Olyan nehéz és bakhátas az élet,<br>Göröngyös az utam és túl nagy méret,<br>Mint a fáradt gulyáson a cifraszűr.<br>Miért érzem magam kellemetlenül?<br><br>De jő az újév, majd kimúlatom én magamat,<br>Én akkor jobban leszek, le is iszom magamat<br>A sárga földig jóféle vegyes gyógyteával,<br>Vigyázni kell a sok marhákra, nem elalvással.<br><br>Majd mi itt a pusztában is jól érezzük magunkat,<br>Kollégákkal, marhákkal, kutyákkal? vágyjuk falunkat?<br>Itt is legott lesz éjfél, nagy szélzúgással, üdvrivalgással,<br>Pap a faluban harangot kongattatja harangozóval.<br><br>Itt most éppen rossz idő, cudar hóvihar kezdődik,<br>Majd öklömnyi pelyhekben esni fog a hó, veszkődik,<br>Itt fa sincs vagy bokor, nincs hol elbújni, nincs sehova,<br>Ez így van jól, itt a magyar szürke marha ?lakása?.<br><br>Éjjel, ha, átjön majd hozzám az én kondás komám,<br>Koccintunk is, valami jófélével, mert hoz ám...<br>Lehet, hogy erre jár a lovas számadó is, meglátogat,<br>Én meg szeretettel fogadom újévi látogatókat.<br><br>Az is lehet, hogy erre jár pap és a kormány(?!),<br>Vigyázni kell, fontos itt minden, mint hozomány!<br>Nem lesz itt semmi baj, mert a hóviharban szárazon mulatunk,<br>Nagy és meleg kucsma is van rajtunk, nem fog lobogni a hajunk?<br><br>Ha majd a vihar elhozza a harang éjféli szavát,<br>Kívánunk egymásnak BÚÉK ?ot, jó évet, jó éccakát.<br>Éjféli harangszó után megyek, körbenézek,<br>Minden marha megvan-e, nincs-e oly' mit filéztek.<br><br>Ha minden rendben, akkor elmondok egy újév dicsőítő imát,<br>Aztán megint kezdhetek egy évet elölről, azt a rézangyalát!<br><br>Vecsés, 2013. december 29. ? Kustra Ferenc József<br>

Tacsi csontját elkaparta<br>Érlelődni egypár napra,<br>Milyen jó lesz-mondjuk keddre,<br>Ha csemegézni támad kedve.<br><br>Kemény fejű, makacs, s konok<br>Nevetgélnek a rokonok.<br>Nem láttak még ilyen kutyát,<br>Ki elmenekül ha pórázt lát.<br><br>Az utca ajtónál lecövegel,<br>És egy tapodtat sem mozdul el.<br>Durcaságán nem fog ki a jófalat,<br>Ilyen erős kutyánknál az akarat.<br><br>Nagy jellem és egyéniség nem vitás,<br>Büszke tacskó vére bizony nem hibás.<br>Nem marad más-elfogadjuk ahogy van,<br>És örülönk,hogy össze-vissza nem kapar<br><br>Jutalmul a hűségéért csontot kap,<br>Jó velőset, amit szívvel rágcsálgat,<br>S ha elkaparja holnapra hát az se baj<br>Huncut fején ilyen nagy lett az a vaj.

Láttam már embert<br>Ki éberen<br>Nyögte kínjait keservesen. <br>Vagy ki zavart elmével<br>Üvöltözött eufóriás képzeletével, <br>És még sokakat a végletek között<br>Kiknek teste s lelke kórba ütközött. <br><br>Volt olyan is ki kómában<br>Lebegett felettünk, <br>Elmondta: vele mit tettünk. <br>És azt is elmesélte-<br>Már úton volt, -fény ölelte<br>Míg a defibrillátor <br>Vissza nem lökte-<br><br>Ebbe az életbe. <br>Hol sok a titok, a rejtelem<br>Amivel az elme képtelen<br>Megbírkózni<br>.... Talán a hit s a bizalom<br>Ha elfogadom<br>S lelkemet kitárom... <br>Esetleg megtalálom.

Lazítani-<br>Hátra dőlve <br>A karos székben<br>Lágy zene szó kíséretében<br>Gyakran járok <br>Felfedezésre<br>A versek kiállító termébe.<br><br>Arra amerre-<br>Ízes szavak, <br>Finom falat<br>Közben okít a tapasztalat.<br>Öröm óda cseng, <br>És fájó sorsok,<br>Szépre festett letűnt korok. <br>Jó emberek, <br>Tiszta lelkek;<br>Így boldogítva üldögélek.<br><br>Ilyenkor-<br>Két strófa közt <br>Mélyen elmerülve<br>Megtisztulok a szívembe. <br>Béke honol <br>Körülöttem, <br>Dalos madár szól kertemben. <br><br>Itt nincs-<br>Szószátyár felesleg<br>Csak a precízen írt lényeg.<br>Minden egyes <br>Történetben<br>Poéták szelleme ölel engem. <br><br>Így aztán<br>Megpihenve<br>Öröm kedvvel <br>Felvértezve<br>Kiléphetek az életbe.

Ez a fészek csuda kerek<br>Örömömben kelepelek<br>Mert befogadott Kelep Elek<br>Szétkürtölöm az embereknek.<br><br>Tudják meg hogy gólyalábon<br>Fészket rakott a garázson.<br>Tavasszal ott várt a padláson-<br>Szavakkal ezt ki sem mondhatom.<br><br>Ezért már csak kelepelek<br>Remek ember Kelep Elek.