Idő 
Értékelés 
Értékelés Nézetem nem érvényesülhet
<br>Az élet bármely területén.
<br>Levonom a következtetést
<br>Balga, semmi ember valék én.
<br>
<br>Ember mindig hibát keresi
<br>Ez életet előmozdítja.
<br>No, de, önmagában keresni
<br>Talán ez az ember nagysága.
<br>
<br>Ilyennek születtem, neveltek,
<br>Így látom környező világot,
<br>Tán' ismerem őket; emberek,
<br>Hogy szerezzek gyertyát, világot?
<br>
<br>Értékelem eddigi éltem,
<br>Fény még nem gyúlt a borús egén,
<br>Valami célod volt Istenem…
<br>Meg kell tudnom, mire élek én!
<br>
<br>Budapest, 1997. december 14. – Kustra Ferenc József
<br>
Írni fogok a hónak<br>Hogy legyen itt már<br>E hónap<br>Mert ha eljön <br>A hó-nap<br>A sok gyerek<br>Örölhet <br>Majd a hónak<br><br>És ha mindent<br>Belep a hó<br>Hónap lesz <br>A suliban is <br>Halihó<br>Boldog lesz<br>Majd a sok lurkó.
(leoninus csokor)
<br>A tollamnak örök a harca a papírral… mint szuronynak sok hasfallal!
<br>Bemártom a tollam és rettegek… a tinta le csöppenhet, pacát ne ejtegetek.
<br>Udvari diófánk alatt hosszan elücsörgők… jó gondolatsoromon tépelődők.
<br>
<br>Senki ne bántson poétát, ó, mennyi dolga van… egy kis magány hol van?
<br>Senki ne bántson poétát, lehet, hogy épp ideges… gondolatában sem kedves.
<br>Senki ne bántson poétát, mert lehet, rossz verset ír… vagy szerelmet kiír.
<br>
<br>Ne zaklasd poétát, látszik gondolatába merül… kínlódik is esztelenül.
<br>Ne üldözd poétát. meg még elmenekül… Ronda lenne, hogy futva menekül…
<br>Ne űzd el a poétát, ha ő a legjobb szomszédod, A másikról mi derül ki, ha megkapod?
<br>
<br>Képzeld: a poéta is lehet szerelmes, így lehet tanúja, hogy mily’ heves…
<br>Képzeld: a poéta is lehet szeretetteljes, így más szívének nagyon kedves…
<br>Képzeld: a poéta is emberből van, de lehet, hogy szívében ’hasadóanyag’ van…
<br>
<br>Vecsés, 2023. augusztus 29. – Kustra Ferenc József
<br>
Senrjú stílusú haikuban…
<br>
<br>Megint szüret lesz.
<br>Még dong a hordódonga.
<br>Finom-bor tartó.
<br>*
<br>Seregély hadak
<br>A méz ízű szőlősben.
<br>Szüret a lankán.
<br>*
<br>Mézízű szőlő
<br>Tőkén várja új létet.
<br>Lehet, óbor lesz!
<br>•
<br>Ronggyá foszlott már
<br>A jó idő, szüret lesz.
<br>Must, szőlőprésből.
<br>*
<br>Nagy zsivaj, lárma
<br>A szüret kísérője.
<br>Újborhoz szedik!
<br>. *
<br>Szőlőszem mosoly
<br>Invitál szüretelőt.
<br>Nehéz a puttony.
<br>*
<br>Üres hordókat
<br>Újbor fogja tölteni.
<br>Már töppedt szemek.
<br>*
<br>Lovas kocsikon,
<br>Dézsák. Csurig töltöttek.
<br>Irány, a présház.
<br>*
<br>Nagy dézsákban csak
<br>Gyűlnek a szőlőhegyek.
<br>Mindenből must lesz.
<br>*
<br>Öntelt fahordók
<br>Várják mustot… érlelni.
<br>Újborról, nóták…
<br>*
<br>Hordó ujjongás!
<br>Érzik, telik a hasuk.
<br>Újbort érlelnek.
<br>*
<br>Hordó lett napfény
<br>Őrzője a nedűben…
<br>Újbor… lesz óbor.
<br>
<br>Vecsés, 2016. október 8. – Kustra Ferenc József
<br>
A csend csak szitál, mint az őszi eső,
<br>Csak van, de nem-igen fergeteges ő…
<br>A legszebb pillanatban is dühöngenek virágtörő viharok,
<br>Olyat, csak szemedbe ne lássak soha… amit kibírni nem bírok…
<br>
<br>(apeva)
<br>Dúl
<br>Vihar
<br>Fenn s bennem,
<br>Szememben könny;
<br>Tudod… fáj nagyon.
<br>
<br>(Kínai versforma: 7-7-7-7 szótag, „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a
<br>Éppen megtörik a csönd,
<br>Háború van, odafönt,
<br>Ölelj át, harag helyett,
<br>Míg lelkem könnye elönt.
<br>*
<br>
<br>(Halmazrímes)
<br>Sokoldalú még a lelkem, de már a vibrálása csökkenőbe,
<br>Kóstolgat nyomoronc élet, szenvedek, mint tetű zsírosbödönbe.
<br>Minden perc olyan, mintha nagy-dühöngőn, virágtörő lenne,
<br>Ha odaérne a nővő gaz, volna, amit leverhetne.
<br>
<br>Fény
<br>Nélkül,
<br>Rögös út
<br>Az életem.
<br>Elvész reményem.
<br>
<br>Vigasztalj, hogy ne fájjon,
<br>Elérjen régi álmom,
<br>És boldog legyek még ma,
<br>Tudom már, meg nem bánom.
<br>*
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Egy újabb krónika van köznapin kialakulóba,
<br>Nekem folyvást, havas-esőlé folyik be a nyakamba…
<br>Egy újabb krónika van köznapin kialakulóba.
<br>
<br>Nem
<br>Vigasz
<br>A szó, ha
<br>Annál több nincs.
<br>Kiút nem dereng…
<br>
<br>Annyi rossz történt velem,
<br>Segíts, hogy ez jó legyen.
<br>Írj szépet verseskönyvbe,
<br>Ugye, nálad van helyem?
<br>*
<br>
<br>Érzem, hiányzik a lelkemről, szeretve-simító kéz melege,
<br>A meztelen hátamon lehetne a kontakt, mesés egyvelege…
<br>Istenem, ha már megszabadulhatnék a gonosztól…
<br>Megszabadulnék a bús életmúlttól, a mocsoktól?
<br>
<br>Kéz
<br>Kézben,
<br>Arcunkon
<br>Mosoly, már csak
<br>Ennyit szeretnék…
<br>
<br>Tegyük zsebre a múltat,
<br>Kezembe fognám ujjad,
<br>El sem engedném többé,
<br>Míg bennünk a tűz gyúlhat.
<br>*
<br>
<br>Hetvenegynél érzem, már kevéssé tüzes bennem a vágy,
<br>Még nem tudom, de bizony meglehet, hogy vár már a bonc-ágy…
<br>Vívódok elmerengve... fölfelé kerülök, vagy netán lefele,
<br>Bár lehet, hogy sehová és akkor fölmerülhet… ejha; nofene…
<br>
<br>Vecsés, 2019. április 1. – Mórahalom, 2019. július 30. – Szabadka, 2019. szeptember 6. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a kínai versformákat Farkas Tekla. Az apevák; Jurisin (Szőke) Margit munkája. A címük: Kiút nem dereng…
<br>
