A kiragadott napszak <br>Az idö végtelenjében<br>Oly sebesen múlik el.<br>Parányi kevésnek tünik <br>Az érzékelés<br>Korlátai közt szorítva<br>Veled lehetek a Most-ban.<br>Tisztelem hálával<br>Nagyra értékelem<br>Csak ez számít<br>Ez a fontos Nagykincs<br>Mely túltesz mindenen<br>Hogy szeretetedbe csomagolva <br>Létezem.

Zümmög a rekkenő hőség <br>Rövidre zsugorodott árnyék <br>Meglapulva ásít <br>Függőlegesek tövében <br>És a közeli táj délibábja <br>Torkát köszörüli <br>Egy hűsítő imára. <br><br>Fuldokol mező-erdő-lélek. <br>Adatrekordot jegyeznek buzgón <br>Olvashatod a neten <br>Itt a földön ilyen is megterem. <br>Születőben van még <br>Több egyéb más <br>Csodás csapás <br>Észlelhető emberöltőn át<br>Eddig nem tapasztalt változás. <br><br>A Régiek megmondták <br>Más felé fordul a világ <br>De ki ad az agg károgása. <br>Haladni kell fejlődve <br>A mai korral előre <br>Tudományos ostorral <br>Az evolúció tetejére. <br>Alkotni Mű-remekeket <br>Nem mint a barlangi emberek. <br><br>Táguló légüres térben <br>Úszik a Föld a szemétben <br>S közben csapból folyik el a vére <br>Beton kerül amputált tüdejére. <br>Kórt fecskendez kapzsi módon <br>Ostobaság tüneteivel <br>A büszke bölcs-ő-ember. <br><br>Szemünk előtt haldoklik <br>Lendületes ütemben <br>A megsebzett Földelem. <br>A nemzedék ha elalszik <br>Elalél-szik-es talajon <br>Nézhet az űr-ablakon <br>Tudományát a zsebébe teheti <br>Nem lesz <br>Az ki dicsérgeti. <br><br>Itt az otthon, ez a haza<br>Itt volt az Éden maga<br>Valaha.<br><br>Hová fejlődik az ember agya....

Nem vágysz egyébre <br>Csak vegyelek észre <br>Apró kis kedvességgel <br>Lehess figyelmem része. <br><br>Mosolyra szomjazva <br>Cseppnyi jókedv az álmod <br>Mindenkor maradjak <br>Őszinte párod. <br><br>Csillagok fénye <br>Utunk szegélyezi <br>Fogadalmunk súlya <br>Ma is a régi.<br><br>Élni a Csodát <br>Mindenki álma <br>Óhajunk vágya <br>A lélek harmóniája <br>Szívünk a vezérünk <br>Csillagokban fénylünk <br>Úgy teljes a létünk <br>Amíg Egymásban élünk.

Hegyek mögött dideregve <br>Szél hordja szét <br>A meglapult nap <br>Szürkület hidegét .<br>Harmatot sóhajt a folyó<br>Suttogó világra<br>Ablakokból neonfény tapad<br>A közeli fákra.<br><br>Meghívás nélkül kopogat <br>Sok megfáradt gondolat. <br>Reszkető levelek tapsolnak <br>Ahogy ott ülök a fa alatt. <br>Törzse mozdulatlanságát <br>Megosztja velem <br>Hozzá dőlve<br>Társa lettem .<br><br>Hallgatjuk a tücsökzenét. <br><br>Nappali illatot <br>Lehel a szunnyadó föld nedve <br>Pipacsokkal keveredve <br>Még egyszer mára felfénylik <br>A hűvös naplemente. <br><br>Az árnyék elolvad <br>A nyirkos fű közt nesztelen <br>Holnap újra megkeresem <br>Emlékeim közt a napot <br>Amelyről álmodozhatok. <br><br>Zuhan az est palástja <br>A messzeségbe nyúló tájra <br>Rám kacsint huncutul <br>Egy csillag fénnyalábja <br>Álmot küld szemem sarkába. <br><br>Ennyi elég volt mára.

Párás ablak, odakint hideg fuvallat.<br>megrázza magát az öreg tölgyfa, <br> táncol a falevél, színe aranysárga.<br>Hullik szépen sorba, befestve a földet,<br>aludni készül a természet.<br>Érzed a szellőt? Végy egy nagy levegőt.<br>Hisz ilyet nem látsz máskor, <br>csak mikor a világ álomba szenderül!<br> A természet aranyban pompázik,<br>színeiből szépség sugárzik. <br>Komoly lesz minden, ködös a táj.<br>Ez adja az ősz igazi hangulatát!<br>esőcseppek mossák a fák ágait,<br> s a szél álomba rázza lombjait.