(3 soros-zárttükrös) <br>Nekem pennám az ecsetem, <br>Szavakat gondosan festem… <br>Nekem pennám az ecsetem.) <br> <br>(HIAQ trió, félhaiku lánc formátumban)) <br>Én vagyok a művész, <br>Versem lehet vigasztalás… <br>Látható eredmény… <br> <br>Az én művem készült <br>Papíron… bottal homokon! <br>Látható eredmény. <br> <br>Elevenűlnek a <br>Gondolataim! Fölélednek… <br>Még közvetínek is. <br> <br>(HIAQ) <br>Már megnyugodhattok <br>Szép lékekkel írtam Nektek… <br>Nézd, mint a fénysugárt! <br> <br>Vecsés, 2022. november 5. – Kustra Ferenc József <br>

Egy árnyék rop táncot a falamon, lehet, hogy nőalak? <br>Álmodozom és ezek a már vakolatomlós falak? <br> <br>Gyors vagy lassú tánctól mi függ? Remény már elveszett? <br>Fali táncjáték látszat, málladó falak helyett? <br> <br>Ha majd az utolsó falevél lehull, <br>Családnak mi adsz enni, vacsorául? <br>Ha a satnya élet szálló porba vész, <br>Bánhatunk mi bármit, ha már elenyész. <br>Kesereghetünk múltunk elpazarolt életén, <br>Bánhatjuk mit nem tettünk és az élet véget ér. <br> <br>Dolgos kezedet nézheted, mely talán a bűntől égett! <br>Eltávozó lelked lehet, hogy nem találja a Mennyet? <br> <br>Ha megy az úton az ember, árnyékot vet magának, <br>És ezzel neki kell megbirkóznia és nem másnak. <br>Megy az úton az ember, talán míg fel nem adja? <br>Aztán ha kifullad, leáll, lepihen, feladja? <br> <br>Az éj most leszáll, világtalan. <br>Én lankadt vagyok, álomtalan, <br>A csendben, hogy álcáztad az intést, a halál szavát? <br>Álca alatt tudtad már, nem érsz meg több, más éjszakát? <br> <br>Olyan nehéz az élet, ha sok benne a részed... <br>Gondold végig, sok semmi miért történik véled? <br> <br>Elvesztünk valamit, miközben csak előre megyünk, <br>Lehet, hogy fáj, bánkódunk! De hiszen még tovább élünk. <br>Életben árnyéktól ne bánkódj, mindenhez erő kell <br>És, hogy legyőzd az árnyékodat, ahhoz bátorság kell, <br>Mely van mindenkiben <br>Vagy nincs is senkiben? <br> <br>Persze néha elkalandozik a figyelmünk, <br>De közben haladunk és nem állunk meg, megyünk… <br> <br>Mert árnyékod van, haladj, nem kéne feladni, <br>Életutadon bátran kell tovább haladni… <br> <br>Vecsés, 2013. december 20. - Kustra Ferenc József <br>

Kárpátok aranyló lábánál<br>A nap lemenőben<br>Érces harangszó rezdül<br>A páradús levegőben<br>Aztán...<br>Szétcsorgott szürke csöndbe<br>Olvadnak a fények<br>Duruzsolva mormolgatnak<br>Imát a bölcs vének. <br>Pillanatra...<br>Rezdületlen levelek közt<br>Még átsiklik a fény<br>Megfesti az eget<br>A kárpátok tövén<br>Halkan...<br>Szuszog a föld lassan<br>Nyirkos lehelletét ontja <br>Az elnyúló árnyék meglapul<br>Az est halkuló varázsát oltja<br>A sötétben...<br>Még a szél is ásít<br>Elcsendesül mára<br>Letelepszik ott távol<br>A kárpátok csúcsára.<br>Az éj közeleg ciripelve<br>Lábnyoma a fűben<br>Sorra gyúlnak a csillagok<br>Fenn távol az űrben<br>Kárpátok lábánál<br>Már álmodik a hajnal fénye<br>Reménybe kapaszkodott<br>A bizakodók esélye<br>Majd a holnap...<br>Küszöbén a reggel <br>Ismét felkel<br>....s a kárpátok csúcsa<br>Olyan lesz mint egyszer!

Úgy megy ez az autó<br>Mint egy kehes póniló<br>Füstöl prüszköl sokat köhög<br>Éppen hogy csak el-el döcög<br><br>Ahány kerék annyi féle<br>Inog billeg a hátsó vége<br>Földig lóg az eleje<br>olykor olykor túr vele<br><br>Megkopott a festék rajta<br>Hiányzik az ablaka<br>Boci szerű tarka barka<br>Mind az összes oldala<br><br>Kórmányát csak fél szög tartja<br>Csupa lyuk az alja<br>Rég letörött négy ajtaja<br>De ott fityeg a zárja<br><br>A lámpája hunyorgatva <br>Elpislákol néha<br>De a duda rezes hangja <br>Bizony sajnos néma<br><br>Paripa mód nem száguld <br>Ez az ósdi járgány<br>De veled együtt roboghat <br>A képzelet szárnyán<br><br>Fasámli az üllés helyén<br>Egész pompás holmi<br>Hogyha megáll gyere pajtás<br>Az autót tolni

Híreket olvasva<br>Látom<br>A sorok között<br>Naponta<br>Veszettül üvölt<br>A téboly ordasa !