Idő 
Értékelés 
Értékelés A zöld szín jegyében…
<br>
<br>Hóolvadás volt
<br>Hegyek magas ormain.
<br>Hegytető zöldül.
<br>*
<br>Csöpögő jégcsap…
<br>Zöldülni kezdő tájak!
<br>Rügyfakadás jön,
<br>*
<br>A csendes völgybe
<br>Beáramlik a meleg…
<br>Minden kizöldül.
<br>*
<br>Meleg költözik
<br>Rétekre és erdőkbe.
<br>Zöld fűszőnyegek.
<br>*
<br>Virágok réten
<br>Bimbóból, most nyílnak ki.
<br>Gazok is zöldek.
<br>*
<br>Lengő széltestvér
<br>Borzolja rét zöld füvét.
<br>Természet ébred.
<br>*
<br>Mosolygó reggel,
<br>Ébredésre inspirál.
<br>Séta, zöld réten.
<br>*
<br>Rengeteg virág
<br>Kezd nyílni, fűzöld már szép.
<br>Mindenhol szirmok.
<br>*
<br>Kikelet, széppé
<br>Tesz mindent és zölddé is!
<br>Szép fenyves erdő.
<br>*
<br>Hajnal cseppjében
<br>Kelő, napfénycsillogás.
<br>Zöld fű hegyén, csepp
<br>*
<br>Nap, gyámoltalan,
<br>Lassan hozza a hajnalt.
<br>Zöld füvön, dér ül.
<br>*
<br>Szél lágyan susog,
<br>Langyos eső csepereg.
<br>Üde a zöld fű.
<br>*
<br>Madárfütty zendül,
<br>Rügyek sercegve nyílnak.
<br>Zöld lét kezdetek.
<br>*
<br>Madárcsicsergés
<br>Andalít, fű kizöldül.
<br>Új, életélmény.
<br>*
<br>Tücsökhang… cirip
<br>Hallik kerti zöld fűből.
<br>Fűnövés zaja.
<br>*
<br>Üzen az erdő,
<br>Üzennek a fák, bokrok.
<br>Fűzöld üzenet.
<br>*
<br>Világ ragyogó…
<br>Rét is zöldesbe borult.
<br>Nap magasan jár.
<br>*
<br>Mosolytükör ég.
<br>Hideg-mosoly, haldoklik.
<br>Zöld fű, csak sarjad.
<br>*
<br>Rét virágot bont,
<br>Erdő, mező, úgyszintén.
<br>Zöld fűben ülni.
<br>*
<br>Szép-hideg mese.
<br>Zöldülő bokor, csak nő!
<br>Lesz termése is.
<br>*
<br>Hóvirág tűnik.
<br>Krókusz nyílik a kertben.
<br>Zöld fű… jó idő
<br>*
<br>Kissé hűs a föld,
<br>Még nem lehet feküdni…
<br>Fűzöld, nem meleg.
<br>*
<br>Ragyogó a kert,
<br>Szín kavalkád főként zöld.
<br>Talaj menti fagy.
<br> *
<br>Melódiát fúj
<br>A langymeleg déli szél.
<br>Zöld élet himnusz!
<br>
<br>Vecsés. 2016. április 4. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Basho féle stílusban…
<br>5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.
<br>
Cseresznyefa szép
<br>Virágerdőt mutogat.
<br>Ízletes gyümölcs.
<br>*
<br>Cseresznyevirág
<br>Szirma, nagy termést jósol.
<br>Még jó idő kell.
<br>*
<br>Szalad a folyó
<br>Hátán levelek ülnek.
<br>Napsütés terjed.
<br>*
<br>Jön megújhodás,
<br>Rügyek is kipattannak.
<br>Megjött új élet.
<br>*
<br>Völgy öle üzent,
<br>Elkezdődött virulás.
<br>Zöld pihenőhely.
<br>*
<br>Langyos szellő jő,
<br>Virágillattal tele.
<br>Allergiások.
<br>*
<br>Rügyek kinyílnak,
<br>Levelek előbújnak.
<br>Minden színesül.
<br>*
<br>Szálló pillangók,
<br>Méhrajok nem ütköznek.
<br>Remény, új élet.
<br>*
<br>Rügysarjadása,
<br>Az élet megújhodás.
<br>Új élet ébred.
<br>*
<br>Új virágillat,
<br>Nap-varázsló melegít.
<br>Újrakezdés, jó!
<br>*
<br>Illatos hajnal.
<br>Virágillat. Csivitel.
<br>Új idők szele…
<br>*
<br>Pacsirta dalol,
<br>Hangja suhan a légben.
<br>Hírnök hírei.
<br>*
<br>Van fals madárhang,
<br>Meg olyan, mint kisharang.
<br>Jó már hallani.
<br>*
<br>Hópehely nem száll,
<br>Napsütés uralkodó!
<br>Szép rózsaszirom.
<br>*
<br>Zuhogó eső.
<br>Meleg szellő léleknek.
<br>Öntözött magok.
<br>*
<br>Méhrajok mennek,
<br>Kezdődik, munkaidény.
<br>Zúg, méhzümmögés.
<br>*
<br>Idő megenyhült,
<br>Már langyos szél fújdogál.
<br>Örömujjongás.
<br>*
<br>Friss, zöld fű sarjad,
<br>A zöldek illata száll.
<br>Zöld szín változat.
<br>*
<br>Mezőn a konkoly
<br>Szépen virágzik és nő.
<br>Kaszás dolgozik.
<br>*
<br>Meleg fuvallat.
<br>Jégvirág már elhervadt.
<br>Hajnali köd nincs.
<br>*
<br>Új-év, új csoda.
<br>Szellő simogat fákat.
<br>Fű is újra zöld.
<br>*
<br>Kikelet örvend,
<br>Ördög elkeseredett.
<br>Jő, szép időszak.
<br>*
<br>Enyhe szellő fú,
<br>Az égen nincsen felhő.
<br>Már éget, tűz, nap.
<br>*
<br>Természet nevet,
<br>Lelket, testet újítja.
<br>Hátat, már süti.
<br>
<br>Vecsés, 2015. április 20. – Kustra Ferenc József – íródott; Eredeti Basho féle stílusban…
<br>5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én, eddig írtam cca. 3500 db –t. + tankákat, senrjúkat, senrjonixot stb.
<br>
Növényzet kikel,
<br>Ez természet csodája.
<br>Vad illatmámor.
<br>*
<br>Pattannak rügyek,
<br>Szép szirmuk már bomlik.
<br>Ez a kikelet.
<br>*
<br>Már zöld a bokor…
<br>Lassan, kizöldül a fa.
<br>Kikelet zöldes.
<br>*
<br>Az árokparton
<br>Nő család, terjeszkedik.
<br>Vándor tapossa.
<br>*
<br>Élet hírnöke,
<br>Régen várt virágeső.
<br>Illat fergeteg.
<br>*
<br>Még alszik a fa,
<br>Hold vigyázza az álmát.
<br>Idő melegszik.
<br>*
<br>Hóvirággal jő…
<br>Már várva-várt új élet.
<br>Szél már langyosas.
<br>*
<br>Fagyok már múlnak,
<br>Didergés lassan szűnik.
<br>Rügyek pattannak…
<br>*
<br>Friss szellő suttog,
<br>Kelni kell, új élet van.
<br>Lélek is vidul.
<br>*
<br>Langyos szellő jő,
<br>Virágillattal tele.
<br>Allergiások.
<br>*
<br>Sziromeső van…
<br>Mindenhol a fák alatt.
<br>Virágzás árad…
<br>*
<br>Rügy bontattatik,
<br>Elhatalmasodik, lét.
<br>Nem satnya termés.
<br>*
<br>Nyíló falevél
<br>Élet új üzenete.
<br>Kikelet közelg.
<br>*
<br>Kertben fűszőnyeg,
<br>Közte, kutyatejfüvek.
<br>Sziklakert éled!
<br>*
<br>Kövek között nő
<br>Piciny virág. Bokor lesz.
<br>Kezdődő élet.
<br>*
<br>Fűszőnyeg zöldül.
<br>Sziklakertben kaktuszok.
<br>Szellő víg tánca.
<br>*
<br>Ajtó csikordult,
<br>Bejött langymeleg eső.
<br>Öntözött bimbók.
<br>*
<br>Huncut napsugár,
<br>Ficánkolgat rét felett.
<br>Zöld fű sarjadás.
<br>*
<br>Tobzódik öröm…
<br>Ki él, mozog, élvezi.
<br>Újuló lélek.
<br>*
<br>Hiába felhő,
<br>Meleg idő közelít.
<br>Csörgő kis patak.
<br>*
<br>Ébredező táj…
<br>Már minden életre kel.
<br>Lehet napozni.
<br>*
<br>Madárnótázás…
<br>Cicák is hemperegnek.
<br>Nap, már nevető.
<br>*
<br>Már jó egynéhány
<br>Névtelen napsugár fut.
<br>Verseny a réten.
<br>*
<br>Cseresznyevirág
<br>A csend harmóniája…
<br>Szamuráj lélek.
<br>
<br>Vecsés, 2015. április 23. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Basho féle stílusban…
<br>5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
A saját kék madaraim az én saját lelkemben laknak,
<br>De ha a sors úgy hozza, kell-muszáj, akkor megmutatkoznak…
<br>A saját kék madaraim az én saját lelkemben laknak.
<br>
<br>Ahogy fogynak a napjaim, eltűnnek a vágyak,
<br>És úgy látom, hogy felettem csak nőnek az árnyak…
<br>Ahogy fogynak a napjaim, eltűnnek a vágyak,
<br>
<br>Minden más fogyóban,
<br>Halál dagadóban…
<br>Minden más fogyóban.
<br>
<br>Érdekes, kiket szeretnem lehetne,
<br>Fogyóban vannak… halál lehelete…
<br>Érdekes, kiket szeretnem lehetne.
<br>
<br>Ha majd végleg és teljesen elfogy a levegőm,
<br>Lelkem is megszűnik, már nem lesz ő az epedőm…
<br>Ha majd végleg és teljesen elfogy a levegőm.
<br>
<br>Arra azért sokat gondolok, hogy öregen majd elfogyok,
<br>Lélekpolcomra már úgy, bizony semmit pakolni nem fogok…
<br>Arra azért sokat gondolok, hogy öregen majd elfogyok.
<br>
<br>Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak,
<br>Hősiesen mosolyokat és kellemes szeretetet is fakasztanak...
<br>Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak.
<br>
<br>Vecsés, 2016. december 1. - Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként és 3 soros-zárttükrösben az élet végének a közeledtéről…
<br>
Az öregség kerítése…
<br>
<br>Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad!
<br>Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad.
<br>
<br>Várfalamat egyben tartotta a gravitáció!
<br>De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó?
<br>Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe?
<br>Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe?
<br>
<br>Tudom, hogy a búzamezők is kisebb tagokból állnak,
<br>Lehet, hogy falamon csukott szemmel megyek egy téglának?
<br>
<br>Honnan kéne tudnom, hogy ki voltam, főleg, hogy öreg… talán leszek?
<br>Bizony ezek a nagy kérdések, meditálok, mert nem hagynak… ezek.
<br>Aktív szonárom sincsen, nem vagyok mélységjáró… így most elveszek?
<br>
<br>Sorsom, tőlem függetlenül, miért tette életem kilátástalanná?
<br>Mivel érdemeltem, hogy sors könyvébe legyek megírva bizonytalanná?
<br>Öregen a rossz sorsom addig tapos, amíg nem válok teljesen porrá?
<br>
<br>Látom, vannak szomszédban újabb várfalak, mi frissen vakolt,
<br>Az udvaron meg a személyzet, a tulajdonossal táncolt.
<br>
<br>Falaim közben már csak romok, így tengek benn, egyedül,
<br>Csak egy luknyi a szobám, az ablaka is, kitört belül…
<br>Sötét és áporodott levegőjű szobámban pipafüst nem vegyül,
<br>Fázok, aludni is alig tudok, álmom sikolt, „áporban” elvegyül…
<br>
<br>Száz szónak is csak egy a vége,
<br>Életemnek ideér... vége.
<br>Ki tudhatná, milyen lesz az utolsó nap,
<br>Fényem sincs már… szerencsétlen, még árnyat kap?
<br>
<br>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád…
<br>Szerpentinemen még gátat tákolnak, utolsó barikád?
<br>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád.
<br>
<br>Vecsés, 2018. január 28. –Kustra Ferenc József– íródott: önéletrajzi írásként, versben és 3 soros-zárttükrös versszakokban, amit úgy kell olvasni, hogy az első két sor egyben, majd a 2. és 3. sort egyben.
<br>
