Hozzád értem<br>És milyen forró vagy.<br>Hozzád égtem<br>Pedig csak hozzád értem.

Denevér-élet éled.<br><br>Szétcsorgott<br>Szürke csöndbe<br>Olvadnak a fények.<br><br>Vacsorámul<br>Kívánlak.

Durva kérgű vén diófa<br>Már szeptemberben<br>Hullajtod leveled.<br>Törzsednek támaszkodom<br>Mikor<br>Árnyékunkra telepszik<br>A szürke köd.<br>Nézd.<br>Látod ? Én is<br>Veled együtt<br>Őszülök.<br><br>Őrizd meg nekem<br>A lelkem<br>Hevét , azt a cseppet<br>Egyszer a szél<br>Elfújja mint a falevelet.<br><br>És majd emlékünk<br>Együtt fásul<br>Egy fotón<br>Színt vesztve.<br>Porladón<br>Átalakul.

Régen a seregben<br>Az estéli csöndben<br>Ahogy a rideg lépcsőkön<br>A szürke épület<br>Előtt ültem<br>Agyamban<br>A csontvelőben is<br>Sokszor éreztem<br>Ahogy sajgott a napi<br>Üvöltözők<br>Hullazöld<br>Bakancs-kultusza<br>Ezerkilencszáznyolcvanháromban.<br>....<br>Nem háremben...<br>A seregben.

Mily fenséges észrevenni <br>a természet<br>kupolája alá rejtett<br>isteni alkotás <br>ezernyi apróságait,<br>ahogy az univerzum végén<br>túl egy másik <br>végtelen<br>időkristály megcsillant<br>fénye tükrözi szívedből<br>felém<br>szereteted csodáját.<br><br>Bizalmad és hited <br>bennem<br>a korlátlan szeretetet<br>terraegységen túlra emeli.<br><br>Belédrészegedve<br>szeretem<br>az életem.<br>Szívemig hatolna hiányod,<br>hogy<br>aritmiás lennék nélküled.