Csillogva izzanak<br>Kacsingatva <br>Pislákoló-vonzón<br>Hűvös fehér-kék fénnyel<br>Ábránd melegséggel<br>Éjfél utáni <br>Tündöklő csillagok, <br>S közben álmodban <br>Oda osonok<br>Veled vagyok. <br><br>Minden éjjel<br>Ha álmatlanság<br>Gyötör éppen<br>Úgy hiszem<br>Mosolyoddal ragyog,<br>Ereszkedik fénye <br>Egy csillagnak<br>Fáradt szemembe.<br>Pupillám mögött <br>Ragyogva surran<br>Lelkembe<br>Még borús időben is.<br><br>Álmatlan éjjelen<br>Csillagképekben<br>Letekint rám<br>Évezredekkel<br>Lemaradt idő<br>Pillanata.

A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború… <br> <br>(leoninus) <br>A szomszédnak van egy hosszan tartó háborúja, meg van sok-sok temetetlen halottja. <br>Vannak katonák, ki meghaltak, de elvesztek, meg vannak ki lakói a kert-földeknek… <br>Ritkán, de biz' akadhat köztük, amikor a tábornok is megy… belőle nincsen száz egy. <br>A egyszerű katona kit elhantoltak, hol meghalt, ki fiai mellől csak úgy kihalt… <br>* <br> <br>(senrjon) <br>Az egyszerű embert már <br>Rögvest elfelejtették… már nincs! <br>Ők, ártatlanok. <br> <br>Úgy tűnik, hogy a halál <br>Maga, mulandóságért harcol <br>Ő a végsegéd! <br> <br>Fekete kosok gyónnak, <br>Ha pénz nem érkezik időbe! <br>Élősködők ők! <br> <br>Ők háború robbantók, <br>Katonahalál… kasszírozok. <br>Élősködők ők! <br>* <br> <br>(leoninus csokor) <br>Sirattatlan a katona, ki eltűnt nem került elő, családja meg a könnyet nyelő. <br>Sirattatlan a katona, kinek van... gyermekei, de apját már nem tudja tisztelni! <br>Sirattatlan a katona, ki frontról megszökött és nem ért oda, amerre üvöltött. <br> <br>A tábornokok még szabadságot is kaphatnak, katonáknak ezek légből kapottak. <br>A fekete kosok tengereken nyaralnak, gyerekeiktől dicséreteket kapnak. <br>Ezek az emberek a TV -ben nézik a háborút, amit emlegetnek, mint repedtsarkút. <br> <br>Katonák meg a más frontján sajátkezűleg harcolnak, majd meg ajándék halált kapnak! <br>Olyan még nem volt, hogy a katona kezdett háborút, tábornok meg átélte halál-bút. <br>Kosnak és tábornoknak ebéd után van kávé, katonának akkor sem, ha nem málé. <br> <br>A kosok élősködői, Harpagonok, a sirattatlan emberiség vámszedői. <br>Kosok, akik háború nélkül kiírták Föld lakósságát, Önös érdekből és csakis! <br> <br>Van: volt katona, sok darabjából, sokfelé folyt vér, de ő már nem tudja, mit sem remél. <br>Frontvonal csatatér, tábornok csak bizakodik, a katona már nem él, így nem remél. <br>A családja, remeg az apáért, a férjért, kiről nem tudják, hogy már nem él a remélt… <br> <br>Özvegy anya kihez megy férjhez, ha kosok kiirtották férfiakat, nincs ima kéjhez… <br>Kipusztultak a férfiak, akkor, hogy épül újra a népesség, nem... női képesség… <br>Csatatéren, főleg nyáron romlik a konzerv, de kost nem érdekli, csak, bevétel csakis. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál, <br>Kicsiből nőtt gyerek meg az apukájára nem is emlékszik, próbálkozik, meditál… <br>A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál. <br> <br>Vecsés, 2023. november 26. –íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot… <br>

A téli nap, vakítóan süt… <br>Hótakaró visszaveri fényt, <br>Én meg nézem, mint egy átszellemült. <br>Úgy élem meg, mint egy leányregényt. <br>* <br>Hófehér a hó, <br>A tisztaság szépsége… <br>Hógolyó fehér. <br> <br>Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József <br>

Avagy: tagadni a múltat? <br> <br>A jövő titok, <br>De a végzet intézi… <br>Múlt meg, úgy, ahogy…! <br>* <br>Másodpercenként <br>Létezik, jövő kezdet. <br>Csak múlt alapján! <br>* <br>A vágy, csak álom, <br>Vagy teljesül, vagy soha… <br>A múlt, biztos pont! <br>* <br>A múlttól félni <br>Dőreség, vissza nem jön. <br>Csak… kutakodni! <br>* <br>Előttünk tenger <br>Sok kérdés múltba vezet. <br>Múlt, mégis jelen… <br>* <br>Múlt hullámai, <br>Visszatekintenek majd, <br>Valóság ködbe. <br>* <br>Múlt, feneketlen, <br>Ködös pusztasága él! <br>Világosodás. <br>* <br>Ókori vársánc <br>Élet sok problémája. <br>Múlt nem nyeli el. <br>* <br>Reggel ébredni, <br>Halott tegnap-tudattal. <br>Fatalista múlt. <br>* <br>Emberek sorsa <br>Múltban pecsételődött. <br>Pofonegyszerű. <br>* <br>A bajt keresni <br>Nem kell. Jön az magától. <br>Múlt történések… <br>* <br>Mély csenddel elvész <br>A bennünk élő múltunk. <br>Ez, identitás? <br> <br>Vecsés, 2016. január 21. – Kustra Ferenc József <br>

Fehér avar lesz a hópelyhekből szőtt terítő, <br>Én, majd, ha járok a puha hó selymen, <br>Lépésem zajtalan, puha, nesztelen. <br>Hópehelyből az avaron lesz fehér terítő. <br> <br>Apró dombokat, torlaszokat épít szellő, <br>Hallgasd a végtelen, nem semmi üzenetét, <br>Milliónyi lélek várja, minden betűjét. <br>Fentről meg csak zúdul le a sötét hófelhő… <br> <br>Kerti asztalunkon, hófehér a terítő, <br>Éjjel van, már fehér dunna borítja kertet, <br>A kemény hidegben látni a leheletet. <br>Fehér a föld, a rét, a csalitos, az erdő. <br> <br>A tél jeges lehelete most a kertész, <br>Feltámad a szél, de ezt el nem fújja, <br>Házunk fala a hótorlaszt felfogja. <br>Nyáron erre gondolva, legott megáll ész. <br> <br>Lassan úgy érzem, megállt a fehér idő, <br>Csillagok messze a felhők fölött ragyognak, <br>Lehet, erőlködnek, de minket nem láthatnak. <br>Talán, lesz még tavasz és jön a langy szellő… <br> <br>Vecsés, 2013. január 13. – Kustra Ferenc József - Landi Krisztián &bdquo;Havazás” c. verse ihletésével. <br>