Ezen, már nem lehet változtatni… <br> <br>Akinek nincs múltja, annak nincs, nem lehet jövője sem. <br>Ezt igazolta és most is igazolja történelem. <br>Ez hazánkra is nagyon érvényes, sőt ezerszeresen. <br> <br>Ezer év bizony, nagyon nagy idő! <br>Volt itt már jó, meg minden rossz… verő. <br> <br>Csak a nagyobbakat, mint az emlékezetes tatárdúlás, <br>Itt voltak, hódítottak, öltek és nagy volt a felfordulás… <br>Nekünk, itthon iskolába tanítják, hogy jól legyőztek minket, <br>És hazamentek kán-választásra, előbb kifosztottak mindent. <br> <br>De tudjátok meg híveim! Tájékoztatlak én titeket! <br>Mongóliában nem felejtettek, és oktatják ezeket! <br>Ott bizony tanítják, mellettük mi nagy hősök vagyunk, <br>Mert legyőztük hadseregüket, és egyedül magunk. <br>Igen! Voltak választások, de mi kivertük a hazánkból őket <br>Máig tisztelnek is minket, mint tiszteletre méltó nagymenőket! <br> <br>Volt aztán török-járás, több nemzedéken is keresztül, <br>Küzdöttünk is velük, sokat és hosszan, nagyon veszettül. <br>A törökök is a közös évek alapján minket tisztelnek, <br>Sőt, sokan tudnak még magyarul is és lélekből is szeretnek. <br> <br>Volt előtte még a Dózsa féle paraszt-had lázadás, <br>Mert ezt összehívták török ellen, ugyanis nem volt más! <br>A földesurak, nem tagadták meg magukat, <br>Paraszt láttán, legott, csak tépték a hajukat. <br>Önkényeskedtek… gyilkolásztak, török már volt... az nem számított, <br>Paraszt meg fellázadt! Nem szerette urakat, ki csak ámított. <br>Ez is belejátszott abba… már tudjuk, nekünk Mohács kellett, <br>Urak tudatában ez eltörpült... paraszturalom mellett! <br> <br>Eljött végül a vesztes Mohács, nekünk ez kellett...! <br>Pedig legyőzhettük volna, az oszmán sereget. <br>Széthúztak az urak, mind saját hasznát leste. <br>Így aztán simán győzött a török, a beste. <br> <br>Törökök másfél száz évig itt voltak és adót szedtek, <br>De amúgy minket békén hagytak, egyebet nem is tettek. <br>A defterdárok, keményen beszedték, azt, amit kellett, <br>Vallásszabadságot hagytak, mi a népnek igen tetszett… <br>Törökök, most is szeretnek bennünket, nagyra tartanak, <br>Részükről nem kívánnak véget vetni a barátságnak! <br> <br>A szabadságharc kitört, sok minden változott, <br>Urak egy részének nem tetszett, sok csak morgott. <br>Végül is ez után kezdtünk, modernebb állam lenni, <br>Bár azért, még sok évtizedig kellett nekünk tenni… <br> <br>A Nagy Háborút, nem is magunkért vívtuk, <br>De mint legyek, úgy pusztultak ott a fiuk. <br>Ez bizony, elintézte... újkori utunk... <br> <br>A tanácsköztársaság nem volt nagyobb, a legjobb ötlet… <br>Ez nyugat szemében demokrácia elleni rémtett… <br>Meg kaptuk jutalmunkat, Trianont… ez lett nekünk véglet. <br> <br>A Nagy Háború legnagyobb vesztesei is lettünk, <br>Országunkat felosztották, nélkülünk és felettünk. <br>Az óta is jogosan, pityergésre áll a szánk, <br>Még nem is szólunk, de már jön… fogjuk be a pofánk… <br> <br>A második világháborúban, megint vesztes voltunk, <br>Már másodszor, mert úgy tűnik, ekkor is későn ocsúdtunk. <br> <br>Ötvenötben az oroszokat hazatessékelték Ausztriából, <br>Ők meg itt hosszasan lepihentek, tudjuk nem feltétlen fáradtságból. <br>Negyvenöt év lett hazamenet közbeni… kellemes vakációból. <br> <br>Most már jó a magyarok országának, mert csak egy pici…?! <br>Csökken a maradék lakosság, minek sok? Elég kicsi…?! <br>Jó, mert végre… nyugati demokráciában élünk…?! <br>És korlátlan a szabadságunk… nincs már mitől félnünk...?! <br> <br>Vecsés, 2015. augusztus 28. – Kustra Ferenc József <br>

Eltelt megint a húsvét-várási idő, megjöttem én is, <br>Két évvel idősebbek vagytok, de szépek vagytok most mégis! <br>Nagyiékon nem is látszik, hogy öregedtek volna, <br>Nagypapát kérdezem is, kis régi pálesz nem volna? <br> <br>Így aztán, miután leöblítettem az út porát, <br>Elővettem a parfümöt és befújtam nők haját. <br>Többek morogtak is (De hagyták!), hogy ma még moshatnak is hajat, <br>Inkább fújtam volna a blúzukra, azt könnyebb mosni, mint hajat. <br>Jó volt a vendégségben, ettem, ittam és voltam az egy beszédközpont, <br>Leányok, asszonyok, meg csüngtek a szavaimon, mint diszpécserközpont. <br> <br>Megittam pár páleszt és eltántorogtam a következő házhoz, <br>Ott meg beléptem és kikiáltottam: Itt vagyok, térdre, imához! <br> <br>Vecsés, 2021. március 16. – Kustra Ferenc József <br>

Nem már meggörbült háttal, <br>Nem halovány orcával, <br>Nem bánatos fékekkel, <br>Nem is rongyból lélekkel, <br>Megyek vívni a mai nap illat-harcát, <br>Megyek locsolkodni, azt a jó húsvétját! <br> <br>Tavaszi szél enyhe süvítése hívó zenét játszik, <br>Boldogan fogok locsolkodni, remélem ez már látszik… <br>Tavaszi szél enyhe süvítése hívó zenét játszik. <br> <br>Míg nekiindulok, előjön jó sok emlék, mikor locsolkodtam, <br>Volt locsolkodás meg puszilkodás, sok zabától majd ki pukkadtam… <br>Próbálok átnézni a saját üvegfalamon, <br>Ma már ez a túra nekem már terhes, de nagyon! <br> <br>Odaértem az első helyre, mily’ jó, ablakban láttam, várnak végre, <br>Kezemben fogva a Krasznaja Moszkvát, büszkén beléptem ünnepségbe. <br>Bent már többen is voltak, ettek-ittak, vicceltek. Ittak is; mivégre, <br>Amikor még csak reggel volt, de hogyan fognak kinézni majd estére? <br> <br>Locsolkodás megvolt, <br>Pusziosztás sok volt. <br>Úristen... volt egy akkora-óriás sonka… <br>Kenyér se kellett, ettem, de imát mormolva… <br>Faltam, mint egy erdei éhező, nem kérdeztem semmit, <br>Igyekeztem ’halálra enni’ magam, azt a mindenit! <br> <br>Közben még egy kisfiú beesett, jött locsolkodni a szomszédból, <br>Közben ettem tovább, ezen esemény nem terített szándékomtól. <br>Jöttek még rokonok, volt köztük egy kisleány, úgy tízen éves, <br>Amikor én fölugrottam és meglocsoltam, örült az édes. <br> <br>Nos, még kijött a szobából a mama is járókerettel, én ugrottam is, <br>Mert neki is jár, ami jár. Kínálgatott, de hosszasan, bőven locsoltam is. <br> <br>Kiemelem, hogy a három kis-nagylány, meg a mama igen kedvesek voltak, <br>Elődjeim mentek, így engemet kínáltak, Anyukával élen rohantak. <br>Úristen micsoda finom volt a házi sonka, <br>Meg hozzá a házi készítésű, erős torma... <br> <br>Sok volt az a pár pálinka, agyamat tejüveg védte… <br>El is fáradtam, gondoltam hazamegyek, bár mivégre? <br>Húsvét van, bajsz' alatt halkan mormogok, <br>Uram, úgy gondolom csak veled vagyok! <br> <br>Vecsés, 2022. április 1. – Kustra Ferenc József <br>

(Bokorrímes) <br>Korán keltem, hogy ma vastagon meglocsollak, mert ma van kilátás… <br>Az első helyen, a kerítésen nem volt megfelelő belátás… <br> <br>Mentem is tovább, mozgás nem volt, na de majd odább lesz kilátás… <br>Mendegéltem, odaértem, redőny dolgozott, nem volt belátás… <br> <br>Jött a tíz emeletes, lift vitt föl és meg hittel, nagyon bíztam, itt most lesz kilátás… <br>Csengettem és meghallottam: valaki a kukucskálót eltolta, nem lett belátás… <br> <br>Meglocsolnálak, elfogadnék egy piros tojást, meg kétszer fél páleszt… ez jó kilátás, <br>De hol van ilyen vendéglátás, meg ahol még a hajlongó kebléhez is van belátás? <br> <br>(Senrjon duó) <br>Megszólalt telefonom, <br>Kis Barátném hít, mikor megyek? <br>Ez locsolóhely! <br> <br>Neki is rugaszkodtam <br>Valótól jól elrugaszkodtam… <br>Hah, locsolóhely! <br> <br>(leoninus) <br>Juj, ott volt a családja apraja-nagyja, de viszont az asztalon főtt sonka, torma. <br>Volt ott frissen főtt feketekávé, ő meg intett, locsolkodjak, ne legyek már málé. <br>Ez az, volt ott plusz hét nőszemély, adtam is a hajukba… szemekben villogott a segély. <br>Kis Barátném utolsónak elém állt, próbálkoztam, de üvegem, már hadilábon állt… <br> <br>Kétsoros, bokorrímes) <br>Mondtam is neki, akkor most etessen, itasson, jövőre két üveggel készülök. <br>Ő meg megmondta, hogy ha ettem, akkor irány-tűnés haza, jobb, ha erre készülök… <br> <br>Hmm… üveg hiba miatt, lány az idén elhervad, <br>De jövőre meglocsollak, kapd össze magad! <br> <br>Vecsés, 2016. január 31. - Kustra Ferenc József <br>

Locsolom a virágokat, <br>Megöntözőm szép-lányokat. <br>Ha nincs tojás, ha nincs puszi, <br>Locsoláshoz hol egy nyuszi? <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Csillogó szemek <br>Várják a nagy öntözést. <br>Nincs is kímélet! <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Előkapom locsolóm, <br>Szép-lányt karolom, <br>Fúvóm haját feszt, <br>Mama tésztát keleszt! <br> <br>Élvezem helyzetet, <br>Alaphelyzetet, <br>Testhelyzetet! <br>* <br> <br>Ölelve vággyal locsolom a szép-lányt, közben megkérdezem, <br>Húsvét van, kedvességedet engeded, hogy jól-meg öntözzem? <br>Egy tincs az arcába hullott és mondta, jó, hogy megélhetem! <br> <br>Míg a tészta megkelt és megsült, jót beszélgettünk, meg jól be rumos kávéztunk, <br>Meg, hogy ne feledjem, mama is helyeske, így vele is nagyot locsolkodtunk… <br>Volt ott terített asztal, csemegékkel, tormaféleséggel... befalatoztunk. <br>* <br> <br>(Apeva) <br>Volt <br>Bőven <br>Főtt tojás, <br>Meg áldomás… <br>És jó hangulat. <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Aztán tántorogva hazamentem, <br>Leheveredtem, <br>Várt engem, kerevetem. <br> <br>Rosszul voltam, <br>Viaskodtam, <br>Káromkodtam. <br>Magamat betegnek nyilvánítottam... <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Így jártam, majd jövőre <br>Így öregen, óvatos leszek! <br>Önkiütés volt… <br> <br>Vecsés, 2019. május 26. – Kustra Ferenc József <br>