betonfalakba zárt csendem<br>meg nem osztom senkivel<br>néha mégis szólok a falhoz<br>bár tudom hogy úgysem felel<br>magányom magam választottam<br>ahhoz senkinek sincs köze<br>miként mikor és hogyan szállt rám<br>a világ rettenetes összes közönye<br>voltam forró vérű ifjú én is<br>dacoltam a hétfejűekkel<br>azt hittem dicső a harcom<br>s a nap csak miattam kel fel<br>szerencsétlen faltörő kos én<br>nyitott volt előttem minden kapu<br>hiába intettek a felnőttek<br>és sírt miattam szegény anyu<br>konokságom lett a vesztem<br>a sok pofára esés fájt<br>meg nem hajoltam eltörtem<br>s most alig cipelem a mát<br>azt hiszem egy lesz a sorsom<br>a tehetetlenné vált vénekkel<br>feketében templomba járok<br>s fohászkodom gajdoló énekkel<br>már mindegy miként miért<br>utam vége közeleg<br>annak is ez lesz a sorsa<br>aki lelkében sosem volt beteg

Hamuvá érett lángokon túl<br>Már nem a korom az úr. <br>Egykoron büszke korokon, <br>Papírra vetett sorokon, <br>S a lelkemben <br>Nyomot hagyott <br>Égetett korom, <br>Az elhalasztott alkalom. <br><br>Perzselő lángokon túl<br>A hamu parazsa meglapul, <br>S vissza tükrözi korom<br>A megjárt utakon<br>Ujjlenyomatom<br>Rátapad a sorokon<br>Sorakozó betűhalmazon<br>Felejtett gondolatra.<br><br>Pillanat-gyűjtemények sora<br>Talpam alatt az időt eltolta.

Gyöngy Vagy<br>Mint vízcsepp a fűszálon<br>Ragyogsz a fényben<br>Tiszta lelkeddel<br>Éltető nedű fénylő csillogása<br>ÉletZöld derű<br>Mosolyog felém<br>Harmatos reggelen<br>És <br>Már nem nehéz nekem<br>A nyirkos szürkeség<br>Mert nem feledem<br>Hogy mindenütt <br>Itt Vagy velem

Naponta<br>Folyik az élet<br>Hasítják éles élek<br>Elmondhatod Most<br> Még Élek<br><br>Olykor<br>Bár süllyed<br>Lehúz a kor<br>Némely alkalomkor<br>De a szürke por<br>Elszáll<br> Megtisztuláskor<br><br>Tapaszt a sebedre<br>Az Idő ad kezedbe<br>Hajnalhasadáskor

Kicsi egér cini-cin<br>Szánkázott egy kék frizbin.<br>Nem vacogott, szomorkodott<br>Vidáman egy csúszdán siklott <br>Le a hóba nagy sebesen.<br>Így mulatott ő a télen!<br>Nem baj ha fagy, vagy fúj a szél!<br>Ugrándozik a kis egér.<br><br>Óvaintik rokonai reszketve,<br>Gyere pajtás az oduba izibe!<br>Az a világ nem nekünk lett teremtve!<br>A biztos fészek itt van lent az üregbe.<br><br>Az intő szóra a kis pajkos nem figyel.<br>Tovább csúszkál a megtalált frizbivel.<br>Jó a móka a hidegben....melegít!<br>Sopánkodás a fagy ellen nem segít.<br>Fütyörészik egerünk most a kertben,<br>Csak a nóta...az mi számít e percben!<br><br>De...<br>Felfigyelt a víg egérre a macska.<br>Vacsorára megfelelne a csacska!<br>Oda osont sompolyogva csendesen,<br>Majd nagyot ugrott a vadászunk hirtelen.<br><br>De...<br>Az árnyéka elárulta a bajszost.<br>Terítékre nem kerülök én biz most!<br>Fürge ám az apró lábú kis szürke,<br>Cseles ívvel elszaladt hát előle.<br>Futott-rohant a legközelebbi lyukba,<br>Elmaradt igy ez a mai vacsora.<br><br>Az esetből okult mindkét állatunk.<br>Nem árt hogyha óvatosabbak vagyunk!