Kora előtt járt,<br>Zseniális alkotó.<br>Sípok mestere!<br>Kegyeiért versengtek,<br>Magasságos egyének.<br><br>Istenadta szép<br>Bach orgona-játéka.<br>Mennyei zene!<br>Gyógyít emberi lelket,<br>Elűz sötét felleget.<br><br>Isten házában,<br>Égieknek szánt szózat.<br>Dicső alázat !<br>Angyaloknak tetsző mű,<br>Sokaknak egyértelmű.<br><br>Mórahalom, 2024. május 10.

Akácillatú<br>Csend-lepel a tájon...<br>Bódító az est.<br><br>Nap sugarában<br>Olvadt felhők lilulnak,<br>Bódít az alkony.<br><br>Bíbor nyugalom<br>Lélek tükrébe kacsint,<br>Bódult békét hint.<br> *<br>Szunnyad a remény... <br>Egy szebb holnapot ígér!<br>Bódítós álom? <br><br>Bódító alkony...<br>Bódult békét hint széjjel?<br>Csak álom bódít!<br><br>Bódult béke vágy...<br>Lila álom széjjel száll.<br>Olvadt remény hűl!<br> *<br>Az est itt békés, <br>A béke sötétedik.<br>Hűvös mindkettő!<br><br>(Békés is...egyben súlyosan puskaporos, vér áztatta, hamis a jelen világhelyzet...nép lelkében a békevágy hiába sikít...profitnak eszköz nem számít! Bódítás, lódítás folyik naponta.) <br>Mórahalom, 2024. május 11.

Uszály úszik,<br>Súlya húzza.<br>Lassan halad<br>Vizes útja.<br><br>Vizes az út<br>ÁR emeli,<br>Uszályosnak<br>Kedvét szegi.<br><br>Kedvét szegi <br>Az ár vize,<br>Jól jönne tán<br>Egy sztráda ide.<br><br>Vizes sztráda<br>Kikövezett,<br>Hát ez az út<br>Hová vezet?<br><br>Lépcső vezet<br>Már felfelé,<br>Sima folyás<br>Lett a múltté!<br><br>A múltté lett <br>Öreg meder,<br>Útját állja<br>A gátrendszer.<br><br>A gátrendszer<br>Már szokványos,<br>Víz-liftezik<br>Az uszályos.<br><br>Az uszályost<br>Mútja húzza,<br>Fáj a szíve,<br>Emlék zúzza.<br><br>A bősi vízlépcső-rendszer egy egész régió életét változtatta meg (a természet,és minden élőlényével együtt). Hogy mennyire jó vagy rossz...vitatható, de nem természetes!<br><br>Dunatőkés, 2024. április 26.

Ködös, párás hajnalon, várom virradatot, <br>Éjszaka, álmomban… már nem, nyilatkozatot. <br>De útmutatást várok a jövőre nézve, <br>Hogy ne nézzek bele… a jövőbe, félve. <br> <br>Véres alkonyon, tudom jó nagy szél várható, <br>Aztán ha szellő fújna csak… az is ámító. <br>Nem hiszek már az ilyen csacska, kis mesékben, <br>Életem másként alakult, nem mint… mesékben. <br> <br>Járom a göröngyös, sáros, lejtős utamat, <br>Én hiába hívom álmaimban, Uramat. <br>Megyek, rugdosom a göröngyöt, fáj a lábom, <br>Nekem miért adtál ennyi göröngyöt… fájlom. <br> <br>Keskeny úton sarat kikerülni nem lehet, <br>Sok kérdésemre, bizony van nem szűrt felelet. <br>Utam, mint folyó, megvan, de kimosott, elfolyt, <br>Ez egy valós tudat, felismertem, már nem fojt. <br> <br>Véremet mostam, kövek között elmosta víz, <br>Folyó elmossa azt, miben ember igen hisz. <br>Sokszor rosszul, rosszul döntöttem, biz’ ez lehet, <br>Folyó elfolyt, visszacsinálni, mit sem lehet. <br> <br>Vecsés, 2006. január 1. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Az én nagypapám negyvenegy éve a szívemben él, <br>Még csak akarnom kell, térdére vesz és jókat mesél… <br>Az öreg, kemény Jenei, nagyszerű nagypapa volt, <br>És fiatalon, mint huszár, Galíciában harcolt. <br> <br>Örültem, ha láthattam, puszit nyomtam orcájára, <br>Még jól emlékszem a nagy, fehér huszárbajuszára. <br>Oly’ nagy ember volt, boldogság volt közelében lenni, <br>Kisfiúként jó volt vele lenni, a szavát inni… <br> <br>Még most is örülök, hogy az unokája lehetek, <br>Látom őt, hallom hangját… tanácsot nem kérhetek. <br>Szerettük egymást… elment végleg, már tanácsot nem ad. <br>Itt állok egyedül… velem szemben rosszakaró had… <br> <br>Vecsés, 2003. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>