Szívek repeső öröme karácsony csodája, <br>Aki most örül... nem lesz fájón üres magánya… <br>Karácsony szelleme, fájó lelket is átjárja. <br> <br>Emberek, egész évben nyüzsögnek, jönnek és mennek, <br>Ácsingóznak, szeretetért, a jóért könyörögnek… <br>Halk csend, lopakodva segít túlélni a lelkeknek. <br> <br>Karácsonyi szeretet-cinkos mosoly feldereng ajkakon, <br>A szél meg ajtót, kilincset ráz és bejönne az ablakon. <br> <br>Szobánkban csak gyertyák égnek párkányon és ragyog a sok ablak. <br>Hold is felkelt, benéz, látja, emberek szeretetet aratnak. <br> <br>Angyalszárnysuhogás, mi halkan, szeretettel zavarja a csendet, <br>Ez bizony kitölti a jelenben a bensőnket, eszet, és lelket… <br>Feltölti a már meglévő múltat és a jó emlékezetünket. <br> <br>Több szál gyertya van a fánkon, és az ők halványas lángja <br>Villódzva árnyakat rajzol, pislákol a félhomályba… <br>Fogjuk egymás kezét, énekelünk, ez szeretet mára. <br> <br>Hol van a múlt, hol van a tegnap, hol van a már elmúlt perc, <br>Az idő, csak jár, komótosan, a pillanat, a szentperc… <br>Gyűlölködőnek, helyet nem adni… és ne legyen rükverc. <br> <br>Lelkünkben terjedjen szét, uraljon... a békesség, <br>Szívünkben legyen, szeretet és hatóképesség… <br>Tettünk az életben legyen olyan… dicsérgessék. <br>. <br>Függőzár van talán az érzéseim ketrecén, <br>Szenteste van, törd fel, szeretetteljes vagyok én… <br>Meglátod, kiül egy öröm mosoly… szám szegletén. <br> <br>Összegyűltünk, ezt nagyon vártuk... a család apraja és nagyja, <br>A lélek együttműködését a másik lélek most fogadja... <br>Ez ma mindenkinek a legnagyobb karácsonyi ajándéka. <br> <br>Ma a célunk, hogy mindenki igazán örüljön, <br>Ne hagyjuk, hogy az együttlétre árnyék vetüljön… <br>Ha szendék ármányló, akkor az elmeneküljön. <br> <br>Jó így együtt, szívünkbe melegség van és sok hála. <br>Karácsony szent estéje megérkezett ide, máma… <br>Jó lenne, ha jól, csak folytatódna, már ma… akárha… <br> <br>Végül kívánjunk még egymásnak, jóérzéssel, áldott ünnepet, <br>És gondoljunk azokra, kik már nem örvendeztetnek bennünket… <br> <br>Vecsés, 2015. december 22. – Kustra Ferenc József <br>

Tél van, jár a vastag kabát, sál, kesztyű, <br>Lovas szánon meg dukál a csengettyű. <br>Nincsen mínusz, pedig Apa, Anya, lánya <br>Fagyott árok-vízben folyton korcsolyázna. <br> <br>Faluszéli erdőben jön az este, hull a hó, <br>Életre kél családi, téli kis bújó-kunyhó. <br>Észrevették, hogy édes, kicsi angyal szállt suhogással. <br>Kezében óvatosan, védve, fényt tartott, ragyogással. <br> <br>Öregek hangján hallani, sok-sok, aki nagyon magányos <br>Náluk egy gyertya ég, mikor leég, sötétség lesz mi kormos. <br> <br>Pedig a szeretet, ami önmaga <br>Képes az oly' nagy Isteni csodákra, <br>Lélekmelengető varázslatokra. <br> <br>Angyal jött, hogy eloszlassa a karácsonyi sötétet, <br>Mert ő tudja, hogy oly' sok ember bizony már hitét vesztett. <br>Talán tömjénfüstben jöhet a megváltás… ég küld szelet. <br> <br>A fa alatt érezni a csöndet, mikor fogjuk egymás kezét, <br>Együtt, halkan elénekeljük a karácsony örök énekét. <br>Szeretet ünnepe kitölti az egymás kezét fogók szívét. <br> <br>Szinte csillog a fenyőfánk, sokféle dísz van rajta, <br>Mi tettük rá, látszott, ahogy kérte, nagyon akarta… <br>Most meg ott áll gyönyörködve, az apraja és nagyja. <br> <br>Szép ez világ, de bizony, nagyon oda kellene tán' figyelni, <br>Szeretettel járni-kelni, együtt igazi boldognak lenni… <br>A tél fekete, még csak jön, bársonyléptekkel, de már közeli. <br> <br>Udvaron a fák ágai versenyt deresednek hajammal, <br>Távolban hófödte hegyek, nincs köd, látszik ez alkalommal… <br>Odakint már mindent beterített az alkony sötét fátyla, <br>Későre jár, álmot szétszórja, ránk teríti és a tájra. <br> <br>A szobában ég és nagyon világít a négy Adventi gyertya, <br>Fa alatt vannak az ajándékok, szeretettel, nem hozomra... <br>Én érzem is ezt a szeretet, mert két kéz van a két markomba. <br> <br>Vecsés, 2015. december 10. – Kustra Ferenc József <br>

Sok-sok ezer csillag-fénynyaláb ringat. <br>Közben kicsit horkant a szél… pillanat. <br> <br>Magam vagyok az érzéseimmel, <br>De tán’ velem fenyőfa, díszekkel… <br>Ablakon a Hold is bevilágít, <br>Benne bízok, ő talán nem ámít! <br> <br>Szobában a feldíszített fenyőfánk ragyog, <br>Kint az este a holdfénnyel némán társalog. <br>Lélektavacskámon csónakázik a karácsony, <br>Kint a jég teljesen beállt a csatornarácson. <br> <br>Élet beszennyezte jóságom tiszta tavát, <br>Ismeretlen angyal hallatja égi szavát… <br>Én meg, küzdöm magamat, egész életen át… <br> <br>Karácsony van, az én boldogságom határtalan, <br>Ha ma véletlenül rossz lennék, az akaratlan… <br>Kint meg, jó nagy köd van, látom, hogy átláthatatlan… <br> <br>Karácsonyunk, mint puha fészekbe, szobába begömbölyödött, <br>Ez bizony nagy öröm, mert úgy látom én, a fény megkettőződött… <br>Ma már láttam, kint a foszló pára, a fenyőfákról csöpögött… <br> <br>Nincs okom a könnyekre, de térdelve is homályosan látok, <br>Kreálok majd valamit az életben, amit fánk alatt várok… <br>És lesz ott majd ajándék szeretet, vigyázva ápolgassátok! <br> <br>Ma van a szent karácsony estéje, és hívőn hiszem, <br>A szeretet mindent legyőz, ezt majd én tovább viszem… <br>Szemetekben az öröm csillogását, majd őrizem… <br> <br>Lehet, hogy talmi árny, ez a csillogás, <br>De ablakon beszólt egy angyal: nyomás, <br>Menj ki a kapuba, vendég jött… ki más? <br> <br>Vecsés, 2015. december 1. – Kustra Ferenc József <br>

Gyertyaláng fényében a szobában úszva-kúszva éled a csend, <br>Majd felcsendül szép ívű karácsonyi énekünk, és az már zeng. <br>Kint az udvaron, a szavak… majdnem mind belefagyott a hóba, <br>De bent a meleg szobában élednek, egymás szívéhez szólva! <br> <br>Látod-e, hogy egy szent ünnep ez a karácsony? <br>Havas az egész udvar, a hó a barátom… <br>Menj éjféli misére, téged is vár templom. <br> <br>És egy lehetőség, hogy méltóan ünnepelj! <br>Adj ajándékot, a szeretettel menetelj… <br>Ne mulaszd el, hogy esti imához térdepelj. <br> <br>Figyeld meg, és fedezd fel, hogy mit rejt bennünk a hit, <br>És ha másban nem... de a reményben higgy egy kicsit… <br>Szeretet uralja elmédet, testedet... picit. <br> <br>Ha holnap új napon, újabb reggelre ébredsz, <br>Felkeltél, már nem pihensz, de így visszanézhetsz… <br>Ha ködben is, utad előtted, még remélhetsz. <br> <br>A gyertyák lángja felélesztette-e már bennünk a lángot? <br>Jó, így helyes, legalább kicsit jobbá tettük a világot! <br>Ehhez azért kell kérnünk, némi pénzt és pici gazdagságot, <br>Mert manapság e nélkül nem tehetjük szebbé a világot. <br> <br>Tárd ki ajándékaidat, nagy szeretettel, <br>Mutasd meg, mi rejlik bennük ajándék hittel... <br>Higgy magadban és másokban mellszélességgel. <br> <br>Kérdések nagyon kavarognak a fejemben, <br>Már a holnapot várom, hogy választ megleljem, <br>Válaszokat a hajnal, derengő fényében, <br>Mert hátra megszületnek az élet méhében. <br> <br>Kitekintve ablakon, látjuk, öklömnyi pelyhekben hull a hó, <br>Kristálytiszta minden, ragyog, mint a hófehér gyermektakaró. <br>Holnap kint hóember is készül, szemekben boldog várakozás… <br>Míg kész lesz, lesz sok mosoly, messzire hallatszó gyermekkacagás. <br> <br>Vecsés, 2014. január 7. - Kustra Ferenc József <br>

Megint itt van a hideg, fagyos, de és szép karácsony. <br>Fázik a hóban őzgida és varjúcsapat fákon. <br>Kint a hóban én is didergek, fázok, hóhullásban ázok, <br>De nagyon szép, ritka élmény, lelkembe béke beszivárog. <br> <br>Jézuskának hozzánk eljönni, bízzunk, hogy van is kedve, <br>Együtt ünnepelhet velünk, boldogan leheveredve. <br>Megyek haza és megpihenek a család szeretetében, <br>Együtt töltjük az estét, ajándékozunk, boldog békében. <br> <br>Hó a talpunk alatt, kint az udvaron, vidáman ropog, <br>A dér meg az ablakunkon halkan neszezve, bekopog. <br>Boldog így az ember, boldog a család, élmény együtt lenni. <br>Fák alatt sok egymásra rakott ajándék, jó lesz felvenni. <br> <br>Én csak állok a díszített karácsonyfánk alatt, csak nézek, <br>Szólok a többieknek, nézzétek, hogy csillognak a fények! <br>Mindannyian erre vártunk egész évben, <br>S most megjött… a karácsony fénye békében. <br> <br>Vecsés, 2012. december 14. – Kustra Ferenc József <br>