Idő 
Értékelés 
Értékelés A szeretet a
<br>Legfontosabb; életben.
<br>Sok, nem tud adni.
<br>*
<br>
<br>A szeretet a
<br>Legfontosabb; életben.
<br>Sok, nem mutatja.
<br> *
<br>
<br>A szeretet a
<br>Legfontosabb; életben.
<br>Kevés képes rá!
<br>
<br>Vecsés, 2012. szeptember 9. – Kustra Ferenc József – íródott; A néhai, nagy tudású Prof. Dr. Popper Péter tanítása alapján. [A tanítást én elfogadom, sőt, volt bűnügyi nyomozóként alátámasztom!]
<br>
Végzetes tréfa
<br>Az élet zárt falója;
<br>És nincsen kiút.
<br>*
<br>
<br>Végzetes tréfa
<br>Az élet zárt falója;
<br>Hol van ebből út?
<br>*
<br>
<br>Végzetes tréfa
<br>Az élet zárt falója;
<br>Lehet-e más út?
<br>*
<br>
<br>Végzetes tréfa
<br>Az élet zárt falója;
<br>De, itt van kiút!
<br>*
<br>
<br>Végzetes tréfa
<br>Az élet zárt falója;
<br>Akarom! Van út!
<br>*
<br>
<br>Végzetes tréfa
<br>Az élet zárt falója;
<br>Sorsunk a döntnök…
<br>
<br>Vecsés, 2012. szeptember 5. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú: anaforás fél haiku láncban.
<br>
Majd ha egyszer úgy találom,
<br>Akkor tollam jól kirántom…
<br>
<br>Papírra rovom, a magas égbe kiáltom…
<br>És tudom, így azzal magam, én jól elásom…
<br>
<br>Miért kell poétának olyant írni?
<br>Mert poétának feladat… ily’ lenni!
<br>
<br>Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – a poéta meditációja…
<br>
Szép szavaitok tengerének hullámain ringatózok,
<br>Ezeken elmeditálni, sőt hozzászólni nem ódzkodok.
<br>Olvassátok csak az én szavaim is kis-pajtások,
<br>Így szerezzünk egymásnak örömet, legények-lányok.
<br>
<br>Vecsés, 2013. november 29. – Kustra Ferenc József
<br>
(Bokorrímes)
<br>Lassan csoszogó léptekkel már közeledett az este,
<br>A déli napsütés hírét már majdnem moha nőtte be,
<br>A sötétség meg minden ellop, mint az ő kormos füstje…
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Pedig az ősz, ereje tudatában csak folyvást eljátszott a kis napmeleggel,
<br>Aztán kimutatta a foga fehérjét, lecsapott a viharral, „ledőlt heggyel”,
<br>Pedig az ősz, ereje tudatában csak folyvást eljátszott a kis napmeleggel.
<br>
<br>Azonban rövid volt az esőt, vihart mutató ősz,
<br>Mert nagyon jött a korán beköszöntött tél és oly’ bősz.
<br>Napokig el sem múltak az egymást bőn követő hóviharok
<br>És mínusz tizenötben keltek hajnalban, ó az erdőlakók.
<br>
<br>Ebbe a pár napba éhség, az arcok szinte kiszikkadtak,
<br>A csontvázak az átfázástól, hússal együtt roskadoztak…
<br>Lábuk alatt, minden lépés recsegett, csikorgott,
<br>Ki kicsit figyelt, így járt, hogy hupp… jégen kuporgott.
<br>
<br>(Bokorrímes)
<br>Mindenki kérdezi most, ezután itt lelkesülni minek lehetne?
<br>Igaz, de ha ezt a telet átéljük, öröm lesz tavasz jövetele.
<br>
<br>Vecsés, 2021. május 31. - Kustra Ferenc József – íródott: az egymást követő évszakokról.
<br>
