Ma van a hatodik szökőévnek napja,<br>Harmadik évezred szépen köszönt rája.<br>Virít már az ágakon bársonyos barka,<br>A zöldellő mezőt százszorszép takarja.<br><br>Csallóközi vidékünk napfényben fürdik,<br>Határban a földet serényen művelik.<br>Sok traktor boronál, a magot is vetik,<br>Dús legelőkön a jószágot etetik.<br><br>A város is pezseg, tavaszt várja éppen,<br>Méltóképp tiszteleg, kulrúr-rendezvényen.<br>Falvak népe szorgos, munka van a kézben,<br>Hogy szép legyen e táj mindenki szemében. <br><br>Európa legnagyobb folyami szigete,<br>Világunknak fontos természeti kincse.<br>Sok fajnak otthona, élet környezete,<br>Utókornak óvni....jelen szükséglete!<br><br>Dunatőkés, 2024.február 29. -Ostrozánsky Gellért- íródott: 12 szótagos bokorrím csokorban.
Az azúr fénnyel áradó utcákon,
<br>A selymesen halovány kék ég alatt,
<br>A házak homlokzatának csillogón
<br>Visszaverődő visszfénye nem oly' matt.
<br>
<br>Nők, mint azúr színű arany üstökős,
<br>Úgy mentek tova, szinte átsuhantak.
<br>Ruhájuk lebegett, arcuk gyönyörős,
<br>De mindez csak álom, mit mások láttak.
<br>
<br>Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József
<br>
Vad holdfény vágtat át a rónán,
<br>Kevés, ki erre megy ez órán.
<br>Kevés, ki veszi erre a merszet,
<br>Legjobb, ha visz magával sereget.
<br>
<br>A magányos vajon mit kereshet,
<br>Miért nem visz magával sereget?
<br>Biztos erre van valami dolga,
<br>Nagy a mersze és/vagy bátorsága.
<br>
<br>Nemcsak mersz kell, de sok szerencse is.
<br>Cél; nemcsak menni, de találni is.
<br>Ilyen az élet, mint egy nagy róna,
<br>Vad holdfényben látunk képet róla.
<br>
<br>Vecsés, 1998. július 30. - Kustra Ferenc József
<br>
Sorsom, mint kiszáradt folyó medre,
<br>Száraz, köves, és a por tengere.
<br>Szomjan veszett, elhullottak csontja
<br>Övezi partot, mint keblek halma.
<br>
<br>A sivárság olyan szembetűnő,
<br>Hogy ettől már majd’ megolvad a kő.
<br>Éltet adó folyadék itt nincsen,
<br>Hogy lesz-e, arra kilátás sincsen.
<br>
<br>Szárnyalni kellene, mint Ikarosz,
<br>Mit számítana, hogy az lenne rossz.
<br>Félnem nem kell, hogy majd megolvadok,
<br>Mert kilátás sincsen, hogy szárnyalok.
<br>
<br>Vecsés, 2000. július 17. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
<br>

Értékelés 

