(Senrjonix) <br>Óh, de senyvedős a lét. <br>Óh, de mentegetős a halál. <br>Mi van kettő közt? <br>Mosolyogj, ha fáj is az élet, <br>Mosolyogj, szívedből bút kerget. <br> <br>(Senrjú) <br>Szépséged bújik, <br>Szépséged szemedben él. <br>Most már nem is fáj. <br>* <br> <br>Óh, fájdalom ébredni! <br>Óh, búcsúzva kéne hunyóznom. <br>Mi van kettő közt? <br>Mosolyogj, ha vérzik is szíved, <br>Mosolyogj, büntesd az irigyet. <br> <br>Szépséged tűnő, <br>Szépséged ráncosodik. <br>Lelkemben hord’ lak. <br>* <br> <br>Óh, gyermeki lélek nincs… <br>Óh, elátkozott létem fájom… <br>Mi van kettő közt? <br>Mosolyogj, mint gyermek, nem félve, <br>Mosolyogj, viszonzást remélve. <br> <br>Szépséged gyógyít, <br>Szépséged megnyugtató. <br>Maradj még kicsit. <br> <br>Vecsés, 2019. június 20. – Mórahalom, 2019. augusztus 01. – Szabadka, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József – anaforában írva a senrjon. Alatta a senrjonix vers Jurisin (Szőke) Margit munkája. A senrjú –kat Farkas Tekla írta. <br>

Vénség… vízió <br> <br>Mond: a sötétség és a fény egy? <br>Mond: a fény és az árnyéka egy? <br>Mond: a kiáltás és a csend egy? <br>Mond: a csend és a hallgatás egy? <br>Mond: a tűz és a vizecske egy? <br>Mond: a víz és a szárazság egy? <br>Mond: ezekből bármikor lehet elegy? <br>Mond: elegyből van olyan, mi tönkremegy? <br> <br>Ellentétek... eggyé nem lehetnek. <br>Ha nincsenek elegyek, tönkre sem mehetnek. <br>* <br>Volt el nem vesztett arcom, mint akárki másnak, <br>Tudod, hogy én is áldoztam a várt csodáknak? <br> <br>Csodát meglelni mindig vágytam, <br>Kerestem... drágán fizettem, rá mégsem találtam. <br>* <br>Gyermekkoromban a nagypapám lovakat patkolt, <br>Volt, hogy barátom volt az ördög… a frissen parkolt. <br> <br>Gyermekként angyalokkal játszottam, <br>Életutamon az ördög megkísértett... kijátszottam. <br>Létjátszmáimat végigjátszottam... <br>* <br>Látom, hogy a lelkembe befészkelte magát a kín… <br>Látom, hogy a szememben színtelen minden... öregszín. <br> <br>Vecsés, 2018. február 17. – Szabadka, 2018. február 19. – Kustra Ferenc – a verset én írtam a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A 10 szavasok címe:” Az élet ördögi játszma…” <br>

Mond, kérlek, láttál Te már meseszerűt, nagyon szépet? <br>Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet? <br>Voltál-e részese, hogy a táj, netán a víz-felszín, <br>Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín. <br> <br>Láttad-e a déli-partról este a hegyek árnyékát? <br>Láttad-e a vízből kiugró halak sziluett árnyát? <br>Ültél-e már nádas szélén, hallgatni, nézni az esti csendet? <br>Sétáltál-e már parton, mikor szembe kaptad a fergeteget? <br> <br>Utaztál-e már a Balcsira vonattal, parti síneken, <br>És közben láttál mindenfélét, közeli, sávnyi vizeken? <br>Érezted közben, hogy gyorsan javított a magyar lelkeden? <br> <br>Fiatalon, én is vonattal utaztam, és élveztem a látott csodákat, <br>És, ahogy közeledtünk, izgultam, felismerem-e a tavaly látottakat… <br>Ötven éve persze, még nem volt sok változás, mindig megkaptam… vágyottakat. <br> <br>A vízben strandolni az maga a nagy csoda! <br>Úgy érzed a világ, bekísért téged oda… <br>Ott bent, ember lelke örül, ez nem uszoda... <br> <br>Ültél-e már csak úgy a parton, <br>Egy mólón korhadó, fa-padon? <br>Vagy ültél a vízparti köveken, <br>Hosszú, vízbe belógó köpenyben…? <br> <br>A móló szélén ülök, gidres-gödrös hullámok arcomra vetítik a fényt, <br>Az arcom a fénytől vörös lesz és kiváltja a hazaszeretet kezdeményt… <br> <br>Mit nekem az Égei tenger, vagy a messzi Nagy Tavak! <br>Mikor barátaim a hazai, Balatoni halak. <br>Meg a halakat evő, sirály nevezetű madarak. <br> <br>Voltál-e már ott hajnalban, amikor még üres volt a móló? <br>Mikor még zárva a pénztár és még nem indul ma sétahajó? <br> <br>Labdáztál-e már a vízben egy jó társasággal, <br>Közben nagyon fröcsköltétek egymást, barátsággal? <br> <br>Voltál-e a parton, amikor eső volt, az idő szeles kissé, <br>És egy pillanat múlva, veszett vihar, áldozatait keresé? <br>Ettél-e már friss, nagyon forró lángost, ott a parton, <br>És kóstoltad-e baracklekvárral, nem finomkodón? <br> <br>Nyaltál-e már fagyit, ruhádra cseppentve, a parton ülve, <br>Úgy, hogy közben bambultál, nézted a nagy vizet elmerengve? <br>Közben nézed tele kompot, ahogy elúszott, kisebbedve? <br> <br>Vágysz-e a télben arra, hogy nyáron nyaralni mész a Balcsira? <br>Igaz, hogy ez összejön-e, annak csak jó Isten a tudója… <br> <br>Azért, javasolom, ha teheted, egyszer nézd meg télen is, <br>Mikor minden fehér, hó és jég! Az élményed nagy lesz, csakis… <br>Én, ha most tehetném, letenném a pennám és mennék máris… <br> <br>Balaton a magyaroké, én is magyar vagyok, ezért enyém is! <br>Büszke vagyok rá, mert együtt vagyunk magyarok a Balatonnal is. <br>Régen, egy barom le akarta csapolni… lehetne, szántóföld is… <br> <br>Vecsés, 2015. szeptember 2. - Kustra Ferenc József <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Nekem pennám az ecsetem, <br>Szavakat gondosan festem… <br>Nekem pennám az ecsetem.) <br> <br>(HIAQ trió, félhaiku lánc formátumban)) <br>Én vagyok a művész, <br>Versem lehet vigasztalás… <br>Látható eredmény… <br> <br>Az én művem készült <br>Papíron… bottal homokon! <br>Látható eredmény. <br> <br>Elevenűlnek a <br>Gondolataim! Fölélednek… <br>Még közvetínek is. <br> <br>(HIAQ) <br>Már megnyugodhattok <br>Szép lékekkel írtam Nektek… <br>Nézd, mint a fénysugárt! <br> <br>Vecsés, 2022. november 5. – Kustra Ferenc József <br>

Egy árnyék rop táncot a falamon, lehet, hogy nőalak? <br>Álmodozom és ezek a már vakolatomlós falak? <br> <br>Gyors vagy lassú tánctól mi függ? Remény már elveszett? <br>Fali táncjáték látszat, málladó falak helyett? <br> <br>Ha majd az utolsó falevél lehull, <br>Családnak mi adsz enni, vacsorául? <br>Ha a satnya élet szálló porba vész, <br>Bánhatunk mi bármit, ha már elenyész. <br>Kesereghetünk múltunk elpazarolt életén, <br>Bánhatjuk mit nem tettünk és az élet véget ér. <br> <br>Dolgos kezedet nézheted, mely talán a bűntől égett! <br>Eltávozó lelked lehet, hogy nem találja a Mennyet? <br> <br>Ha megy az úton az ember, árnyékot vet magának, <br>És ezzel neki kell megbirkóznia és nem másnak. <br>Megy az úton az ember, talán míg fel nem adja? <br>Aztán ha kifullad, leáll, lepihen, feladja? <br> <br>Az éj most leszáll, világtalan. <br>Én lankadt vagyok, álomtalan, <br>A csendben, hogy álcáztad az intést, a halál szavát? <br>Álca alatt tudtad már, nem érsz meg több, más éjszakát? <br> <br>Olyan nehéz az élet, ha sok benne a részed... <br>Gondold végig, sok semmi miért történik véled? <br> <br>Elvesztünk valamit, miközben csak előre megyünk, <br>Lehet, hogy fáj, bánkódunk! De hiszen még tovább élünk. <br>Életben árnyéktól ne bánkódj, mindenhez erő kell <br>És, hogy legyőzd az árnyékodat, ahhoz bátorság kell, <br>Mely van mindenkiben <br>Vagy nincs is senkiben? <br> <br>Persze néha elkalandozik a figyelmünk, <br>De közben haladunk és nem állunk meg, megyünk… <br> <br>Mert árnyékod van, haladj, nem kéne feladni, <br>Életutadon bátran kell tovább haladni… <br> <br>Vecsés, 2013. december 20. - Kustra Ferenc József <br>