Mögöttem a múlás történései állják a sorfalat, <br>Megint itt van a jó karácsony, biztos lesz otthon jó falat… <br>Ha már ismét karácsony, akkor ismét számadás, <br>Bár a legfontosabb, hogy meglegyen a jóllakás… <br> <br>Őrzőm és virággal szóróm be a múltam útját, <br>Mindig volt mit ennem, őrizve test egyensúlyát. <br>Ablakon kinézve, látom minden olyan havas, jeges, tejfehér, <br>Karácsonykor különösen fontos az étek, tojáshab is fehér. <br> <br>Jő már az újabb karácsony, szeretteink körében ünneplünk… <br>Himbálóznak a gyertyafények, asztal terítve, van ételünk. <br>Lesz, amikor a barátok és senki sem áll majd itt mellettünk? <br>Karácsonyi asztalnál ne legyen üres hely, ilyen életünk. <br> <br>Zöld a karácsonyfa és színesek alatta a csomagok, <br>Vacsoránál együtt ülünk, családtagok és a rokonok. <br>A fenyőfánkon gyertya serceg, mi régimódiak vagyunk, <br>Így esik jól az étel, szálkás hallal birkózunk, nyámnyogunk! <br> <br>Beszélgetünk közben ünnepről és összetartozásról, <br>De fel lett tálalva, így tovább a harmadik fogásról… <br>Ajándékot bontja, kiértékeli apraja és nagyja, <br>Késő lett, jóllakottan, ajándékkal megy mindenki haza. <br> <br>Ajjaj, milyen küzdelemmel, fájdalommal teli volt az utam. <br>Most védelmező a konyha tündére, arisztokratikusan. <br>Mennem kell a jövőbe, az életben nincs már visszautam, <br>A konyhában van kis maradék, de holnap befalom magam. <br> <br>Kicsiny szoba rejtek-szegletében szeretetláng tovább lobog… <br>Konyhánk és a spejz mélyén, az éhezéstől a szemünk nem kopog… <br>A kandallónk pattogó tüze csendjében, múltról elmélkedek… <br>Konyha... mosatlanok halmozódva, elmosásban reménykednek… <br> <br>Adjunk hálát a Teremtőnek, hogy megértük ismét e napot… <br>Legyünk hálás Teremtőnek, jóllakva láttuk lemenni napot… <br> <br>Vecsés, 2013. december 15. – Kustra Ferenc József <br>

Felkészítem a <br>Szívemet, odamegyek. <br>Halottaimhoz. <br>* <br>Csendes a téli <br>Sírkert, be van havazva. <br>Minden hófehér. <br>* <br>Karácsony napján, <br>Tisztelegnem kell nekik. <br>Egyedül vagyok. <br>* <br>Itt lakik immár <br>A rokonságom, végleg. <br>Ősök… enyémek. <br>* <br>Beszélgetek én <br>Ővelük. Karácsony van. <br>Közös emlékek. <br>* <br>Ők nem halottak, <br>Csak ide kiköltöztek. <br>Szívemben élnek! <br>* <br>Hó alatt minden, <br>De így ők is fehérek. <br>Sírkő nem látszik. <br>* <br>A sok zord márvány, <br>Fehér lepel mögé bújt. <br>Szeretetteljes. <br>* <br>Csendesen mozog <br>A szellő, hideg átjárt. <br>Soká időztem. <br>* <br>Már megyek haza <br>Várnak leszármazottak! <br>Jövőre jövők. <br> <br>Vecsés, 2015. január 14. - Kustra Ferenc József- írtam: Európai stílusú haikuban… <br>

Zúg a világmindenség, szentesti csendességtől, <br>Az egymásra csodálkozók szemének tűzétől… <br>Lelkekből szabaduló féktelen szeretettől. <br>* <br> <br>Együttérzéssel, <br>Más baján könnyíteni. <br>Meghitt karácsony. <br>* <br>Hallé, bejgli, hal, <br>Töltött káposzta, zserbó. <br>Ünnepi étsor. <br>* <br>Havas karácsony. <br>Kinyílunk egy kis szépre. <br>Tekintsünk égre. <br>* <br>Fehér karácsony. <br>Szívbe költözik, béke. <br>De, béke múlik? <br>* <br> <br>Gyertyalángban a szemünk is csillog <br>Meggyulladt a csillagszóró, villog… <br>Éljük meg, úgy szeretetet… az nem billog, <br>És a sok karácsonyfadísz, nekünk csillog… <br>* <br> <br>Szeretet ünnep <br>Lehetne mindennapos. <br>Békesség földön. <br> <br>Vecsés, 2015. november 30. - Kustra Ferenc József írtam: versben és senrjúban. <br>

Házak ablakában még meg vannak, látszanak a régi fények, <br>De a fázós tél hó arcát (nincs is hó!) nem érezzük a télnek… <br>Pedig már sokan be is állnának fázós partnernek… a télnek! <br> <br>Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre, <br>Nagy robbanással indul, mint rakéta, föl a magas égbe… <br>Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre. <br> <br>Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti. <br>Pont úgy, mint az emberiség... az emberi értékét veszti… <br>Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti. <br> <br>Még mostanában van rántott hal és méz ízű kalács, <br>Van még halászlé, meg sütemények, meg mesterszakács. <br>Karácsonyra tedd le a bánatot, orcádon mosoly legyen, <br>Kívánjuk, az idei karácsony legyen jó... rutinszeren. <br>* <br> <br>(Septolet!) <br>Régi ösvényeken, <br>Szenvedélyesen, <br>Szeretetteljesen, <br>Igaz karácsonyunk legyen! <br> <br>Méltóságteljesen, kényelmesen megfigyelhetem, <br>Heveny szeretetem, <br>Köztetek elhinthetem. <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>A kis gyertyákból <br>Sugárzik Jézus lelke. <br>Jő; szíve-lelke. <br> <br>Vecsés, 2019. december 16. – Kustra Ferenc József <br>

Égen, gyúl sok csillag! <br>Házunkban… béke, szeretet. <br>Gyertyalángban, angyal! <br> <br>Áldjuk Krisztusunkat! <br>Éljük újra szenvedését… <br>Most van a karácsony. <br> <br>Holdfény… csak világít! <br>Éjjel, angyali fényekkel. <br>Kis Jézus… megszület! <br> <br>Vecsés, 2023. december 15. - Kustra Ferenc József – vers a karácsonyról: senrjon trióban. <br>