Ugyan-ugyan, szállj magadba,<br>Csak kellékként vagy nyilvántartva;<br><br>Hasznos legyél a rendszernek<br>Addig amíg félre tesznek.<br><br>Addig amíg félre tesznek<br>Csupán munkát kell végezned.<br><br>Kellékként vagy nyilvántartva<br>Ugyan-ugyan szállj magadba.

Milyen nagy<br>Mély csönd ül most a tájon<br>Nem hallok mást,<br>Csak az üllőn a kalapácsom,<br>És olykor ahogy lüktetve<br>Áramlik a vér a fülembe.<br>Szökik a vérnyomásom,<br>Lopódzik az egekbe.<br>Egek ura-<br>...csak ne az egekbe...<br>Mennyek-be!<br>Üljek le!-<br>Ahogy a tájon<br>A csend tette.

Igaz szeretet, és hőn áhított béke <br>Mint csak a kesernyés korunk lepedéke? <br>Ebből mai embernek nincs menedéke. <br> <br>Csak rohan a világ, elrohan mellettünk az élet, <br>Pedig nekünk az kéne, hogy mi a boldogságérzet… <br>Eljött megint az ünnep, a szeretet benned éghet. <br> <br>Itt a Szenteste, ez mindenkié, Tied is! <br>Gondolj erre, figyeld a lelked, és akard is… <br>Szobánkban áll a fenyő, maga a szépség is. <br> <br>A családtagok és barátok ölelése, csókja, <br>Csillagfénnyel borít, így ébredsz reggel virradóra… <br>Ha kint közben hull a hópihe, <br>Olyan, mint a sok-sok tollpihe. <br> <br>Csillagszóró örömet szerez, mesés, szép látvány, <br>Szeretettel átölelni másikat, nem hátrány. <br>De most nem esett a fránya hó, éj… sötét kátrány. <br> <br>Éljünk nagy szeretetben, kívánjuk a békét! <br>Élvezzük a karácsonyt, majd terjesszük hírét… <br>Boldogság uralja el jelenlevők szívét. <br> <br>Vecsés, 2015. december 23. – Kustra Ferenc József <br>

Menő<br>Ahogy a nap lemenő<br>Színei játszanak<br>Csodának látszanak.<br><br>Varázslat<br>A sugarak parázsnak<br>Látszanak<br>Ahogy a szemedben játszanak.

Szívek repeső öröme karácsony csodája, <br>Aki most örül... nem lesz fájón üres magánya… <br>Karácsony szelleme, fájó lelket is átjárja. <br> <br>Emberek, egész évben nyüzsögnek, jönnek és mennek, <br>Ácsingóznak, szeretetért, a jóért könyörögnek… <br>Halk csend, lopakodva segít túlélni a lelkeknek. <br> <br>Karácsonyi szeretet-cinkos mosoly feldereng ajkakon, <br>A szél meg ajtót, kilincset ráz és bejönne az ablakon. <br> <br>Szobánkban csak gyertyák égnek párkányon és ragyog a sok ablak. <br>Hold is felkelt, benéz, látja, emberek szeretetet aratnak. <br> <br>Angyalszárnysuhogás, mi halkan, szeretettel zavarja a csendet, <br>Ez bizony kitölti a jelenben a bensőnket, eszet, és lelket… <br>Feltölti a már meglévő múltat és a jó emlékezetünket. <br> <br>Több szál gyertya van a fánkon, és az ők halványas lángja <br>Villódzva árnyakat rajzol, pislákol a félhomályba… <br>Fogjuk egymás kezét, énekelünk, ez szeretet mára. <br> <br>Hol van a múlt, hol van a tegnap, hol van a már elmúlt perc, <br>Az idő, csak jár, komótosan, a pillanat, a szentperc… <br>Gyűlölködőnek, helyet nem adni… és ne legyen rükverc. <br> <br>Lelkünkben terjedjen szét, uraljon... a békesség, <br>Szívünkben legyen, szeretet és hatóképesség… <br>Tettünk az életben legyen olyan… dicsérgessék. <br>. <br>Függőzár van talán az érzéseim ketrecén, <br>Szenteste van, törd fel, szeretetteljes vagyok én… <br>Meglátod, kiül egy öröm mosoly… szám szegletén. <br> <br>Összegyűltünk, ezt nagyon vártuk... a család apraja és nagyja, <br>A lélek együttműködését a másik lélek most fogadja... <br>Ez ma mindenkinek a legnagyobb karácsonyi ajándéka. <br> <br>Ma a célunk, hogy mindenki igazán örüljön, <br>Ne hagyjuk, hogy az együttlétre árnyék vetüljön… <br>Ha szendék ármányló, akkor az elmeneküljön. <br> <br>Jó így együtt, szívünkbe melegség van és sok hála. <br>Karácsony szent estéje megérkezett ide, máma… <br>Jó lenne, ha jól, csak folytatódna, már ma… akárha… <br> <br>Végül kívánjunk még egymásnak, jóérzéssel, áldott ünnepet, <br>És gondoljunk azokra, kik már nem örvendeztetnek bennünket… <br> <br>Vecsés, 2015. december 22. – Kustra Ferenc József <br>