Aki tehetségét otthon ellen, idegen földekre pazarlá, <br>Méltóságra mehet, de a lelke... az soha nem lehet arannyá… <br>Aki tehetségét otthon ellen, idegen földekre pazarlá. <br> <br>Oh, de múló a fényesség… az, minden ’balesetben’ szétoszlik, <br>Mély gyökeret nem hajt, véle enyész a neve is. Majd szétfoszlik… <br>Oh, de múló a fényesség… az, minden ’balesetben’ szétoszlik. <br> <br>A haza oltárán örökön ragyog a nemes hazafiúi élet, <br>Mely fölszentelve magát, javára hevíti a hazafiúi létet… <br>A haza oltárán örökön ragyog a nemes hazafiúi élet. <br> <br>A haza oltárán a nemes élet, örökkön világít, hevül, <br>Így szentelve magát, néki, az ő javára örök égbe lendül… <br>A haza oltárán a nemes élet, örökkön világít, hevül. <br> <br>Aztán ha korodnak bölcsen igénylő nyelvén érdemed mégis alkonyodik, <br>Ne lépj hátra, de kettőztesd a maradék erődet, ne várd, hogy csontosodik… <br>Aztán ha korodnak, bölcset idéző nyelvén érdemed mégis alkonyodik, <br>Egy buzgóbb maradék, akkor áldja a hideg porodat! Bár már csontosodik… <br> <br>Vecsés, 2022. október 24. – Kustra Ferenc József – íródott: Kisfaludy Károly: (1788 – 1830) azonos c. verse átirataként, az 1956 -s Forradalom és Szabadságharc emlékére… <br>

Voltál már úgy? ...<br>A közömbösség vonatán<br>Száguldva mozdulatlan<br>Ülsz hidegen<br>Te a néma<br>Idegen<br>És meredten bámulva<br>Betekint oblakodon<br>Sok sietős képjelenet<br>Integetnek<br>Velük az Idő halad<br>Belül a Múlt marad<br>A tétlenség órája<br>Elveszik az örökkévalóságba<br>És rátelepszik <br>A füstös ablaküvegre<br>A közöny árnya<br><br>Homályos térben<br>Monoton zötyögés<br>Rázza szét<br>Az érzések összefüggését<br>Tompult átélés zsibbad<br>A szavak s gondolatok közt<br>Hiányzik a Csend<br>Ami összeköt<br>Úgy tűnik mindegy miként <br>Esik a puffanás<br>Süketen stagnál <br>Holtvágányon<br>Az emóció-megnyilvánulás<br><br>Érzéketlen nyelvvel<br>Se keserűn se édesen<br>A magány nagy úr<br>Ajtópánton sarkon fordul<br>Hátát mutatva a világnak<br>Utal a kilincstáblára<br>Most<br>Ne zavarjanak<br>Se Holnap<br>És minden Csak-Van<br>Egy egó-kapszulában<br>Hol nem érhet semmi<br>Kizárt a Lét impulzusa<br>Hagyjatok <br>Ha lehet... magamra

Köd-cseter hever <br>Beivódott tömötten<br>A földfelszínen <br>Hallatszik még az éj<br>Néma sóhaja<br><br>Fénytörés csillog<br>Vízgyöngyök sokaságán<br>Ahogy csüngnek <br>Feszültség-burkukban<br>Megrekedt a hajnal sugara<br><br>Az égbolt első pírja<br>Tétován festi a horizont ívét<br>Épphogy csak pillogat<br>Még álmos a nappal<br>Didergek a zord nyirkossággal<br><br>Holdat kacagva kakas nyújtózik<br>Csiklandozza a csöndet<br>Zizegve prüszköl szél szárnyán<br>Mogorva-szürke felhő<br>Oson settengedve<br><br>Rögzítve egy pillanatot<br>Álmodozva elidőztem<br>A reggel születéséből<br>Magamba mentettem<br>Egy pillanatot

Nyirkos kő-izmok feszülnek<br>Szavak súlyos tömegének<br>Hiábavalóan.<br>A talaj ingoványos és<br>Lassan süpped a légszomjas est<br>Keszon tünetekkel.<br>A Nyilvánvaló elkerülhetetlen.<br><br>Verejték csillan a homlokon<br>Izzó fényben<br>Hevülten pezseg edényében<br>A megfáradt vér<br>Oxigén szegényen<br>És a periódus végén<br>A hullámvölgy mélyén<br>Hervadó szavak tömörülnek<br>Távolian idegenül értelmetlenek.<br>Semmit nem jelentenek.<br>Már<br>Elfagytak<br>Mielőtt virágba borultak<br>Volna.<br><br>Letaglózó<br>Sikoly a néma képen<br>Üvöltve végig szalad a háton<br>Fájdalmas hangon.<br>Aztán<br>Hallani a csend <br>Lüktető dobbanását<br>Halánték-artériákban<br>És a döbbenet fogságában<br>Tágra nyílt pupillák<br>Tükrözik a reszkető félelmet.

Az ígéret szép szó <br>Mondta Forest is<br>Ha megtartják<br>Meg még sokan<br>Reményben kapaszkodóan.<br><br>Az ígéret nemcsak szó<br>Pecsétes papírok fölött<br>Kimagasló<br>S ha megtartják<br>Becsülettel övezett<br>Szerény Tisztelet.<br><br>Szépen cseng az ígéret <br>Kinek Hit<br>Kinek Tett<br>Veled is megeshet<br>Ne feledd a képletet!