Erdei tisztás,<br>Vadvirágok pompája.<br>Csábító látvány!<br><br>Óriás fák közt<br>Suttogva, jár-kel a szél. <br>Csendes ölelés.<br><br>Virág illat száll,<br>Langy levegő bársonyos.<br>Kikelet-puha.<br><br>A határ dús-zöld,<br>Finoman hullámzó rét.<br>Szellő cirógat.<br><br>Fák árnyéka ring,<br>Alatta avar zizeg.<br>Légi érintés.<br><br>Fodrot bont a víz,<br>Hullám taraja csillan. <br>Lágy simogatás.<br><br>Kócos sás legyint,<br>Fénnyel illan a szellő.<br>Bíbor pillanat.<br><br>Csend hasad este,<br>Mozdulatlan árny lapul.<br>Elalszik a táj.<br><br>Dunatőkés, 2024. március 24.

Nagy béke-sziget, <br>Anyánknak ölelése. <br>Összetartozás! <br>Fájó gyermek szíveket,<br>Véd, gyógy-anya-szeretet.<br><br>Becsüld míg lehet!<br>Késő bánat fenyeget...<br>Síron nincs vigasz!<br>Mindig öleld jó anyád,<br>Ölében van a hazád!

Nagy tetteket véghez sohasem vittem,<br>Amatőr-szürke, megkopott átlagos létem.<br>Amit tudtam adtam, a bajt nem kerestem,<br>Hogyha kellett...volt úgy, életet mentettem.<br><br>Tudásom szerint, ápoltam sok beteget,<br>Ünnepnap vagy éjjel, amikor épp kellett.<br>Ha hívtak mentem, nem néztem a percet,<br>Olykor vigasztaltam pár megfájdult lelket.<br><br>Vagyont nem gyűjtöttem, lelkem mint hajdan,<br>Szerényen élek, nemrég múltam hatvan.<br>Dolgom csendben végzem, most már kicsit lassan,<br>Arra kérem Istent, csak erősítsen bajban.<br><br>Jöhet még egynéhány szép nap, vagy akár év,<br>Bár a jövőtől nem látom, hogy merre van a rév.<br>Múlik az idő, rejtélyt tartogat...a tegnap emléket.<br>Feledésbe merül majd végleg, milyen volt egy élet.<br><br>A természet...dolgát jól elvégzi,<br>Behívónkat majdan Isten idézi.<br>Amikor menni kell, a lelkünket visszük,<br>Akkor van értelme, ha ezt el is hisszük.<br><br>Dunatőkés, 2024. május 3.

Itt hon, ott haza...<br>Anyám magyarnak nemzet-t.<br>Szívben nincs határ!<br><br>Itt vagyok ott-hon,<br>Hol idegen a nyelvem,<br>Csak polgár lettem.<br><br>Világ közepe,<br>Éden-Kárpát-medence...<br>Nemzet-t...haza!<br><br>Szívben nincs határ,<br>Hon, nyelv, vér, szív...összetart.<br>Ősi ötvözet!<br><br>Magyarságtudat<br>Népet össze kovácsol.<br>Sosem veszünk el!<br><br>Dunatőkés, 2024. május 4.- íródott: senrjú csokorban.

Minden jó ügynek győzni kéne, <br>De van végítélet; mi végre? <br>Igazság a fegyverem, de jó! <br>Csak ez az út nem a haladó. <br> <br>Harcos vagyok és csatát vínék, <br>Ha igazi harcmezőn lennék. <br>De hol vagyok csüggedetlenül? <br>Távol igazi harcmezőtül. <br> <br>Nálam ellenségé a hatalom, <br>Nem látom, hogy hol van oltalom? <br>Bilincsbe verve, mint egy lator, <br>Nem tudom mit tegyek, mint botor. <br> <br>Dicskoszorú lesz homlokomon? <br>Csak két lapát rög, sírhantomon. <br>Csak tobzódok a küzdelmimben <br>És tobzódok a nagy semmimben. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>