Lassan nőtt , tömörödött<br>A hulldogáló lágy<br>Puha hópihe,<br>És fenn a hegyen gyötrődött<br>A fagy ereje<br>Baljóslatot megsejtve<br>A pupilla-szűk fényben.<br><br>Roskadoztak a fenyők<br>Magatehetetlenül <br>A varázs csendben,<br>És a napsütésben<br>A hő nesztelen<br>Könnyét folyatta<br>Az átázott talajra<br>Sziklák ,s hó között.<br><br>A szirteken gyémántként<br>Csábítva ragyogott,<br>Némán hívogatott,<br>Incselkedett a pillanat;<br>Amíg a feszültség elszakadt<br>A tehetetlenség súlya alatt.<br>A föld rengett, <br>Fagyosan remegett <br>A könyörület imája-<br>de nem segíthet.<br>Kíméletlen zúdult <br>A sebes lavina.<br><br>A fehér csend tömör,<br>Vastag leple alatt<br>A könyörület néma maradt.

Ugyan-ugyan, szállj magadba,<br>Csak kellékként vagy nyilvántartva;<br><br>Hasznos legyél a rendszernek<br>Addig amíg félre tesznek.<br><br>Addig amíg félre tesznek<br>Csupán munkát kell végezned.<br><br>Kellékként vagy nyilvántartva<br>Ugyan-ugyan szállj magadba.

Milyen nagy<br>Mély csönd ül most a tájon<br>Nem hallok mást,<br>Csak az üllőn a kalapácsom,<br>És olykor ahogy lüktetve<br>Áramlik a vér a fülembe.<br>Szökik a vérnyomásom,<br>Lopódzik az egekbe.<br>Egek ura-<br>...csak ne az egekbe...<br>Mennyek-be!<br>Üljek le!-<br>Ahogy a tájon<br>A csend tette.

Igaz szeretet, és hőn áhított béke <br>Mint csak a kesernyés korunk lepedéke? <br>Ebből mai embernek nincs menedéke. <br> <br>Csak rohan a világ, elrohan mellettünk az élet, <br>Pedig nekünk az kéne, hogy mi a boldogságérzet… <br>Eljött megint az ünnep, a szeretet benned éghet. <br> <br>Itt a Szenteste, ez mindenkié, Tied is! <br>Gondolj erre, figyeld a lelked, és akard is… <br>Szobánkban áll a fenyő, maga a szépség is. <br> <br>A családtagok és barátok ölelése, csókja, <br>Csillagfénnyel borít, így ébredsz reggel virradóra… <br>Ha kint közben hull a hópihe, <br>Olyan, mint a sok-sok tollpihe. <br> <br>Csillagszóró örömet szerez, mesés, szép látvány, <br>Szeretettel átölelni másikat, nem hátrány. <br>De most nem esett a fránya hó, éj… sötét kátrány. <br> <br>Éljünk nagy szeretetben, kívánjuk a békét! <br>Élvezzük a karácsonyt, majd terjesszük hírét… <br>Boldogság uralja el jelenlevők szívét. <br> <br>Vecsés, 2015. december 23. – Kustra Ferenc József <br>

Menő<br>Ahogy a nap lemenő<br>Színei játszanak<br>Csodának látszanak.<br><br>Varázslat<br>A sugarak parázsnak<br>Látszanak<br>Ahogy a szemedben játszanak.