Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet… <br> <br>Úgy hallottam, a háborúk nem törvényszerűek, de szükségszerűek… <br>Úgy hallottam, a háborútól ódzkodnak a jó emberek, kezdik a rossz emberek. <br>Úgy hallottam, hogy a poéta határolodjon el, de harcoljon a verseivel… <br> <br>A környéken naponta van belövés. A mi házunkat nem lövik, biztos kevés… <br>A környéken naponta hull bomba. Közben meg én vagyok a környék írója… <br>Csak ülök a teraszunkon, hallom a süvítést. Csak ki döntse a kerítést… <br> <br>Most nincs is sok kedvem írni, jobb lenne baltával fát fűrészelni… <br>Én bizony a szeretet embere vagyok, közben egy háborús környezetben lakok… <br>Süvít megint egy rakéta, ez nem a háborús szeretet harca… <br> <br>Egyáltalán minek a szeretet, ha nem élhetek vele, Még szólnak egy bombának, le vele… <br>Rokonaim nincsenek is, de vannak közelben távoliak, lelkükben még távolabbiak… <br>Azért van négy unokám, hogy ne szeressenek? Az ágyúlövedékek majd megszeressenek… <br> <br>Én írásfüggő vagyok… most erre jön a süvítés, éppen a szeretetről írok, nincs mentesítés… <br>Nem sikerült a telitalálat, ezt kéne megírnom? Harcom egyedül-magamban tovább vívom… <br>* <br>(Senrjon) <br>Kit szeresek, ha nincs kit? <br>Hallom, front most ideközelít… <br>Magány… sorstalan! <br>* <br>Szeretetlenség bomba! <br>Gyertyám is ég! Betalálhatna… <br>Magamnak élet! <br>* <br>Párom, meg a légnyomás <br>Összeölelkeztek. Mi ez más… <br>Társas magányom. <br>* <br>Vagy vinnének kis a francba a frontra? Ez az, a halálnak volna friss lakoma… <br>Hmm… öreg vagyok a frontra nem visznek úgysem, nem kell a személyem… <br>A háború szomszédságában élni, azt a sok rothadt port folyvást lekefélni… <br> <br>Ma délután le is eresztettem, mint a kiszúrt lufi, ha valaki látta, akkor ő kandi… <br>Itt ülök egy kisgatyában a teraszon, élet rám erőlteti magát… ha nem akarom… <br>Hazafiként a frontra menni, az a valami! Bírnám, ha besorozna valami. <br> <br>Már föltalálták a zipzáras-fekete nylon zsákot. Én meg itt írom a poéta másságot. <br> <br>Le kell írnom, a tetves háborút a gazdagok jól elkezdték, hogy új ország építtessék… <br>De a sok magára maradt özvegy és leánygyermek… férfi nélkül új hazát, hogy építenek… <br>Én itt vagyok a teraszon magányomban tollal, papírral! Halál sem akar találkozni ficsúrral… <br> <br>Szeretetlenségben, persze a háborúba nem szerettem bele, ő sem szeret engem, ez nem mese… <br>Ma délután egy &bdquo;kolléganő” keményen átölelt. Tán’ megmutatta, hogy ez tőle kitelt… <br>De embernek női szeretet bizony nem csak ennyiből áll. Pörkölt-nokedli nélkül elmáll… <br> <br>A háborút nem szerethetem, nőt nem szerethetek. Az utca tele van özveggyel, gyerekek… <br>Bumm! A szomszéd házra nézek, portól nem látom. Aztán a nincs a látomásom… <br>Véget érhetne ez a totális pusztítás, egy nőt a hátamra vehetnék, mert nekem van lakás… <br> <br>Jézus! Egy sorozatvető egy már félig ledőlt emeletest lekupacolt! Tőlem kéz háznyira elpucolt… <br>Atya Isten! Egy vadászbombázó telibe kapta a panziót… Tőlem száz méterre ledöntötte, mint legot… <br>Akkor már olthatom el a gyertyát? De akkor, hogy kapják telibe a gyertyát… <br> <br>Élni kéne még, ha van rá lehetőség, de ha lehet is minek… véli a sorslehetőség… <br>Egy szó, mint száz, biztosa sokan gyűlöljük a más háborúját, Abbahagyni(!) a nemjóját! <br>Én még maradok, kéne valakit szeretni… Jó tanácsot nem kérek, hülyén jönne ki úgy szeretni… <br> <br>Vecsés, 2023. június 7. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről, leoninusban és senrjonban. A TV -kben, több csatorna is leadja ezeket… naponta videókon… <br>

Ne hidd kicsim, hogy nem szeretlek,<br>csak olyan messze vagyok!<br>Nem tudok hozzád közel lenni,<br>és félek: sosem tudok.<br><br>Tengernyi gond, mely húzza a vállam,<br>s ledobni mégsem tudom,<br>bárhogy próbálom. Béklyóba zár, és<br>úgy érzem: megroppanok.<br><br>A távolság szinte éket ver közénk,<br>de mégis: úgy féltelek!<br>Mint a szekrényem mélyén őrzött<br>értékes emlékeket.<br><br>Mint a hegedű elszakadt húrja,<br>nélküled olyan vagyok,<br>ajkamról nem csendül többé víg dal,<br>és olyan üres vagyok.<br><br>Repülnék hozzád, mint a szélvész,<br>mely néha olyan heves,<br>hogy tövestől tép ki fát és bokrot,<br>míg végül utat keres.<br><br>Ne hidd kicsim, hogy nem szeretlek!<br>Úgy fáj, hogy messze vagyok!<br>Bármi is jöjjön, tudnod kell, hogy<br>Szeretlek! Nagyon- nagyon.

Mit remélsz mondd, mikor feledni vágyol<br>mindent, mi bántott oly nagyon,<br>s mégis: mindennap arra ébredsz,<br>hogy könnyek folynak az arcodon?<br><br>Hiába űznéd mindenáron, mégis:<br>mindennap úgy jön el,<br>hogy pokollá teszi ébredésed,<br>s testedből szinte tűz lövell.<br><br>Felednél mindent. S tán megbocsájtasz<br>annak, ki ártott oly sokat,<br>de szemébe nézve szinte látod,<br>milyen hatalmas bűne van.<br><br>Mit remélsz, mondd? Lépj hát túl rajta!<br>Sok minden van, mi szebb lehet,<br>annál mi most van. Ne sajnáld többé<br>ami elmúlt, hisz jobb jöhet.

Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban, <br>És ez közeledő-vak ártalom, háború nincsen vágyomban. <br>Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban. <br> <br>A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja, <br>Nincs ám messze és az jó, hogy nem hallik a sorozatvetők zakatoló hangja. <br>A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja. <br>* <br> <br>(leoninus) <br>Figyelem, hogy szívem néha csak úgy beleremeg, a gonosz meg kéjelegve hempereg… <br>Képzeletemben hallom néha azt, hogy vasaltsarkú csizmája zakatol, naná, csakis… <br>Már állandósult a rossz alvásom, így paplanom alatt az ideggel a táncot járom… <br>Bizony egy nagy hatótávú vasdarab elérhet, ami leölné összes reménységet… <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Rettegek, <br>Nem mellém lőnek… <br>Már halál? <br>* <br>Nem vágyok <br>Háborús tűzre. <br>Szalonna? <br>* <br>Kint fronton, <br>Élet vagy halál. <br>Nyomorék? <br>* <br>Szeretet <br>Otthoniaktól. <br>Csak ha még élnek… <br>* <br>Nincs nő sem… <br>Ki hozna kávét. <br>Bunker-lét. <br>* <br>Remeg már <br>Ez is, az is… sőt… <br>Nincs érzés… <br>* <br>(septolet) <br>Lőnek rám, én vissza. <br>Háború egy kergemarha. <br>Ki balga? <br>* <br>Gyilkos tűz, <br>Sortűz, <br>Kereszttűz, <br>Össztűz! <br>* <br> <br>(LIMERIK) <br>Én csak szeretnék boldog lenni, <br>Otthon a kedvesemmel lenni. <br>Szerethetnénk egymást, <br>Támogatnánk egymást… <br>Gyűlölöm a háborús veszélyt… <br> <br>Vecsés, 2023. június 23. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! [A HIQ saját fejlesztésem: szótagszám = 3-5-3 Tilos a rím és az elválasztás. Kell a haiku-elviség.] <br>

Ki mondja azt, hogy nem gondol arra,<br>ködös, borongós alkonyon,<br>hogy minden apró kis tévedése<br>kőkemény sziklaként tolong<br>előtte, és már nem tudna lépni,<br>s keserű könnyek közt topog,<br>százszor átkozva minden érzést,<br>amely oly nyomot hagyott<br>lelkében, amely visszatér újra,<br>akár egy pajkos kis kobold,<br>újra és újra megtépázva<br>mielőtt tovább oson.<br>Ki mondja azt, hogy nem űzi egyre,<br>ami a fülébe zsong,<br>mint egy szerelmes, búgó dallam,<br>és sűrű könnyeket ont.<br>Melytől megkönnyül, s másképpen látja<br>a könnyekbe bújó tegnapot,<br>s attól kap ismét új erőre.<br>amit már megálmodott.