II. Világháborúban egy epizód… <br> <br>Iljin ezredparancsnok a zsákmányolt német motorkerékpárján, <br>Átjött az egész erdőn és nem látott németet, de ott haladván, <br>Balról, géppisztolyok tűzét hallotta... Megállt a harcálláspontján. <br> <br>A zászlóaljparancsnok jelentette a harc-előőrs visszavonul, <br>Németet nem látnak úgy tűnik, hogy nem mer, tán' nem errefelé nyomul. <br>A tüzérezred készen állt a tűzmegnyitásra… este már alkonyul… <br> <br>Előttük egy, kilométeres, hétszáz méter széles tisztás, <br>Ha, besötétedik, akkor német már nem jön és nem lesz más… <br>Ha előbb jön akkor meg az a nagy kérdés, lesz-e támadás? <br> <br>A tisztástól balra is és jobbra, <br>Szembe is tömör az erdő fala. <br>Erdőben van partizánok hada. <br> <br>Először egy őrmester vágtatott oda, erre jön a német, <br>Sok gyalogos van Ferdinánddal jönnek, nem hagytak semmi léket… <br>Meg van még két tank is, többen is látták eme régiféléket. <br> <br>Még a rádiós felderítők is leadták, nagy csoport német közeleg, <br>De Iljin parancsnok kétségei dolgoztak... Vártak a lándzsakötegek. <br> <br>Egyszer csak meglátta, szemben a német a tisztásra érkezett, <br>Az első majd többi csatárlánc kizúdult tisztásra, mint végzet. <br>Olyan sokan voltak és úgy jöttek, hogy majd’ elállt a lélegzet. <br> <br>Töprengeni mérlegelni itt már nem volt idő, <br>A német sűrűn jött, mint erdőben a sor-fenyő… <br>A szárnyakon meg három Ferdinánd is... bújt elő. <br> <br>A csatárlánc elé ért a két harckocsi, <br>De megjelent még egy csatárlánc, egy kicsi… <br>Iljin nem adott parancsot: tűzet nyitni! <br> <br>A Ferdinándok repeszgránáttal, már nagyon lőttek, <br>De, melléfogtak itt nem találtak menekülőket. <br>Végül a té-hármas tank is megnyitotta a tüzet. <br> <br>Az első csatárlánc sűrű géppisztoly tüzet nyitott, <br>Mire az orosz ágyuk sorozat tüzet… zúdított, <br>A német csatárlánc közepében németet irtott. <br> <br>A Tigrisnek eltört a lánctalpa, személyzet ugrott kifelé, <br>Egy Ferdinánd hamar kigyulladt, így már nem tüzelt Iljin felé… <br>De a gyalogság nagyon támadott, futott a törzshelye felé. <br> <br>A régi té-hármas tank a csatárláncot megelőzte, <br>És csak közeledett folyvást… vaktában folyvást tűzelve. <br>A csatárláncok már szétszakadtak apró szigetekre. <br> <br>Két oldalról, orosz géppuskák egyfolytában németre tüzeltek, <br>A német gyalogosok futottak és megint előre kerültek. <br> <br>A két Ferdinánd a támadók bal szárnyán… hátrált! <br>Az erdőig ment, onnan tüzelt... a fák közé állt. <br>Az ágyúk lőttek rájuk, de, egy lövés sem talált… <br> <br>A német csatárlánc… apró-szigetek futva jöttek, <br>A fűben elvágódtak, elestek, hasra feküdtek. <br>Látták, hogy a tank harcol, ez a példa, ők is jöttek! <br> <br>Iljin, hol a tüzéreket nézte, hol a harckocsit, <br>Már nagyon várta, hogy hal mikor kapja be a csalit… <br>Tűz! A találat a toronyba csapódott… nem rapid. <br> <br>Füstszag, nagyon terjengett <br>A mező, a rozs égett… <br>Sok katona… mivé lett? <br> <br>Elfogtak egy német őrnagyot, <br>Aki oroszul is jól tudott. <br>Beszélt is, igen értelmes volt. <br> <br>Vállalta, elment, hogy egységével letetesse a fegyvert, <br>Itt már csak a fölösleges, vesztes vérontás lesz és reggelt <br>Senki nem érné meg... Akkor kérdik... holnap a Nap, kinek kelt? <br> <br>Vecsés, 2015. november 24. – Kustra Ferenc József – íródott; Konsztantyin Szimonov: &bdquo;Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével… <br>

A realitás filozófiája… <br> <br>A háború, maga egy végtelen rettegés! <br>Az egyénnek, sorsa elől nincsen menekvés. <br>A háború, maga egy végtelen rettegés! <br> <br>A háború tele van, agresszió-képek szomorú látványával, <br>A menekültek is fölbukkannak! Egyedül az anya a lányával… <br>A háború tele van, agresszió-képek szomorú látványával. <br> <br>A háborúban semmi lehetőség nincs méltóságteljesen élni, <br>Ott biz’, rögös-kiszámíthatatlan vak-véletlenben kell folyvást élni… <br>A háborúban semmi lehetőség nincs méltóságteljesen élni. <br> <br>A háborúban olyan kevéssé számít, bármely női praktika, <br>Megmarad neki azonban, hogy segít, mi a túlélés záloga… <br>A háborúban olyan kevéssé számít, bármely női praktika. <br> <br>A háborúban egyszerűen nem lehet tudni, <br>Mit hoz a jövő, hogy kell élni és viselkedni! <br>A háborúban egyszerűen nem lehet tudni. <br> <br>A háborúban az erős jellem számít, ha katonának sajátja, <br>Ez lehet uralkodó a lelkében, ha nem jő érte a halála… <br>A háborúban az erős jellem számít, ha katonának sajátja. <br> <br>A háborúban a gyávaság, ismérve a gazembernek, <br>Ott pedig nincs menekvése, sem a testnek sem a léleknek… <br>A háborúban a gyávaság, ismérve a gazembernek, <br> <br>A háború nagyon emberrontó, lélekgyilkos történés-sorozat, <br>Kitermeli magából az elromlott, árulóvá lett alakokat… <br>A háború nagyon emberrontó, lélekgyilkos történés-sorozat. <br> <br>A háborúban sok menekültről, katonáról nem tudni, hová lett, <br>Jó ember volt-e avagy rossz? Pokolba, vagy a mennyországba mehetett? <br>A háborúban sok menekültről, katonáról nem tudni, hová lett. <br> <br>A háborúban is van szép, színes, őszi reggel, <br>Temető tele van végleg rongált sírhelyekkel… <br>A háborúban is van szép, színes, őszi reggel. <br> <br>A háborúban a padok, a kerti vaskerítés, a templom keresztje, <br>Mind-mind sérült, megrongált, nem lopják el, mindenütt van ilyen, nincs keletje… <br>A háborúban a padok, a kerti vaskerítés, a templom keresztje. <br> <br>A háborúban is van, hogy a pirkadattal, napsugár áttör a lombokon, <br>A fa alatt, meg a lövészárokban, katonák viccelnek, bárgyún-mosolygón… <br>A háborúban is van, hogy a pirkadattal, napsugár áttör a lombokon. <br> <br>A háborúban is van, hogy már pirkadatkor derűs az ég, <br>A korán kelők nézik… Ó Teremtő! Vajh' meddig tart ez még? <br>A háborúban is van, hogy már pirkadatkor derűs az ég. <br> <br>A háborúban a végére eldől az emberek és a haza élete… <br>Jövő mit hoz, ennek a torz &bdquo;halálig” életnek, túlélést? Mi lesz a vége? <br>A háborúban a végére eldől az emberek és a haza élete… <br> <br>Háborúk voltak, vannak, a gerjesztők eszetlenek, <br>És míg ember földön élni fog, ezek, mind még lesznek… <br>Háborúk voltak, vannak, a gerjesztők eszetlenek… <br> <br>Vecsés, 2018. november 15. – Kustra Ferenc – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. sort egyben, majd a 2. és a 3. sort egyben. Így lesz meg a 3 sor gondolatisága. <br>

az utcát betakarja az éj sötétje<br>munkából battyogok haza<br>csend honol a környéken<br>vak mindegyik ház ablaka<br><br>árnyak szökkennek az úton<br>ahogy pár autó arra halad<br>egyedüli gyalogos vagyok<br>a félelem a torkomba szalad<br><br>gonosz játékot űznek az árnyak<br>hatásukat figyelik rajtam a rettegőn<br>majd kacagva táncra perdülnek<br>s hátat fordítva eltűnnek a háztetőn

Mondják az okosok, <br>Mondanivalód, ne cifrázd. <br>A kevesebb, tán’ több. <br>* <br>Ők, kik tán’ nem írnak, <br>Talán csak úgy, pacsmagolnak. <br>Mondanivaló kell! <br>* <br>Röviden írni tán’ <br>Nem rossz, de érthetően írsz? <br>Tudsz jól fogalmazni? <br>* <br>Ahol történet nagy, <br>Azt biz’ hosszabban kell írni! <br>Érthető sorokban. <br>* <br>A másik fejével <br>Gondolkozz, értelmes legyél. <br>Biz’ kellhet cifra szó! <br> * <br> Szólj csak oda, ha kell! <br> De operálj, értelemmel. <br> Ne hordj, hetet-havat. <br> * <br>Ne légy megalkuvó <br>De szépen írjál rosszról is… <br>Sértegetni nem kell. <br>* <br>Tudd, ha őszinte szó <br>Hemzseg a versedben, nem jó! <br>Ez távolságot tart! <br>* <br>Homályosan ne írj, <br>Azt olvasó, majd nem érti. <br>Finoman, ne sértsd meg! <br>* <br>Használj írásjelet! <br>Szórendet, kordába tartod! <br>Ne én értelmezzem… <br>* <br>Prózavers meg nincsen! <br>Petőfi, talán írt ilyet? <br>Akkor nem ismernénk! <br>* <br> <br>Szólj, nagy erővel, vagy <br>Gyengéden, de illendően! <br>Légy ember, poéta! <br> <br>Vecsés, 2015. január 25. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ csokorban. (Ezt a versformát én szerkesztettem meg a haiku mintájára. Szótagszám: 6-8-6) <br>

A &bdquo;nincs” filozófiája… <br> <br>Üres vagyok, mint egy kifüstölt méhkas <br>Vagy mint egy ázsiai éhező has. <br>De én vagyok a hibás. Tudom, érzem, <br>Már nincs veszélyben, mert nincsen is létem. <br> <br>Én ellenséges vizeken evezek, <br>Vagy csak egy sűrű rengetegben megyek? <br>Mindegy, ha a környezetem biz’ nem jó, <br>Valóságom kárhozat, mint a faló. <br> <br>Környezet nélkül mindenki csak senki, <br>Kit mások támogatnak, az valaki. <br>Senki vagyok, mert senkinek születtem, <br>Rossz vagyok, senkinek nem kell életem <br> <br>Vecsés, 1999. május 28. – Kustra Ferenc József <br>