Fortyogó lelki éhem… <br> <br>Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését, <br>És napjaimban pátyolgattam a bánatos, veszejtő düh, nem is édes érzését… <br>Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését. <br> <br>(10 szavasok) <br>Bosszúvágy? Hallani rémes! <br>Megvetés fájdalmat okozni képes, <br>Az érzés ellenséges. <br> <br>(HIAQ –k) <br>Édes ám a bosszú, <br>Nyalánkság mézesmadzagon. <br>Torokra forr lassan. <br>* <br> <br>A nap megállás nélkül lövellte, egyenletesen tűző sugarát, <br>Éreztem, rám semmi nem jött, kihagytak, mint régen félbevágott marhát… <br>A nap megállás nélkül lövellte, egyenletesen tűző sugarát. <br> <br>Nekem az élet árnyékos oldala jutott, <br>Fényben néhány pillanat úszott. <br> <br>Emberek megvetnek. <br>Mások nyomorát élvezik. <br>Nincs ez így jól - nem kell! <br>* <br> <br>A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított, <br>Sokszor arra gondoltam, lét-sorsom a sikert nem adja, mert az halott… <br>A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított. <br> <br>Sorsom sokszor hallgatott, vagy acsargott, <br>Jó szót, boldogságot alig adott. <br> <br>Min múlik a siker? <br>Éppen úgy, mint a boldogság, <br>Hozzáállás dolga? <br>* <br> <br>A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém, <br>Én tettem dolgomat, amit kell, működött az elmém… <br>A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém. <br> <br>Sors-titkának kulcsát keresem, <br>Ebben telik életem... ám, meg nem leltem. <br> <br>Fiatalság titka <br>Egy egyszerű képlet csupán: <br>Fitt agy és hű lélek. <br>* <br> <br>Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal, <br>Hej, de sokszor kívántam, tán’ jobb lenne barátkozni halállal… <br>Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal. <br>Jött a magány, növelte lelki éhínségem, <br>Vagy százszor, elvette életigenlésem. <br> <br>A halál még várhat. <br>Túl szép az élet - gyorsan fogy. <br>Okulj ma a múltból... <br>* <br> <br>Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem, <br>Az est meg az alkonyat után, mindig feketével terítette be a létem… <br>Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem. <br> <br>Imádom a csillagfényes éjszakákat, <br>Kaptam morc-felhős, magányos éjszakákat... üres ágyat. <br> <br>Csillogó ékszerek <br>Nem tesznek gazdaggá senkit. <br>Számít -e még benső? <br>* <br> <br>Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember, <br>Nekem az elmetörődéssel együtt élni neves teher… <br>Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember. <br> <br>Elmém pátyolgatom, ápolgatom, <br>Ám nem múlik a fájdalom, sem bánatom. <br> <br>Keserű a bánat. <br>A megkeseredés is fáj. <br>Öröm azért még él... <br>* <br> <br>Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra? <br>Biztos nem került volna sokba, ha mellettem hívséges lett volna… <br>Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra? <br> <br>Kit nagyon szeretek, <br>Mellette nem lehetek... <br>Vajon, hiú reményeket dédelgetek...? <br> <br>Hűség sokat ér ma... <br>Mint a szerelem, oly' néha. <br>Megfoghatatlan, lágy... <br>* <br> <br>Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult… <br>Élettel mit kezd, amikor már az, véglegesen fakult… <br>Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult… <br> <br>Megfakult éveim vállaim nyomják, <br>Hiányosságok életem tovább rontják. <br>Végül kiontják... <br> <br>A rossz is kijár még. <br>Fakul a boldogság, szépség. <br>Remény csak egy hajszál. <br>* <br> <br>Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek, <br>Pedig erkölcsben, értőn, hittel, jártam utam... van, mit cipeljek? <br>Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek... <br> <br>Tiszta szívvel, lelkiismerettel létezem... <br>Lelkem békéjét mégsem lelem, <br>Kínos gyötrelem... <br> <br>Furcsa a lét lelke. <br>Magától nem ad semmit sem. <br>Mindig küzdelem van. <br>* <br> <br>A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos, <br>Én ki úszni nem tudván, hol kapaszkodok... csak, mint egy kapatos… <br>A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos. <br> <br>Sorsom vize sodor, <br>Fuldoklom, életem nem lélekdonor, <br>Hervad, mint vadrózsabokor. <br> <br>Haldoklás életben <br>Elkezdődik sokszor sajnos. <br>Van, aki nem is él. <br>* <br> <br>Régi példabeszéd: &bdquo;a hatalmasnak, minden meg is adatik”! <br>A szegény-szerencsétlen meg a rossz sorsában marasztaltatik… <br>Régi példabeszéd: &bdquo;a hatalmasnak, minden meg is adatik”! <br> <br>Gazdagoknak miért jár minden...? <br>Pórnépnek, száraz kenyér vitrinben... <br>Valóban minden...? <br> <br>Ne hidd el soha sem, <br>Hogy csak akkor vagy értékes, <br>Ha jókor jó helyen... <br>* <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 6. – Szabadka, 2018. szeptember 12. - Mórahalom, 2018. augusztus 22. <br>-Kustra Ferenc József– a 3 soros-zárttükrös -őket én írtam, a 10 szavasokat: Jurisin Szőke Margit, címük: Sorsom titkát kutatom! A HIAQ –k Farkas Tekla munkája <br>

Eltűnnek az évek, Loretta! <br>Előtűnt mindnek a múlása… <br>Pár évvel ezelőtt, <br>Volt, mindenekelőtt… <br>Szerelem, érzelem, Loretta! <br> <br>Remény bennem, sokszor jót lobban, <br>De, eltűntél időmúlásban… <br>Pedig szerettünk mi, <br>Ketten, nagyon és mi. <br>Én azért várlak, jó nagy csókra! <br> <br>Eltűntek az évek, Loretta! <br>Nincs nekünk… szerelem záloga. <br>Hiányzol és nem vagy, <br>Örökre bennem vagy… <br>Megtartom érzelmem, Loretta. <br> <br>Vecsés, 2021. július 31. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

A sötét fátyolában megérkezett éjben, <br>Bánatosan kerengünk erdei ősvényen. <br>Néha hallunk halk állathangokat <br>Vagy letört nagyobbacska ágakat. <br> <br>Szomorú sötétség töri a békét, <br>Rakja tönkre az ember lelkét. <br>* <br> <br>Az erdő végül is nem olyan nagy <br>De sok az ősvény, ami jól elhagy… <br>Bizony kicsit-jól eltévedtünk, <br>Nem tudjuk, merre a lakhelyünk… <br> <br>Mind, <br>Egyszer <br>Induljunk, <br>Egyenesen <br>Sokan haladunk. <br> <br>Sokan haladunk, <br>Egyenesen, <br>Induljunk <br>Egyszer <br>Mind. <br>* <br> <br>Éhesek vagyunk és didergünk kicsit, <br>De megyünk előre, talán csak picit! <br>Egymásba karolunk az bizalmat ad, <br>Még jó, hogy nincs erre éhes farkashad. <br> <br>Öröm tölti a reménytelen szívünket, <br>Mikor a boldogság oka megérkezett. <br>* <br> <br>Jobbról észrevettem a fényét... egy autólámpa <br>Hullámozva világit láthatón vaksötét tájra. <br>Biz’, Isten segített, megleltük a kijáratot, <br>Megmenekültünk! Ezt a nagy-finom pazarságot… <br> <br>Új <br>Minden <br>Folytatjuk, <br>Az út vége <br>Ránk vár örökre. <br> <br>Ránk vár örökre <br>Az út vége. <br>Folytatjuk, <br>Minden <br>Új. <br> <br>Vecsés, 2023. április 14. – Arad, 2023. április 17. - Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben, amit én írtam. Alá a 10 szavasokat és apevákat, szerző-, és poétatársan Ghica Izabella Iasmina írta. <br>

A hiány nem életcél, de… hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Leoninus trió) <br>Hosszú életemben részese voltam mindennek, mi elérhető, pontosan... semminek! <br>De még az sem volt nekem elérhető, mert az is nekem csak látens volt, nem visszatérő! <br>Volt még olyan, hogy a visszatérő bejelentkezett, de nem láttatta magát eleget! <br> <br>A semmi eltűnt, <br>Valamitől menekült, <br>Ha érkezik, marad, mint sebesült. <br>* <br>A semmik pedig kicsinyessé teszik az embert, mert hiánnyal szemben, mindegy, mit kertelt… <br>Hiány: látens, bujkál, rejtőzködik, ember meg keresés közben jól leértékelődik. <br>A hiány híd alá űzi a peches embert, ki örülhet, hogy tető van feje felett! <br> <br>Az értelmet keresi szenvedve, <br>De nem talál csak gonosz emberre. <br>* <br>Más van a dominánsoknál, a gazdagoknál, mert bőven nő a fűszál… a nagyuraknál. <br>Ők észreveszik, ha fűben gaz üti föl a fejét, gyökerestől irtva a lényegét. <br>Konklúzió adott; ki hová született, sorsa úgy alakult, ahhoz való lehetett! <br> <br>A pénzes ember védett, <br>Mert szegényre lépett, <br>Kegyetlenül gyengét sértett. <br>* <br>(A nagy Konklúzió, bokorrímesben) <br>Ki, királyfinak született <br>Az bizony biztos király lett, <br>S bármilyen bolond lehetett. <br> <br>Esélytelen igazság, <br>Világszerte elterjedt valóság <br>Isten előtt mind csak adósság. <br> <br>Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 7. – Kustra Ferenc József – A leoninust én írtam, alá a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Ghica Izabella Iasmina. <br>

Életváram parancsnoka… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok, <br>Én, meg mint ki végzet-szülni készül, menekülvén… csak vajúdok… <br>Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok. <br>* <br>(HIAKU) <br>Kereszt’ –ben születtem, <br>Nagy hajcihő volt életem. <br>Osztályrészem semmi. <br>* <br>(Senrjú) <br>Vaktyúk is talál <br>Szemet, míg meg nem döglik. <br>Én meg vajúdtam… <br>* <br>(Senrjon) <br>Persze leigázottság <br>Osztályrészből, kaptam én bőven. <br>Létem elbujkált. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara. <br>Néha, bánattól még arra is hajaztam, ez bizony a valóságom jajszava… <br>Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara. <br>* <br>(Bapeva) <br>Élet <br>Lényeget <br>Keresettet <br>Bírnom kelhetett. <br>Hajcihő nem kellett, <br>Ez kit érdekelhetett? <br>Lelkem szárnyalva lephetett, <br>Jót vissza… hozni nem lehetett. <br>Agyam koponyámban keveskedett! <br>Szám esdeke, meg mér' nem teljesedett? <br> <br>Vecsés, 2020. december 9. – Kustra Ferenc József– íródott Alloiostrofikus versformában. (A 10 soros bapeva az én fejlesztésem, az apevából!) <br>