Élni hagyni s nem ártani-<br>A parancsolatok Élenjárója<br>Minden más csak <br>Ez után következik.<br><br>Hit s elvek<br>csupán magánügyek.<br><br>Felmagasztalt illúziók<br>Tömeghisztériájának zavaros <br>Kábult varázsa <br>Nem lehet a lét iránya!<br><br>Az egyetemes természetrend <br>Kell hogy legyen a trend<br>Mert minden egyéb <br>Okoskodás feleslegessé<br>Válik<br>Idővel<br>Az értelem<br>Önmagát pusztítja el.?!

Egyre duzzadó űr tátong<br>A lélek dimenziójában<br>Az észlelt téridő<br>Hályogos szem-üvegen<br>Keresztül tárulkozik felületesen<br>Megkövül a mozdulat ereje<br>Szótlan hívogat<br>Adj Uram irgalmat.<br><br>A hang elszállt<br>Barázdát szánt<br>A szegycsont mögöt<br>És a sípoló csöndben<br>Tágul a légszomj<br>A hypoxiás hörgőkben<br>Darabokban az akarat<br>Adj Uram irgalmat.<br><br>Keserű forrás buggyan a mélyből<br>A kacaj bíborarca már irónia sértőn<br>És az ölelés vacogva dermeszt <br>Sóhajtva <br>Áldást békét óhajtva<br>Gyorsan fogyjon<br>Múljon minden pillanat<br>Adj Uram irgalmat.<br><br>A holnap hajnalhasadást nem remél<br>Tegnapi lesz a hideg fény.<br>Térdenállva feltekint parányi remény<br>Alázattal az óhaj oly szerény<br>Szeretetet csendet békét oltalmat<br>Adj uram irgalmat.<br><br>Fogy a lélegzet<br>az idő űz végtelen magányba<br>A csönd birodalma előtt megállva<br>Markolni egy szalmaszálba.<br>Embernek súlyos feladat.<br>Adj uram irgalmat.<br><br>Hittel félni<br>Kérni esdekelni<br>Erőtlenül nincs mit tenni<br>Csak imátkozva <br>Hálát adni<br>A tegnapokért<br>Elviselni a kínokat<br>Adj Uram irgalmat.<br><br>Súlytalan és sápadt <br>A holnap<br>Mára<br>Elveszti a bizalmat<br>Adj uram irgalmat.

Üde volt akkor a reggel <br>Fázósan álmos szemmel<br>Érkezett a taglózó ébredés.<br><br>Felhőpára oson<br>A lombkoronákon<br>S a nedves fűszálakon<br>Ridegen csillan a reszketés.<br><br>Koppanva cseppen<br>Átázott talajon<br>Szétfolyik a gravitáció<br>Mielőtt újra eggyé vál<br>Végtelen folyamatában<br>A lét-lé.<br><br>Az útján ma nem döcög<br>Fitogtatva hömpölyög <br>Morajos zúgással <br>Sebesvonat-vihartombolással<br>Remeg a dobhártyán <br>És a hangok mélyén<br>Félelem vibrál.<br><br>A kavargó sáros lé erőteljes<br>Ha bírna megmaradna<br>Mi akadály <br>Ellenszegülve gyenge<br>Torlódik a kanyarokba<br>Feszülten dübörögve.<br><br>És ahogy tovaketyeg az idő<br>Vészjóslón duzzad <br>A vicsorgó folyam<br>Medrén túltekintve<br>Harácsol az alkalommal.

Voltam ma pár vebsopban<br>Hol mindenféle csoda van<br>Kis türelmet vettem volna<br>Ne kelljen majd állnom sorba<br>Holnap.<br><br>Amíg keresgéltem válogattam<br>Reklámözön lógott rajtam<br>Kicsi nagy és határtalan<br>Ezek közül választhattam<br>Végül.<br><br>A nagyot kosárba tettem<br>Így szállításért nem kell fizetnem<br>De mivel csak holnap után érkezne<br>A jó vételt hát későbbre<br>Elhalasztom.<br><br>Ma higgadtan várakoztam<br>A türelmet gyakoroltam<br>Holnapra<br>Hogy beállhassak a sorba<br>Ügy-emmel ímmel-ámmal.

Elkeseredett vagyok Jolán! <br>Lehetnénk már pár mi, csak talán? <br>Nem bírom nélküled, <br>Együtt lennék veled… <br>Csúszkálhatnánk, szerelem haván. <br> <br>Elkeseredett vagyok Jolán! <br>Átléphetnénk élet tűzfalán? <br>Mért vagy bezárkózott? <br>Ez élet, párnázott? <br>Játszunk együtt élet színpadán. <br> <br>Elkeseredett vagyok Jolán! <br>Odalehetek érted, talán? <br>Éljük életünket, <br>Vikszeljük létünket. <br>Úgy odavagyok érted Jolán! <br> <br>Vecsés, 2021. augusztus 11. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban. <br>