Gyökereket tépő vihar <br>Fújtatva prüszköli szerte szét<br>A fagyos esőcseppeket<br>És a duzzadó patak lihegve rohan<br>Lefelé a folyóba.<br><br>Elszántan küzd <br>Bókolva hajlong az erdő<br>A felkorbácsolt szél dühében<br>Haragos szilaj erő<br>Tiszteletet parancsol.<br><br>Mintha sínek mellett mennék<br>Száguldó szerelvények tonnái<br>zakatolva dübörögnek mellettem<br>Rángatva vissza húz <br>Szinte beleremegtem.<br><br>A süvöltő légáramlat makacsul<br>Kabátom markolja<br>És bőröm alá hideget kapar<br>Jeges vicsorgással<br>Harap a csontomba<br>Lépteimmel dacolva.<br><br>Dermesztő gőggel <br>Lélegzetem <br>Számtalanszor vissza nyomja<br>A levegőt előlem ellopva<br>Fölényesen vigyorgott rajtam<br>Miként kapkodom<br>Pár lopott lélegzetért.<br>Egy nyomorult kis életért.<br><br>Az úton<br>Miként küzködöm magam haza<br>Idővel bőszült haragja<br>A nap sugarainak hatása<br>Alatt megenyhül <br>S mint durcás gyerek<br>Ki tudja rosszat cselekedett<br>Lecsillapodva elszendereg.<br><br>Elázott a mai napom<br>Meg a kabátom<br>És ahogy megvillan a fény<br>Ismerős ablakokból<br>A tócsákban láthatom <br>Utamon <br>Lépteim megszaporázom.<br><br>Az otthon melege<br>Békét önt a szívemre.

A jövő útja<br>Rejtelmes labirintus<br>Kételyes remények közt<br>Ködös téren át<br>Tekereg<br>A számozott időben.<br><br>Meddig s hová jutunk<br>És mi az amit tudunk<br>Mikor elindulunk.<br><br>Hordozzuk magunkkal<br>Évek lepecsételt nyomát<br>Hőstett álmokkal<br><br>Ezernyi irány útján <br>A cél<br>A fontosság privilégiuma <br>Hajtja <br>A változást<br>megvalósítások közt.<br><br>Lenézzük a történelmet<br>Fölénnyel hisszük<br>A mi utunk jobb lehet.<br><br>Naponta<br>Rójuk ösvényeit<br>Iránytű biztonsága nélkül.<br><br>Közben csak az idő pereg<br>Talpunk alatt szunnyadnak<br>Néma évezredek<br>És a dicsőség porladó<br>Kövületei között<br>Az enyészet hallgat.

Gomolyogva lassan úsznak <br>A szürkület takarói<br>Alattuk izzad a föld <br>Amerre haladnak<br>Csak a szél szab irányt <br>Vándorlásuknak<br>A szakadt palástokon <br>Átszűrődik még némi fény<br>És sejtelmes hangokkal <br>Zeng az alkonyi tünemény.<br><br>Lógatja lábát <br>A lassan ereszkedő cseppenés<br>Villámokkal vegyül<br>A rendszertelen dörrenés<br>Majd ahogy lassan elcsendesül<br>A távoli morajlás<br>Nem marad csak az esőzuhogás.<br><br>Zöldelő illattal felüdül az est<br>Nyitott ablakokon <br>Beszűrődik varázsa<br>Gyertyafénynél párolog a homályba<br>Pár kósza gondolat<br>Az ásító idő<br>Settenkedve szövi az álmokat.<br><br>Monoton dallam surran <br>Folyvást a fülekbe<br>Ritmusát adja kintről <br>Az ereszen peregve<br>Az eső-csepp kopogás <br>Meg a ketyegés a benti nóta<br>Hivogat álomligetből békésen <br>Reggelig egy randevúra.<br><br>Időt kérek <br>Kis türelmet<br>Aztán a csábításnak<br>A kérésnek eleget teszek<br>És bár oly lenyűgöző <br>A fenséges előadás<br>Maradnék ez nem vitás<br>De jön az álom<br>Most már türelmetlen<br>És a tollat is elejtem<br>....ezt most befejezem.

Délre igyekezz, majd vár az ebéd, <br>Vehemensen fújom majd gőzt feléd, <br>Nagy kanállal, nagyon tömném beléd… <br> <br>Délre itt legyél, majd vár az ebéd, <br>Szedek akár kétszer, ha te kérnéd, <br>Várlak, óh gyere már, ha tehetnéd. <br> <br>* <br>(Senrjú) <br>Mesélek neked <br>A szerelmemről, hosszan. <br>Leves majd… fogyna? <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Ebéd után kávéznánk, <br>Sétálnánk, megfognám a kezed… <br>Nagyot hallgatnánk. <br>* <br> <br>(Apeva) <br>Jó <br>program <br>Lehetne… <br>Jó lelkünkbe, <br>Behatolhatnánk! <br>* <br> <br>Így kezdnénk együtt a szerelmetes jövőt, <br>Ránk férne már kezdeni egy jól működőt. <br> <br>Vecsés, 2019. március 29. – Kustra Ferenc József – íródott; a kapcsolat kezdésről, romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Drágám, szívszerelmem, jó Blanka! <br>Lelkem, emléked fölkavarja. <br>Izzad tested nyaltam, <br>Kéjedet úgy faltam. <br>Benned… élvezetet harapva. <br> <br>Emlékszem, húztál oda Blanka, <br>Vágyott engem finom husicska… <br>Megkaptad adagod, <br>Hiánya volt bajod. <br>Hívsz, majd megint ha kell Blanka? <br> <br>Most is vágyad, hogy álljak mögéd? <br>Hívj csak, már kerülök is beléd. <br>Jól beléd hatolnék, <br>Sokat nem vajúdnék! <br>Mindent megtennék... nem kell beszéd! <br> <br>Vecsés, 2019. január 15. - Kustra Ferenc József – íródott; Erotikus LEMERIK csokorban. <br>