <br> <br>(Félrímben) <br>Láttatok-e szép nyári vihart, <br>Meg sokágú fényes villámot? <br>Meg csalárdtalan életútságot… <br>Láttatok-e tartós boldogságot? <br> <br>Vecsés, 2023. április 28. – Kustra Ferenc József – íródott: Lithvay Viktória: (1846 – 1900) azonos c. verse átirataként. [Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító] <br>

Túl a mezőn, túl mindenen, túl a virágos réten, <br>Túl a sötét és morajló, gallya törött erdőségen… <br>Túl a mezőn, túl mindenen, túl a virágos réten. <br> <br>Ezer éven át vert a sorsunk, de élni kellett, <br>Ezer éven át a vert sorsunkban élni kellett… <br>Ezer éven át vert a sorsunk, de élni kellett. <br> <br>De a nagyok azt hiszik, hogy mi csak kicsik vagyunk, <br>De a nagyok mért félnek, ha meghallják a dörgő hangunk… <br>De a nagyok azt hiszik, hogy mi csak kicsik vagyunk? <br> <br>Isteni kegyelem a magyarnak… magyarnak lenni. <br>Adni és idegent befogadni… magunkat föl nem adni… <br>Isteni kegyelem a magyarnak… magyarnak lenni. <br> <br>Ezer éve itt vagyunk, az óta ez a mi földünk, vész és baj között, <br>Szeretetünk az óta nem szűnik, most is csak nő menekültek között… <br>Ezer éve itt vagyunk, az óta ez a mi földünk, vész és baj között. <br> <br>Volt itt úr a mongol, a török, a labanc, az orosz, de mi szeretettel túléltük, <br>Volt szabadságharcunk, kurucos, negyvennyolcas, ötvenhatos… túléltük! <br>Volt itt úr a mongol, a török, a labanc, az orosz, de mi szeretettel túléltük. <br> <br>Kárpátok közt szinte dúl a magyarok szeretete, <br>Kárpátok hegyei az itt élőknek örök védelme… <br>Kárpátok közt szinte dúl a magyarok szeretete. <br> <br>A mai történések is igazolják a magyar tud szeretni, sőt hazát is szeretni, <br>A mai történések is igazolják, hazaszeretetünk nem múlik! Jó hazát szeretni! <br>A mai történések is igazolják a magyar tud szeretni, sőt hazát is szeretni. <br> <br>Vecsés, 2022. március 14. – Kustra Ferenc József - íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolati- sága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) <br>