Termeszváruk építgetik<br>Csinosítják szépítgetik<br>Hajnal óta szorgalmasak,<br>Versenyezve dolgozgatnak.<br><br>Lusta köztük egy se nincsen.<br>Világukban nem véletlen.<br>Nem hiába sokszor mondják-<br>Olyan dolgos mint a hangyák!<br><br>Hangya-létük...büszke nemzet,<br>Matriárchát teremtettek.<br>Lazsalásra nincs idejük,<br>Szorgos munka az életük. <br><br>Példaképül szolgálhatnak,<br>Minden bajban összetartnak.<br>A természetnek nagy csodája,<br>Családuknak termeszvára.

Magam csodálom, édes Berta… <br> <br>Szerelmes vagyok, drága Berta! <br>Magam csodálom, minden napba… <br>Reggel szív így ébred, <br>Este szíved… értsed! <br>Érzés dühöng, kuszált napokba. <br> <br>Gondolatom rajtad jár Berta! <br>Úgy szeretnélek, ez már csoda. <br>Kellene, itt legyél, <br>Akár itt élhetnél. <br>Hol vagy? Hol talállak, óh, Berta. <br> <br>Havazik! Nézem nyomod Berta! <br>Erre nem jártál… Cinculuska. <br>Hóvihar nyomot fúj, <br>Eltűnsz nyomtalanul… <br>Hol talállak meg… édes Berta! <br> <br>Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus, téli LIMERIK csokorban. <br>

A semmibe lebegek, semmi vagyok. <br>Jobb, ha feladom és már nem akarok. <br>Görcsölök, mint futó lába a távon. <br>Nincs eredmény… sem régen, sem immáron. <br> <br>Budapest, 2000. július 4. – Kustra Ferenc József – Önéletrajzi írás. <br>

A köd szűrte gázlámpa fényben, <br>Baktat a konflis ló serényen. <br>Fázós kocsis, összehúzza magát, <br>Hóna alá szorítja ustorát. <br> <br>Az ember és állat, együtt fázik, <br>Ha még esik is, akkor meg, ázik. <br>Ez az ő sorsuk, ebből élnek, esznek, <br>Bíznak; vége lesz a szűk esztendöknek. <br> <br>Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József <br>

(Tíz szavas) <br>Jól bekasztlizott a karmám <br>Bár jó lenne más… úgy ám! <br> <br>(Bokor rímes trió) <br>Sorsom megírva, azt el nem kerülhetem, <br>És hogy ez így van, az nem csak egy vélelem. <br>Hatvannégy év alatt oly’ sok mindent történt, <br>Mi tőlem függetlenül, kavarta örvényt. <br> <br>Visszagondolva rí, pityog a lelkem magamba, <br>Bár arra gondolva, elmúlik élet, agyamba, <br>Átgondolva a saját történelmemet, rínék… már minek. <br>Ebben a korban, lehet, hogy már nem is hiányzok senkinek. <br> <br>(Tíz szavas) <br>Születésemkor, bekasztlizott a karmám. <br>Jó lenne más... ha lehetne, választhatnám? <br> <br>Vecsés, 2012. október 19. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás! <br>