Én meg, még szeretlek… <br> <br>Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között, <br>Hallgatom… a fűben ülök a fák között… <br>Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között. <br> <br>Egyedül, így bizony nagyon magányos a sok napom, <br>Istenkém, ha itt lennél... Ezt bizony nagyon akarom! <br>A szerelem csak dúl-fúl a lelkemben, ezt bizony nagyon elfogadom, <br>Persze az lenne az igazi, hogy itt ülnél velem, ezt is akarom. <br> <br>Régen volt és csak egyszer, hogy ezt az erdőt együtt jártuk, <br>Akkor még ketten egyformán a jövőt jól megálmodtuk… <br>De Te… aztán sajnos, másképpen döntöttél, a fájó-magány mellett, <br>Énvelem nem is törődtél, pedig egyet értettünk jövő mellett. <br> <br>(Bapeva tükör) <br>Jövő? <br>Merre van? <br>Lehet tudni? <br>Azt sem tudhatjuk, <br>Mit hoz nekünk jövő, <br>Talán, lesz-e kárpótlás… <br>Tény, hogy én, tovább szeretlek, <br>Érted és miattad… epedek! <br>Sorsot okolom, szétválasztott minket, <br>Elvett végleg tőlem téged, mesés kincset! <br> <br>Elvett végleg tőlem téged, mesés kincset! <br>Sorsot okolom, szétválasztott minket, <br>Érted és miattad… epedek! <br>Tény, hogy én, tovább szeretlek, <br>Talán, lesz-e kárpótlás… <br>Mit hoz nekünk jövő, <br>Azt sem tudhatjuk. <br>Lehet tudni? <br>Merre van <br>Jövő? <br> <br>(Anaforás, 3 sorod-zárttükrös) <br>Szívszerelmem vagy, akár akarod, akár nem, <br>Szív fenntartóm vagy még most, így akarod vagy sem… <br>Szívszerelmem vagy, akár akarod, akár nem. <br> <br>(Szenrjú) <br>Kezd már fújni szél, <br>Magánnyal… hazamegyek. <br>Még elmélkednék… <br> <br>Vágyainkat leölik a sors-átkok, <br>Mert a lapokon írtak olyan mások. <br>Voltak varázslatosan szép napok, <br>Ma már ezek, csak elillant álmok. <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Az ősz bizony, nem enged hozzád, a napfényes sorsunkhoz, <br>Sorsunk fák alá lök, igazodjunk nagy levélhulláshoz… <br>Az ősz bizony, nem enged hozzád, a napfényes sorsunkhoz. <br> <br>Vecsés, 2020. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában a szerelemről, kedvesemnek. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>A remény, nem más, mint a vágy jó-nagy tükröződése. <br>A vágy elhatalmasodik, beteljesülést várjuk. <br>A rossz vágyaknak is van látható tükröződése <br>De <br>A jót vagy a rosszat -sajnos- nem mindig toleráljuk. <br> <br>A túlzó remény, a vágyak -téves- félreértése. <br> <br>Vecsés, 2017. június 14. – Kustra Ferenc József – íródott: a témához -általam- fejlesztett 6 sorosban. <br>

Ó, Te szerelmetesem, Linda! <br>Nyárfasoron jó ez a séta! <br>Nyakunkon van a Valentin nap, <br>Tegnap kiprédikálta a pap…. <br> <br>Idézett is; mondta, hogy &bdquo;szeressük egymást gyerekek”, <br>Legalább Valentinkor egymást szeretők legyetek. <br>Ugye Linda nálunk -életben- mindez rendben van, <br>E nyárfasori séta is csak mienk… rendben van? <br> <br>Nem engedjük el a boldogságot, <br>Mi nem teszünk ilyentén csúfságot… <br>Nem engedjük el a boldogságot! <br> <br>Vecsés, 2023. február 11. – Kustra Ferenc József- íródott: romantikus gondolatokban Valentin napra! <br>

Szerelmem ragyog érted Brigi! <br>Bízok, Te vagy ki nem felejti… <br>Ez Valentin-napunk, <br>Mi boldogság-kapunk… <br>Hold, világítást nem felejti… <br> <br>Vecsés, 2023. február 11. – Kustra Ferenc József - íródott romantikus LIMERIK- ben <br>

Elmegyek, elmegyek, hosszú úton megyek… <br>Majd hosszú út porából erőt merítek… <br>Ha én már majd, olyan, nagyon messze leszek… <br>Akkor már én, majd veletek nem lehetek… <br> <br>Megfigyeltem, hogy nekem már fakóbban zöldell a fű, <br>És már nem hallom, elhallgatott a tücsök hegedű… <br> <br>Előttem úttalan út halad, <br>A jelenem, fut, sőt tán' szalad. <br>Ahogy odaérek, téblábolok egy útelágazás mentén, <br>Nem tudom, hogy botorkáljak-e új úton, járhatatlan mezsgyén. <br> <br>Erő kell és dacolás élettel, hogy álarcok lehulljanak, <br>Ha sarokhoz érünk, befordulunk, búcsút inthetünk a múltnak. <br>Halk szellő fújdogál, visszazúgja az ifjúságot <br>Ezzel ad a vándornak erős adó szerenádot. <br> <br>Sors kérlek, figyeld, most a test mondja el az óhaját, <br>A lélek is életre kelt, dúdolja az ódáját. <br> <br>Talpam üti az utat, keményen, talán ütemre, <br>Cipőm meg töri lábam, nincs reményem kegyelemre. <br>Itt hiába érzem, fáradt vagyok, pihennék, <br>Csak én gondolom, hogy akár otthon lehetnék… <br>Belefáradtam én már mindenbe, de tovább menni muszáj, <br>Főleg a vándorló, úti életbe… ez maga az uszály. <br> <br>Kemény az út felület és elég egy rossz mozdulat, <br>Emberfiára még bokatörés is rázúdulhat. <br>Kapaszkodni kell nekem még a sík terepen is, <br>Előre haladni így lehet biztosan, csakis. <br> <br>Menet közben szellő dúdol egy szép dallamot <br>Én meg így folyvást járom a nagy élet tangót. <br>Lassan már a negyedik dimenziót is érzem illőn... távhoz, <br>Esteledik és én meg hozzá álmosodok a napnyugtához. <br> <br>Ahogy vándorolok, hordom magammal a sok élettitkomat, <br>Bízok benne, hogy úti haramiák nem veszik el sorsomat. <br>Majd ha fáradtan bánatom mormolom a fagyos téli szélbe, <br>Remélem, hogy karom, nemhiába, emelem fénytelen égbe! <br> <br>Van, hogy rossz napom van és biz' a kétségbeesés feszít, <br>De miért adnám fel, ha még van kis erőm, és az repít? <br> <br>Öregedni olyan egyszerű! <br>De nem mondom én, hogy nagyszerű! <br>Fiatalodni sehogyan nem lehet. <br>Öregség csak rád terül, mint lehelet. <br> <br>Vándorolok utamon... egymagam, egyedül nem lehetek, <br>Önmagamban megyek, ő az, ki velem van, kit nem feledek. <br>Van olyan, hogy az úton érzem, elég volt! És térdre hullok! <br>De jön utánam az árnyékom és az élet is ott kullog. <br> <br>Apámtól és nagyapámtól tanultam egy s mást én, <br>Talán, mint hagyományőrző vagyok én fenomén? <br>Gondolatom jó, ha csendes megnyugvással zárom, <br>Tudom, hogy majd holnap is lesz új nap, már ezt várom! <br> <br>Vecsés, 2014. július 11. - Kustra Ferenc József <br>