8 éves voltam… <br> <br>Apámmal álltunk az udvaron, néztük a kék eget, <br>És amit láttunk az is sok volt, repülőgépeket. <br>Kelet felől bombázók szálltak felettünk, Budapest volt, útirányuk... <br>Nem szálltak magasan, motorok bőgtek, pilótáknak ez volt... munkájuk. <br> <br>Apám mondta, várjunk itt kicsit... lebombáznak. <br>Megmutatja, hogy milyen a hang, ha bombáznak, <br>És hallottam a hangját a sok robbanásnak! <br> <br>Hallottam a robbanás-robajt, <br>Apámtól meg a csendes sóhajt. <br>Apám kezét fogtam és vérzett a szívünk… <br>Apám mondta ha, elmennek, jó ha, élünk… <br> <br>Apám három nap múlva borotválkozott, hogy ő is megy nyugatra, <br>Engemet hívott, én nem akartam… zokogásom visszatartotta. <br>Ma már megöregedve sajnálom... hogy gyerekként így döntöttem, <br>Ennél messze… biztosan, jobban alakult volna az életem… <br> <br>November negyedikén úgy délelőtt-tájt, én a nagypapámhoz indultam <br>A Zrínyi utcába, át kell mennem a vasúti sorompón... kitisztultam... <br>Voltak ott felnőttek több mint tízen, de mindenki megállt, mert Gyál felől <br>Tankok jöttek és mentek a négyes út és Pest felé... zászlós ment elől... <br> <br>Százötvenhárom tank ment el előttünk és kiásták a lánctalpnyomot. <br>Én aztán belementem, majdnem derékig ért.… Akkor kaptunk zsarnokot. <br>Több felnőtt is számolta hangosan <br>De, már én is tudtam, nem pajkosan... <br> <br>Nyolc éves voltam, kitűnő tanuló és eszes gyerek, <br>Honnan tudhattam volna, hogy mit hoznak az évtizedek? <br> <br>Vecsés, 2017. február 14. – Kustra Ferenc József <br>

Én szeretem a hazámat… <br> <br>Ott fogok végig élni, ahol nekem tenni kell, <br>Vegye mindenki tudomásra, én nem megyek el! <br>Messzi földekről is a régi időkben, ős őseim korában, <br>Egyszerűbb volt az, az élet, de segített az emberek sorsában… <br>* <br>(Septolet duó) <br>Beszélek magyarul, <br>Élek magyarul, <br>Halálom majd magyarul! <br> <br>Hazugok, <br>Árulók… <br>Megbüntet majd magyarok Istene, <br>Mindene! <br>* <br>Magyar vagyok, szeretem… <br>Hazát is szeretem… <br>Itt lélegzem! <br> <br>Csak létezzem, <br>élvezzem. <br>Nem vétek, <br>Tévedek? <br>* <br>(Senrjon duó) <br>Bántanak itt ezerek, <br>Dőlhetnek bár, magas hegyek rám… <br>Én itthon vagyok! <br> <br>Nem népmese… maradok, <br>Én is egy vagyok magyarok közt! <br>Én magyar vagyok! <br>* <br>(15 szavas-6 sorban) <br>Föld anyám! <br>Úgy <br>Szeretlek Hazám! <br>Magyarok közt idegenek <br>Itthon le pökhetnek, <br>Szállnak belőlem hazafias énekek… <br>* <br>(Anaforás senrjú) <br>Hazám el ne vessz! <br>Hazám itt vagyok veled! <br>Hazám: egy vagyunk… <br> <br>Vecsés, 2019. október 23. – íródott: 1956 történelmi emlékére… [Én átéltem… Apám disszidálni akart, de addig zokogtam, amig maradt!] Alloiostrofikus versformában. <br>

Aznap reggel mi magyarok nagy napra ébredtünk, <br>De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk. <br>Szívünkben az október huszonharmadika <br>Nagy nap volt és marad is, mint jelkép; rabiga. <br> <br>Uram! Add, hogy konzervatívok maradjunk, <br>Liberalizmus elkerülje udvarunk. <br>Uram! Add, hogy keresztény szellem maradjon, <br>Ezer éves államunk, állam maradjon. <br> <br>Ó Uram! Fényes tekinteted, vesd le ránk, <br>Bízunk, hogy akkor sikeres jövő vár ránk. <br>Ó Uram! Világítsd meg a gondolatunk, <br>Tudjuk meg azt, hogy mi jó és mit akarunk. <br> <br>Én Uram! Adj valami jelet, hogy tudjuk, <br>Most melyik irányba folytatódhat harcunk. <br>Én Uram! Kérlek, támogasd a harcunkat, <br>Hogy később ne kelljen takarni arcunkat. <br> <br>Vecsés, 2009. október 12. – Kustra Ferenc József – íródott; 1956 emlékére. <br>

A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború… <br> <br>Én már mondtam ezt, amikor a ’mienk’ kezdődött! Az a létünkbe belelökődött… <br>De ahogy ez most hat napja létünkbe lökődött… a józan ész úgy félre lökődött… <br>Köztük a videókat a híradókban, Fekete kosok, csendeskednek akolban. <br>Már első hajnalban ezrek meg ezrek haltak meg, kik ennek végét már nem élik meg. <br> <br>Az ellencsapásról közben kiderült, még meg sem kezdődött, de megfog, mint kiderült! <br>A kosok meg osztanak és szoroznak, fenik a nyelvüket, hogy gazdagodhassanak. <br>Tengeren már meg jelent egy repülőgép hordozó, fölvonult, naná... így alakult. <br>A másik úton van, kilencven vadászgéppel, ellenzők szava föl ér semmiséggel… <br> <br>A kettes borzalmat senki nem sejtette, tervezőknek bizony volt lélekjelenléte. <br>Vasárnap hajnalban isten csapása... már rögtön ezrek vonultak át a túlvilágra. <br>Végül is világot ugyan az, az kos-kör irányítja, ők küldik népeket halálba. <br>Végül is a fekete kosok köre gazdagszik, így nem lehet csoda, hogy harcoskodik. <br> <br>Mi a köznép éreztük, hogy ez lesz és a második már messze nem kontármunka lesz. <br>Amit tudunk hat nap alatt, nem is sok, de ha ez is kitejed, akkor az lesz a sokk. <br>Az államok mentik az ott élő, dolgozó honfiakat... döntenek rekordokat… <br>Még bemutatom, hogy milyen lesz az ősz… de ezereknek már élete sincs, nem lesz ősz... <br> <br>* <br>(Senrjú) <br>Mi kirándulunk, <br>Ősz zizzen talpunk alatt. <br>Közben színes csend… <br>* <br> <br>(senrjon) <br>Még sejlik őszi nyárvég, <br>Színes ruhát vett föl az erdő… <br>Közben színes csend… <br>* <br> <br>(septolet) <br>Természetben béke honol, <br>Háborút nem kohol. <br> <br>Néha van vihar <br>Mi múlik hamar. <br>Álomvalóság, <br>Rakoncátlanság… <br> <br>A földön negyvenöt' óta nem volt világégés, ennek nyolcban éve… pótolják késés? <br>Megölnek kisbabákat, felnőtteket, mindennemű embereket… már most! Öregeket... <br>Hat napja mutatják a TV adók a videókat! De, nem mutatnak békefaragókat… <br>Sajnálatos ez, az emberiségre nézve! Kit érdekel a világsors, jobb', ha nézve… <br>A két háború borzalom! De néznünk kell, mert legyen tájékozott minden sokadalom! <br> <br>Vecsés, 2023. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban folyvást mutatják a valóságot… <br>

Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… (sőt már kezdődött az eszkaláció…) <br> <br>(Leoninus csokor) <br>Híveim – sorstársaim! Érzitek? Kardfogú és érzem már belém akar karolni a háború! <br>Híveim – sorstársaim! Nem szabadultok! Fekete kosokat nem érdekli, ti mit-hogy akartok… <br>Híveim – sorstársaim! Mit tegyünk? Fekete kos: rosszfiú! A véres háború meg nem tejszagú! <br> <br>A TV -k minden híradóban mutatják a sorozatvetőket. Amit nem mutatnak: meghalt gyerekeket! <br>TV -beni előadás, mennyi a nyomorékok száma… Majd, a mozgás képeseket viszik a frontra! <br> <br>Ja, még! Én a fronton nem kirándulok, mert ott puszta föld van és kiégett roncs páncélosok… <br>Meg! Mindenfelé töltényhűhely, kicsi és nagyon belebotlok, olyan érzés, hogy jöttem és harco-lok! <br>* <br> <br>(senrjon) <br>Ez a mocskos háború <br>Embereknek, népeknek… ború! <br>Nem látni békét. <br>* <br>Ez a mocskos háború <br>Családoknak, hazáknak… ború! <br>Nem látni végét. <br>* <br>Ez a mocskos háború <br>Gyereket tönkre tevő… ború! <br>Nem látni végét. <br>* <br> <br>(anaforás leoninus csokor) <br>Látom én, reálisan, hogy árral szemben megy a békevágyunk, de mi legalább nem hazudozunk! <br>Látom én, hogy átszakadt a gátjuk, Kosok meg nekünk mekegnek: segítsetek, hogy kiúszunk… <br>Látom én a ’nagyok’ még négy évig húzni akarják, így aztán elpucolják az EU -t a marhák… <br>Látom TV -ben most is két helyen gyűltek a nagyok, de megoldás, nekik nem akarnók! <br>Látom a háborús pártiak sokkal többen vannak, közben már nincs mit odaajándékozzanak! <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Háborús párti kosok, <br>Tovább harcolni akarók! <br>Halottak maradók! <br> <br>Gyerekek, veletek? <br>Lesztek felnőttek? <br>Háború… <br>Mélabú… <br>* <br> <br>(HIQ csokor) <br>Életünk <br>Így bevégződhet? <br>Lételem? <br>* <br>Háború! <br>Csak kosok nyernek… <br>Szerintük. <br>* <br>Lelkesek, <br>Akik uszítók! <br>Ti buták! <br>* <br>Uszítók <br>Is majd meghalnak. <br>Dicsőség? <br>* <br>Most! Per sacc… <br>A kosoknak a háború egy kaland… Bár a frontkatonáknak is csak egy kaland… <br>A kos otthon mulatgál, számolja a pénzét…és lehet, rossz ember, veri a feleségét… <br>A kos templomba sem megy, ott nem fizetik, de pénze meg tán’ a perselybe megy… <br> <br>Vecsés, 2023. október 9. -Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen törté-nelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről, a további eszkalálódás félelmétől. <br>