(Senrjú csokorban) <br>Az angyalvárás <br>Csendje, békésen hullik. <br>A nagyharang üt! <br>* <br>Szűz Mária jön <br>Pásztorok térdepelnek. <br>Gyertyaláng… lobban. <br>* <br>Szenteste, béke <br>Szigete. Lassan éjfél. <br>Igehirdetés. <br>* <br>Este, csend mélyül… <br>Legszentebb éjszaka jön. <br>Jézuska, mienk! <br>* <br>Csillagpor-fényben <br>Gyertya lobban, szív dobban. <br>Kis Messiás él! <br>* <br>Ha gyúlnak gyertyák, <br>Kinyitjuk az ablakot. <br>Együtt így várunk… <br>* <br>Angyalok jőnek, <br>Tesznek kötelességnek… <br>Együtt igy várunk… <br>* <br> <br>(senrjon) <br>Majd köszöntünk Kis Jézus, <br>Míg le nem égnek a kis gyertyák... <br>Együtt igy várunk! <br> <br>Vecsés, 2023. december 14. – Kustra Ferenc József - íródott a karácsony hithű várása okán… senrjú csokorban és senrjonban. <br>

Eljött a karácsony, a fa díszeleg a szobába <br>Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba. <br>Napfény, vette az irányt nyugat felé, <br>Elmegy, mert este már a hideg lelé. <br>A mi fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja, <br>Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba. <br>A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp <br>De e szeretet a lelkekben szólhat, mint doromb. <br> <br>A fánkon, míg a gyertyánk oly’ lassan csonkig ég <br>Magunkban pergessük le múltunkat egyszer még, <br>Később, este már a Hold nevet be az ablakon, <br>Nézem… kihunyó gyertyafény táncol a falakon... <br>Kint sikít a vágtató szél, és a semmibe múl <br>Álmunk, vágyunk él, a haragunk már semmi, elfúl. <br>Ez talán az év legszebb ünnepe <br>Szívünk szeretettel legyen tele. <br> <br>A fa körül csillogó szemek halmaza, vágyakozón, <br>S gyermek, felnőtt körbejárja, várva… oly’ álmodozón. <br>Estefelé már, egyre feszültebb a várakozás, <br>De alakul az ünnepi hangulat és így már csodás. <br> <br>Kik, nem szeretnek, azok a kiüresedők, <br>Legyünk hát mi tán' inkább, boldogságkeresők. <br>Karácsony-este a boldogság madara ide száll <br>Szeretetünk csendjén, lelkünkben nagy nyugalmat talál. <br> <br>Rokonságod körében e napon, békülj ellenséggel, <br>S a boldogságot megleled, szeretetben, teljességgel. <br>Lehetnek bár üres szavak és fájhatnak a nappalok <br>De, szeretetben csillagjaid fent égben nem balekok. <br> <br>Madár reppent fel, jeges-hideg égben, <br>Most falevél, nem hull alá a térben. <br>Igaz szeretet csak terjedjen a légben, <br>Az igazság szava ne vesszen a régben... <br> <br>Vecsés, 2012. december 11. – Kustra Ferenc József <br>

Volt gyertyája, de annak a lángja is csak úgy, megfagyott <br>Az erdei nylon sátorban hol, mint hajléktalan lakott. <br>Csak egy szakadt doboz volt az asztala, <br>És pár –ellopott- fenyőág volt rajta. <br> <br>Tengette az életét, mint kivert kutya, <br>Jött a vad hideg, megfagyott, nincs már útba. <br>Karácsony szép estéjét ő… nem érhette már meg, <br>De mi őrizzük –egy embertársunk emlékét- meg! <br> <br>Vecsés, 2013. december 21. – Kustra Ferenc József <br>

Repüljön magasra a <br>Béke fehér galambja. <br>Szárnyaljon az égbe a <br>Boldogság kék madara. <br> <br>Legyen ez egész évben, <br>De főleg karácsonykor, <br>Mert bizony ez az ünnep a <br>Szeretet gálája… akkor… <br> <br>Legyen mindenki udvarias <br>Egymással, férfiak a nőkkel… <br>Szeressék egymást mindig és hűen, <br>Éreztessék gyerekkel, időssel. <br> <br>Az Úr is csak szomorúan néz… <br>A szeretet a legnagyobb kincs, <br>Mivé lesz a teremtett világ, ha <br>Emberek szívében szeretet nincs? <br> <br>Karácsonyt várjuk egy éve, <br>Készülőnk hónapok óta, <br>De vajon szívünkbe a szeretet <br>Óh, lehetne, hogy állandó volna? <br> <br>Karácsonyra ideszáll szeretet angyala, <br>Úr küldi, szívünket szeretettel telítse… <br>Emberek, fiuk, lányok, ifjak és öregek, <br>Kapcsoljátok szívetek szeretet vételre… <br> <br>A szeretet a mosoly szépségében sejlik <br>Az ölelés őszinte melegében rejlik. <br>A szeretet naggyá, gazdaggá tesz <br>És ki így él, az koldussá nem lesz. <br> <br>Figyeljük belül, boldogok vagyunk-e <br>Szeretetre a szívünk kinyílik-e… <br>Másnak, mi is segítsünk átélni ezt az érzést, <br>Szívünk képessége segíteni e szép érzést. <br> <br>A fény, a szeretet a szívünkben, lelkünkben van, <br>Jóban, rosszban, az egymás iránti barátságban. <br>A fánál a mosoly a legszebb dekoráció… <br>Szeretet lángja perzseljen, mint detonáció! <br> <br>Repülj, ereszkedj le ránk <br>Boldogság kék madara, <br>Töltsd ki a karácsonyunk <br>Béke fehér galambja. <br> <br>Legyenek, óh, csak… szép szavak, <br>Durvaság, ne legyen… semmi! <br>Szeressük egymást emberek! <br>Merjünk tán’ boldogok, lenni… <br> <br>Vecsés, 2010. december 20. - Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Az élő hit, az élő szeretet. <br>Hidd! Minden ebből eredeztetett! <br>Legyen missziód: szeretni a családot, <br>Szomszédot, munkatársat, felebarátot. <br> <br>Családdal karácsonykor erősítsed a hited, <br>Együttérzést ne rejtsd el, mutasd ki szereteted. <br>Karácsonyfán gyertyaláng a reményt sugározza <br>Felénk, meg az összetartozást, békét mutassa... <br> <br>Nézem melegből, bentről a havas decemberi ködben, <br>De a hó csendes, nesze sem hallatszik a téli csöndben. <br>Fehér a háztető, hó borítja udvaron a fenyőfákat, <br>Deres az ablaküveg, téli hidegben nagyon fázzuk… mákat. <br> <br>Fürdesd arcodat fenyőfa és gyertyák fényében, <br>Sütkérezzünk… család és az Úr szeretetében. <br> <br>Vecsés, 2012. december 13. – Kustra Ferenc József <br>