Százezerszer elmondtam már, szeretlek!<br>Mért nem hiszed?<br>Mitől van annyi kétely benned,<br>amely mint árnyék követ.<br>Mért nézel ilyen vádló szemmel?<br>Hisz tudod: nincs az a perc,<br>amit ne veled töltenék el,<br>amikor megtehetem.<br>Százezer néma érintésből<br>miért nem érzed milyen<br>lángoló vágy, amely hozzád fűz,<br>hisz minden szép veled jön el.<br>Százezer szívből feltörő sóhaj <br>jelzi, hogy mennyire fáj<br>minden kétséged, amely üldöz,<br>s mélyen a húsomba váj.<br>Olyan sok minden kavarog bennem.<br>Miért nem hiszed, hogy bánt?<br>Belülről mardos annyi kétség<br>miattad. Nem bírom már.<br>Mért kell, hogy vádolj? Hiszen ismersz!<br>Tudod, hogy nincs senki más, csak te,<br>de elűzöl kételyeddel,<br>szinte már börtönbe zársz.

Olyan sok kérdés kavarog bennem,<br>s azon tépődöm szüntelen,<br>tyúk, vagy a tojás volt először?<br>Azt mondd meg nekem, Istenem!<br><br>Ha tojás volt, ki tojta azt meg?<br>S mikor a héja felrepedt,<br>mitől lehetett csirke benne,<br>ha kakas nem létezett?<br><br>Ha tyúk volt először, hogyan termett<br>és kakas nélkül hogy lehet<br>olyan kétrétű tojást tojni,<br>amelyből végül csirke lesz?<br><br>Ezernyi kérdést sorolhatnék,<br>amelyre választ nem lelek,<br>oly sok bennem a bizonytalanság,<br>amely fölöttem ott lebeg.<br><br>Mért nem jut kenyér sok szegénynek,<br>hiszen a földön megterem,<br>s jutna belőle bárkinek, ha<br>ilyen kapzsiság nincs jelen.<br><br>Uram! Ha mindent Te alkottál,<br>mért tűröd azt, hogy így legyen?<br>Mért nézed el. Hogy a gonosz győzzön<br>legyűrve igaz népedet?<br><br>Mért nézed azt, hogy hitükben ingva,<br>kétségbeesve küzdjenek?<br>Amíg népeden nem segítesz,<br>a gonosz mindent tönkre tesz.<br><br>Tehozzád szólna annyi ember!<br>Mért nem hallod meg, Istenem?<br>Mért nem látod a szenvedésünk?<br>Nézz ránk. Segíts meg Istenem!

Hogy töröljem ki emlékeimből<br>múltamat, amely úgy követ,<br>mint egy árnyék, mely rám vetődve<br>eltakarja a fényeket.<br><br><br>Mért üldöz úgy? Nem volt más bűnöm<br>csak hogy elhittem, van helyem<br>napsütött parton megpihenni,<br>ahol nem kínoz semmi sem.<br><br><br>Azt hittem, hogy a napkorong fénye<br>egyformán árad bárkire,<br>meleg sugárral simogatva,<br>míg a bőrünkön megpihen.<br><br><br>Hogy töröljem ki emlékeimből<br>az álmot, amely még úgy jön el,<br>lehántva magáról minden rosszat,<br>eltörpítve a bűnödet.<br><br><br>Hogy töröljem ki emlékeimből<br>a rosszat, amely még úgy övez,<br>éles karommal szaggatva húsom,<br>feltépve annyi sok sebet?<br><br><br>Nem tudom. És nem értem én sem:<br>mért kell bűnhődnöm ennyire?<br>Hiszen nem volt, csak annyi bűnöm,<br>hogy vakon szerettelek.<br><br><br>Ne üldözz! Felejts el engem.<br>Töröld ki emlékemet!<br>Szeress mást, és hagyj engem élni!<br>Engedd, hogy szeressenek.

Azt mondod, nem számít a pénz,<br>és semmit sem jelent,<br>hogy üres- e, a pénztárcád,<br>vagy teli a zsebed.<br>Nem vehetsz mindent halomra<br>mit pénzért megvehetsz,<br>s hiába dúskálsz mindenben,<br>ha nincs, aki szeret.<br>Milyen igaz! Mégis azt kérdem:<br>mért oly rossz neked,<br>amikor megkapsz minden jót,<br>mi másé nem lehet?<br>Pihenhetsz, árnyas fák alatt<br> mit tengervíz övez,<br>mi ez, ha nem a boldogság,<br>ezernyi gond helyett?<br>Nincsenek filléres gondjaid<br>és mindent megvehetsz,<br>nem járkálsz rongyos ruhában<br>szomjan, éhesen.<br>Ajtók tárulnak előtted,<br>és ritka szerelem,<br>amely akkor is megmarad,<br>ha majd szegény leszel.<br>Amikor beteg vagy, ott is pénz kell,<br>hogy esélyed legyen<br>meggyógyulni, hisz pénz nélkül már<br>nem jár semmi sem.<br>S ha majd a végső nyugalomra<br> lehajtod fejed,<br>selyemzsinóron engednek le<br>rút kötél helyett.

Oly drága már az utazás is, egyre nehezebb,<br> rég elvették az utazási kedvezményeket.<br>Úgy döntöttem, az oldalon egy hirdetést teszek,<br>hátha lesz, ki e csodajárgányt legyártja nekem.<br>Mindegy, hogy milyen színű lesz, csak oly sebes legyen,<br>mint a villám, és legyen rajta jó erős nyereg.<br>Induljon minden pöccintésre, s száguldjon velem,<br>akár a szélvész, mely átfúj a háztetők felett.<br>Ezermesterek! Mérnökök! Most versenyt hirdetek!<br>Nagy a tét! Ki ezt megcsinálja, híres is lehet.<br>Üzemanyagot ne fogyasszon, csak egy keveset,<br>olyan sokfelé kéne mennem, s üres a zsebem.<br>Ha lesz olyan, aki megcsinálja, híressé teszem,<br>s arra, aki most lenéz engem, magasról teszek!