Ó, Te szerelmetesem, Linda! <br>Nyárfasoron jó ez a séta! <br>Nyakunkon van a Valentin nap, <br>Tegnap kiprédikálta a pap…. <br> <br>Idézett is; mondta, hogy &bdquo;szeressük egymást gyerekek”, <br>Legalább Valentinkor egymást szeretők legyetek. <br>Ugye Linda nálunk -életben- mindez rendben van, <br>E nyárfasori séta is csak mienk… rendben van? <br> <br>Nem engedjük el a boldogságot, <br>Mi nem teszünk ilyentén csúfságot… <br>Nem engedjük el a boldogságot! <br> <br>Vecsés, 2023. február 11. – Kustra Ferenc József- íródott: romantikus gondolatokban Valentin napra! <br>

Szerelmem ragyog érted Brigi! <br>Bízok, Te vagy ki nem felejti… <br>Ez Valentin-napunk, <br>Mi boldogság-kapunk… <br>Hold, világítást nem felejti… <br> <br>Vecsés, 2023. február 11. – Kustra Ferenc József - íródott romantikus LIMERIK- ben <br>

Elmegyek, elmegyek, hosszú úton megyek… <br>Majd hosszú út porából erőt merítek… <br>Ha én már majd, olyan, nagyon messze leszek… <br>Akkor már én, majd veletek nem lehetek… <br> <br>Megfigyeltem, hogy nekem már fakóbban zöldell a fű, <br>És már nem hallom, elhallgatott a tücsök hegedű… <br> <br>Előttem úttalan út halad, <br>A jelenem, fut, sőt tán' szalad. <br>Ahogy odaérek, téblábolok egy útelágazás mentén, <br>Nem tudom, hogy botorkáljak-e új úton, járhatatlan mezsgyén. <br> <br>Erő kell és dacolás élettel, hogy álarcok lehulljanak, <br>Ha sarokhoz érünk, befordulunk, búcsút inthetünk a múltnak. <br>Halk szellő fújdogál, visszazúgja az ifjúságot <br>Ezzel ad a vándornak erős adó szerenádot. <br> <br>Sors kérlek, figyeld, most a test mondja el az óhaját, <br>A lélek is életre kelt, dúdolja az ódáját. <br> <br>Talpam üti az utat, keményen, talán ütemre, <br>Cipőm meg töri lábam, nincs reményem kegyelemre. <br>Itt hiába érzem, fáradt vagyok, pihennék, <br>Csak én gondolom, hogy akár otthon lehetnék… <br>Belefáradtam én már mindenbe, de tovább menni muszáj, <br>Főleg a vándorló, úti életbe… ez maga az uszály. <br> <br>Kemény az út felület és elég egy rossz mozdulat, <br>Emberfiára még bokatörés is rázúdulhat. <br>Kapaszkodni kell nekem még a sík terepen is, <br>Előre haladni így lehet biztosan, csakis. <br> <br>Menet közben szellő dúdol egy szép dallamot <br>Én meg így folyvást járom a nagy élet tangót. <br>Lassan már a negyedik dimenziót is érzem illőn... távhoz, <br>Esteledik és én meg hozzá álmosodok a napnyugtához. <br> <br>Ahogy vándorolok, hordom magammal a sok élettitkomat, <br>Bízok benne, hogy úti haramiák nem veszik el sorsomat. <br>Majd ha fáradtan bánatom mormolom a fagyos téli szélbe, <br>Remélem, hogy karom, nemhiába, emelem fénytelen égbe! <br> <br>Van, hogy rossz napom van és biz' a kétségbeesés feszít, <br>De miért adnám fel, ha még van kis erőm, és az repít? <br> <br>Öregedni olyan egyszerű! <br>De nem mondom én, hogy nagyszerű! <br>Fiatalodni sehogyan nem lehet. <br>Öregség csak rád terül, mint lehelet. <br> <br>Vándorolok utamon... egymagam, egyedül nem lehetek, <br>Önmagamban megyek, ő az, ki velem van, kit nem feledek. <br>Van olyan, hogy az úton érzem, elég volt! És térdre hullok! <br>De jön utánam az árnyékom és az élet is ott kullog. <br> <br>Apámtól és nagyapámtól tanultam egy s mást én, <br>Talán, mint hagyományőrző vagyok én fenomén? <br>Gondolatom jó, ha csendes megnyugvással zárom, <br>Tudom, hogy majd holnap is lesz új nap, már ezt várom! <br> <br>Vecsés, 2014. július 11. - Kustra Ferenc József <br>

Sohase mond, nagyon régen <br>Nem volt senkid az alvégen… <br>Sohase mond el kétszer, <br>De ismételd elégszer… <br> <br>Voltak rég' neked is őseid, <br>És talán szerető szüleid, <br>Voltak neked többen, szerető rokonaid, <br>Ismételd, ne feledd… összetartozásaid. <br> <br>Sohase mond, hogy neked nincsen semmi múltad, <br>És bár voltak rokonaid, de őket untad. <br>Sohase mond, nincs velük semmi emléked, <br>Mond, ha igen, akkor Te a múltad féled. <br> <br>Múltadba visszamenni, a saját létedbe kutatás, <br>Lelked, így a raktáradba mélyen, kereső-kutat ás. <br>Ha már közeledő este éjre hangol, <br>Akkor már szív is elindult, elbarangol. <br>Az est vajon tudja-e még a régmúltat, <br>Vagy ő sem? Csak régvoltban... jó helyen kutat? <br>* <br>(bokorrímes) <br>Találkozol Te, az utca emberével, <br>Lehet, hogy sokkal, talán akár ezrével, <br>Mit akarsz az ő -sokak- segedelmével? <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Hited koordinátája a lelkedbe be van írva, <br>Ezen az úton jutsz békéhez, ha lelked terhet bírja… <br>Hited koordinátája a lelkedbe be van írva. <br> <br>* <br>(tanka duó) <br>Ébred a reggel, <br>Fény meg erre kialszik… <br>Fájdalmas kelés… <br>Érzékelés… mi való! <br>Békélés, holnap való? <br> <br>Múltad fájdalom? <br>Jelennel nem dicsekszel? <br>Jövőt ki tudja? <br>Szunnyadó láng csak égjen, <br>Képzelet láng hevében… <br> <br>Vecsés, 2015. december 1. - Kustra Ferenc József – íródott; a múlt meditációs földolgozásáról. <br>

Írok én a szemetelő, szitáló esőben, <br>Ücsörgök, a parki ernyő alatt kőszékemben <br>Egyik kezemmel megfogva, bízok az ernyőben. <br> <br>Agyamból, szinte betűpermet hullik, <br>Vágyam, hogy most írjak, biz' el nem múlik! <br>Írok én szitáló esőben és szitáló gondolatban, <br>Le is írok mindent, őszintén, de nem álnok fondorlatban. <br> <br>Ma már rég nem lúdtollal írok, <br>De golyósok, bizony kifogyók! <br>Olyankor betétet gyorsan cserélek, <br>Mert gondolatok útról még letérnek… <br> <br>Írni, akkor kell, ha eszedbe jut valami, <br>De akkor gyorsan, papírra le kell karcolni, <br>Mert különben kiderül, emlékezet bizony rövid, <br>A legjobb gondolat is elszáll, lelép, marad semmid. <br>. <br>Legyen kezed ügyében mindig cetli és ceruzacsonk, <br>Ezek kicsik, nagy helyet nem foglalók, és már írhatod… <br> <br>Én lefekvéskor mindig egy kicsit olvasok, <br>De közben van, hogy öt verset is előrántok, <br>Mert megszáll az ihlet, ki kell adnom magamból. <br>Fekve megelevenedik golyóstollamból… <br> <br>Én csak fogom finoman toll szárát <br>Ő meg szántja a betű vonalát. <br>Elálmosodni, majdan csak ezek után lehet, <br>Mit leírtam, az olvasók örömére…? Mehet! <br> <br>Az én kezem ügyében kicsi gyertyacsonk is van, <br>Mert hátha ott ragadok lelkemben, egy kunyhóban! <br> <br>A sötétben is erőt ad a kis csonk, lángra gyúl, <br>És bennem így sok romantikus gondolat kigyúl. <br>Aztán, ha a láng a már piciny testébe belemar, <br>Akkor vége, az aprócska tűz el is alszik, hamar. <br>Elhamvadó láng haloványodó fényénél <br>Még azért, gyorsan írok, majdnem vaksetétnél. <br> <br>Vecsés, 2015. április 29. – Kustra Ferenc József <br>