Búzakalászok
<br>Már tele. Meghajolnak.
<br>Aratásidő.
<br>*
<br>Zöld hegyek alatt,
<br>Sárgás gabonamezők…
<br>Aratáskezdés.
<br>*
<br>Búzatáblák már
<br>Sárgulnak, jön aratás.
<br>Nagy hozamremény.
<br>*
<br>Eljött az aratás idő, búzaföldet a nyár aszal...
<br>Kaszások örülnek, segítség: messze zeng a munkadal…
<br>Az életcsónak ring a búzaföld lágy hullámain,
<br>Marokszedők mennek hátul a kaszások nyomain…
<br>*
<br>Meleg, langy szellő
<br>Leng az aratók felett.
<br>Tarló is forró.
<br>*
<br>Nehéz a munka,
<br>De aratók dolgoznak.
<br>Nótára telik…
<br>*
<br>Marokszedő és
<br>Kaszás szenved melegtől.
<br>Szúrós a tarló.
<br>*
<br>Lesz itt kenyér, bőven lesz rá finom zsír is,
<br>Lesz bizony, paprika és paradicsom is.
<br>Eszünk majd hozzá sok és finom erős fokhagymát,
<br>Ezzel is erősítsük az öreg erek falát.
<br>*
<br>Búzalisztnek a
<br>Használata sokféle.
<br>Főként, pék süti.
<br>*
<br>Aratóknak délre az asszonyok hozzák a frissen főtt ebédet.
<br>Délben, jár nekik a két óra pihenés, aztán munkába léphet.
<br>Hajnaltól késő alkonyatig szól a munkaidő,
<br>Lazsálni nem lehet, nehogy közben meg essen eső.
<br>*
<br>Délidőben, oly’
<br>Tüzes a búzatábla.
<br>Nap, nem kíméli.
<br>*
<br>Aratóknak kell,
<br>Kétórányi pihenés.
<br>Van, ki alszik is!
<br>*
<br>Marokszedő asszonyok, egész nap folyvást hajlonganak,
<br>Estére már mindannyian fájlalják a derekakat.
<br>Majd a lisztből meg, ők fogják sütni a finomságokat!
<br>*
<br>Arany napsugár
<br>Érlelte búzaszemek.
<br>Jó kenyéralap.
<br>*
<br>Asztag mosolyog,
<br>Közelg’ kenyér ünnepe.
<br>Mezítláb, tarlón.
<br>*
<br>Finom kenyér lesz…
<br>Sikeres volt aratás.
<br>Templomi áldás
<br>*
<br>Estére tarló
<br>Vörös napot elnyelte.
<br>Aratás vége!
<br>
<br>Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc József – versben, haikuban és senrjúban írva.
<br>
Nyáridőben…
<br>
<br>(Kétsorosok)
<br>Fél-sötét árnyak csendje,
<br>Nap, mellé süt lihegve.
<br>
<br>(Visszatérő, belső rímpárok)
<br>Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség,
<br>Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség.
<br>*
<br>
<br>Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe,
<br>Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe.
<br>
<br>Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje…
<br>Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre.
<br>*
<br>
<br>Tyúkok az udvarban, csendben,
<br>Csak kapirgálnak… melegben.
<br>
<br>Magányos kutyaházban az udvar csöndje,
<br>Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre.
<br>*
<br>
<br>Szamaras kordé áll csendben,
<br>Hajtó nézi esendően…
<br>
<br>Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe,
<br>Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve…
<br>*
<br>
<br>Az istállóban, trágya is csendes,
<br>Jászolhoz kötött tehénke vemhes.
<br>
<br>Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében,
<br>Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe…
<br>*
<br>
<br>Gyerek rolizik, bukik csendbe,
<br>Erre istállószag befedte.
<br>
<br>Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe…
<br>Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve…
<br>*
<br>
<br>Öregen, halkul a csend,
<br>Értelmetlen… életed?
<br>
<br>Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben,
<br>Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően.
<br>*
<br>
<br>Öregen elhalkul az életed csendje,
<br>Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne.
<br>
<br>Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe,
<br>Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe…
<br>*
<br>
<br>Erdőben leültünk nagy csendbe,
<br>Én meg beszalonnáztam csendbe.
<br>
<br>Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe,
<br>Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe…
<br>
<br>Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József
<br>
HIAQ – ban fogant képzetek…
<br>
<br>Kezemben, remeg toll.
<br>Papír… kedvesen mosolyog!
<br>Hegy, papírárkot húz…
<br>*
<br>
<br>Sebbel keltem reggel,
<br>De kiírom a kelevényt.
<br>Majd, mosollyal alszom!
<br>*
<br>
<br>A papír elbírja,
<br>Ha a tenta betűt ró rá.
<br>Lúdtoll, nem karcolja.
<br>*
<br>
<br>Van mondanivalóm,
<br>Én kifogyhatatlan vagyok.
<br>Papír csüng szavakon…
<br>*
<br>
<br>Papír dolga emlék,
<br>Poéta dolga, rögzítés.
<br>Lúdtoll… tentát fogyaszt.
<br>*
<br>
<br>Kalamáris hetyke.
<br>Lecsavarható a kupak.
<br>Nagy baj, ha feldöntöm.
<br>*
<br>
<br>Papír meg csak fekszik,
<br>Tűri a sorok halmait.
<br>Lassan, tele írom.
<br>*
<br>
<br>Papíron paca van!
<br>Nem reklamál, csak mosolyog.
<br>Kedves, megalkuvó…
<br>*
<br>
<br>Végül a papírlap
<br>Tele, sok szép gondolattal.
<br>Olvasó meg örül.
<br>*
<br>
<br>Szóvetést, Isten ad.
<br>Lúdtollat, a boltban veszem.
<br>Gondolatom… képzet!
<br>
<br>Vecsés, 2015. március 25. -Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez illik a magyar nyelv sajátosságaihoz.
<br>
Kard nélkül győz szerelem!
<br>Ámor a kis hamis, nyilazik!
<br>Immár nyáladzok!
<br>*
<br>Kard nélküli szerelem?
<br>Mi legyen, menjek körorvoshoz?
<br>Nyáladzás, plusz nyíl…
<br>*
<br>Kardot én azért hordom,
<br>Mint középkoriak… hátha kell!
<br>Mily’ kellemes nyíl.
<br>*
<br>Kard legyen kéznél, lehet,
<br>Hogy váratlan szükség merül föl!
<br>Nyáltól nem rozsdás.
<br>*
<br>Kard velem, nő meg sehol.
<br>Úgy vélem, Ámor kapjon taslit.
<br>Kard, kisubickolt…
<br>*
<br>Kard nálam… nyíl eltalált!
<br>Nyílász szervezzen új randevút!
<br>Karddal csatába…
<br>
<br>Vecsés, 2020. november 18. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjon csokorban –ban.
<br>
Várd a májust, szerelmet Gittus,
<br>Hozza nekünk jövő e stílust!
<br>Magamhoz láncollak,
<br>Tenyéren hordozlak.
<br>Gittus! Hagyj most mindent, várd gesztust!
<br>
<br>Szerelmedet bírni akarom!
<br>Vágyam, hogy este veled alszom!
<br>Vacsora, horkolás,
<br>Megszűnik elmúlás…
<br>Gittus lazulj! Ugye megkapom?
<br>
<br>Bízz! Ne húzd az időt már Gittus,
<br>Legyen egyforma a habitus.
<br>Majd folyvást ölellek,
<br>Szeretve szeretlek…
<br>Lét az életcsokrunk, ó, Gittus.
<br>
<br>Vecsés, 2019. március 19. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
<br>