Idő 
Értékelés 
Értékelés Ébredezget a tavasz…
<br>
<br>A hajnal, mint vadló vágtat elő a sötétből,
<br>Most vált el az éjszakától, mint a jó fivértől...
<br>*
<br>Már hajnalodik,
<br>De még tán’ szunnyad a nap.
<br>Kukorékolás.
<br>*
<br>Kikelet mindent
<br>Beborít, hangos a táj.
<br>Madárcsicsergés.
<br>*
<br>Ébredő nappal
<br>Kelnek a kismadarak.
<br>Csivitnek zaja.
<br>*
<br>Mint vágtató lónak lobog a fénysörénye,
<br>Várjuk... rohan, hogy ideérjen idejébe...
<br>*
<br>Puha fodrokon,
<br>Felhőkön jön a meleg.
<br>Langy szél teríti.
<br>*
<br>Kóricáló szél,
<br>Boldogan keringőzik.
<br>Levegő, meleg.
<br>*
<br>Szél, harsonázik,
<br>Háztető és fák fölött.
<br>Szárnyra kelt dallam!
<br>*
<br>Emelkedik a nap, szívünkből kiszakadnak kacajok,
<br>Kezd már meleg lenni... Lelkünkből távozzanak a bajok!
<br>*
<br>Langyos a szellő,
<br>Kezdő rügyeket fakaszt.
<br>Erdő kizöldül.
<br>*
<br>Zöldül már a lomb,
<br>Rügyet fakaszt langy szellő.
<br>Kivirulás van.
<br>*
<br>Orgonaillat
<br>Pezsdíti a lelkeket.
<br>Zöld-variánsok.
<br>
<br>Vecsés, 2013. április 10. – Kustra Ferenc József – íródott versben és Baso féle haikuban.
<br>
(3 soros-zárttükrös duó)
<br>Ahogy észlelem a végre munkába állt napot,
<br>Nyugvópontot ér el a lelkem, ez új állapot…
<br>Ahogy észlelem a végre munkába állt napot.,
<br>
<br>A vér szava hív, télnek vége, zöld szín győz, tovább ne enyésszek,
<br>Élettelenséget, ez időtájt’ egyáltalán nem remélek…
<br>A vér szava hív, télnek vége, zöld szín győz, tovább ne enyésszek.
<br>*
<br>(senrjú csokor, félhaiku-láncban)
<br>Napok, illatok,
<br>Tán’ új világban lakok!
<br>Újuló napok…
<br>
<br>Elment hóvihar,
<br>Újra a nyári lakok!
<br>Újuló napok…
<br>
<br>Elvánszorgott a
<br>Hideg. Más szelek fújnak!
<br>Újuló napok…
<br>
<br>Éjszakára, már
<br>Nem kell vastag takaró!
<br>Újuló napok…
<br>
<br>Világoszöldek
<br>Jellemző élet-színek!
<br>Újuló napok…
<br>
<br>Rózsa illatok,
<br>Meg még orgona is kezd!
<br>Újuló napok…
<br>
<br>Vecsés, 2020. december 26. – Kustra Ferenc József – íródott; tavasz-kezdetre alloiostrofikus versformában!
<br>
Az ágakon át,
<br>Hírnők hajnali fények.
<br>Lesz még szik sarja.
<br>*
<br>Borzolja a szél a még hidegen kusza felhőt,
<br>Fodrokat terít a folyóra, mint új lepedőt.
<br>Ring már a szélben, fa még dísztelen ága,
<br>Ez is előrehaladás szépre, a mára.
<br>*
<br>Kismadár dúdol,
<br>Párja éppen fészket rak.
<br>Új élet sarjad…
<br>*
<br>Szinte hallani az új élet puhán osonó léptét,
<br>Őzfül minden neszre figyel és jelzi, hideg elmentét.
<br>Rét magára húzta üde zöld takaróját, mint mentét...
<br>
<br>Előbújik odújából a kis-vörös, ravasz róka,
<br>És ezzel együtt jár, hogy a zöld szín virul, már nem hóka!
<br>*
<br>Virágzó virág.
<br>Színrobbanás mindenhol.
<br>Illathullámok.
<br>*
<br>És megint elérkezett az idő,
<br>Vége a télnek és tavasz eljő.
<br>Lassan, érzéssel, majdnem erőszakosan becsusszan
<br>A hó-paplan alá és hazaérkezve leszusszan.
<br>*
<br>Már eső esik,
<br>Először csendesen hull.
<br>Égi lét hírnők.
<br>*
<br>Zápor cseppjei
<br>Koppannak, meleg földön.
<br>Életadó víz!
<br>*
<br>Zápor továbbment,
<br>Vizes, fű, fa, bokor, út…
<br>Levélsarjadás.
<br>
<br>Vecsés, 2012. május 1. - Kustra Ferenc József – íródott; versben és Baso féle haiku stílusban…
<br>
Szép a tavasz, kellemes az idő,
<br>Bízzunk, hogy időben, ez is eljő.
<br>Fák rügyeznek, zöldül a lomb,
<br>Szól bizony, zeng a tavasz gong.
<br>
<br>Kel a medve, kialudta magát,
<br>Az ember is újra éli magát.
<br>Száll a holló, hideg tájra,
<br>Gólya repül hazájába.
<br>
<br>Szüksége van tavaszi derűre,
<br>Természet lelke ettől lesz üde.
<br>Emberfia feltöltődik,
<br>Lelke örömtől repdesik.
<br>
<br>Végre eljött a tavasz,
<br>Üdvözlünk Tavasz! Szevasz!
<br>
<br>Budapest, 1997. február 8. – Kustra Ferenc József
<br>
a maradéktalan helytállásról…
<br>
<br>Néma az erőd
<br>Nem lehet falát törni!
<br>Harcos tömegek…
<br>*
<br>Strázsa mindenhol!
<br>Várfal betörhetetlen!
<br>Roham-enyhülés.
<br>*
<br>Nagy esők voltak,
<br>Várárok is kiöntött.
<br>Páncélban úszni?
<br>*
<br>Ló, lenyilazva!
<br>Lovas meg nem gyalogos.
<br>Ő is kap nyílból!
<br>*
<br>Támadók bizony,
<br>Vehemenciát ejtik…
<br>Gondolkoztató!
<br>*
<br>Sötét éjszakán
<br>Rohamozók eltűntek.
<br>Hazaszeretet!
<br>
<br>Vecsés, 2020. november 23. – Kustra Ferenc József – íródott a hazaszeretetről, a fel nem adásról, senrjú csokorban.
<br>
