Idő 
Értékelés 
Értékelés A szép naplemente, olyan csendes és meghitt,
<br>Imára kell kulcsolni a kezet és a hit
<br>Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk,
<br>A világról, közben hitünkben elmerülünk.
<br>
<br>Fák ritkás lombjain átszűrődő, vörösben játszó fények,
<br>Olyanok, mint a templom ólomüveg ablakai... szépek.
<br>
<br>A nap már bicegve halad az égbolton,
<br>Persze edzett volt már, az esti menybolton.
<br>Én félve nézem őt a sűrűsödő homályból,
<br>Látom a sötétet, sajnálom, elmegy a mából.
<br>
<br>Nap, éjjel biztosan álmodik, holnap is... legyen.
<br>Nekünk, ha süt, derűs, meleg örömet szerezzen…
<br>
<br>Vecsés, 2012. április 1. - Kustra Ferenc József
<br>
Rőt homály látszik fent a gyászos égen,
<br>Az is látszik, tüzes kontúrt maga von.
<br>Vecsernyédre időben megérkeztem,
<br>Fogadj hát engemet, sztyeppei vadon.
<br>
<br>Nehéz lett a kosaram a mára,
<br>És a napnál kikékült a szemem…
<br>Tudom, hogy földanyánk egy apáca,
<br>És ti mindannyian rokon velem.
<br>
<br>Szétszóródtunk mi már, könyék-szerte,
<br>Azúr szárnyon száll a sokféle szív,
<br>De majd a zsoltároskönyv, ma este
<br>Fohászkodni együtt, majd összehív.
<br>
<br>Aztán jövünk a mezőkön által
<br>A kereszthez, imára újra mi…
<br>Öreg, kék bibliánk igazával,
<br>Lelkünk-ajkunk szomját eloltani.
<br>
<br>Vecsés, 2022. január 11. - Kustra Ferenc József – íródott: ismeretlen szerző (1915) „Rőt homály a gyászos égen” c. verse átirataként.
<br>
Az életem nem egy kétlovas -úri- hintó.
<br>Az életem nem egy négylovas -úri- hintó.
<br>Az életem nem egy hatlovas -úri-hintó.
<br>
<br>Az életem nem egy nyitott kétlovas -királyi- hintó.
<br>Az életem nem egy nyitott négylovas -királyi- hintó
<br>Az életem nem egy nyitott hatlovas -királyi- hintó.
<br>
<br>Az életem, nem egy új egylovas -földműves- stráfkocsi.
<br>Az életem nem egy új kétlovas -földműves- stráfkocsi.
<br>
<br>Az életem nem egy, egylovas -gazdálkodó- gumikerekes kocsi.
<br>Az életem nem egy, kétlovas -gazdálkodó- gumikerekes kocsi.
<br>
<br>Az életem nem egy ’román forma’, egylovas, pőre, -közhasznú- gumikerekes kocsi.
<br>Az életem nem egy ’román forma’, kétlovas, pőre, -közhasznú- gumikerekes kocsi.
<br>
<br>Az életem, nem azonos -még csak szegényeket segítő- szamaras kordéval sem.
<br>Az életem, nem azonos -még csak szegényeket segítő- kétrudas kordéval sem.
<br>
<br>Az életem nem azonos, még egy egylovas -meleg-téli- hószánnal sem.
<br>Az életem nem azonos, még egy kétlovas -földesúri- hószánnal sem.
<br>Az életem nem azonos, háromlovas -szibériai- trojkával sem.
<br>*
<br>
<br>Az életem azonos, mint egy riksa kulié, riksa nélkül.
<br>Az életem azonos, mint ki él, siker és szeretet nélkül.
<br>
<br>Az életem olyan, mint azoké, akik nem kéredzkedtek…
<br>Az életem olyan, mint azoké, akik már átmennének…
<br>
<br>Az életem olyan, mint egy pislákoló csonkgyertya lángja, köd nélkül sem látszik.
<br>Az életem olyan min egy ló, szekér nélküli versenyfuvaros... csak bajlódik.
<br>
<br>Az én életem olyan, én adtam szeretetet, ennek mindig kárát láttam... eleget!
<br>
<br>Vecsés, 2023. augusztus 25. -Kustra Ferenc József- íródott; anaforás-alloiostrofikus versformában, öntanulmányként, önéletrajzi írásként!
<br>
Az orosz fronton harcoltak…
<br>
<br>Orszjannyikova orvos százados a szolgálatban megsebesült.
<br>Nappal, teherautón indult egy egészségügyi zászlóaljtól,
<br>Ő elől a sofőr mellett ült, hátul meg nyolc sebesült feküdt
<br>És egy szanitéc ült, aki felügyelt, az útra odakerült.
<br>
<br>A teherautó kereke leengedett, pótkereke nem volt,
<br>Így sofőr nekiállt szerelni, megjavítani, gumit ragasztott!
<br>Egy sebesült hadnagy jobban volt, a teherkocsi hátsó szélén ült,
<br>A többiek a ponyva alatt voltak, volt ki feküdt, volt ki felült.
<br>
<br>Tánya állt, nézte, kereket a sofőr és a szanitéc, hogy szereli
<br>De elunta és leült a nyitott ajtónál a gépkocsi hágcsóra.
<br>Forróság volt, az ajtónak támaszkodott... meleg átment a vállába.
<br>
<br>A sofőr a hátsó kerék mellett hevert, csavarkulccsal a kezében,
<br>Szembe az erdőből németek jöttek elő, puskával és serényen.
<br>Tánya a háta mögé nyúlt, készültségi, német géppisztolyt kikapta,
<br>De, ott valamiért ülve maradt, németeket szemből megsorozta.
<br>Az egyik, már egészen közelre odaszaladt, gránátot dobott a kocsi felé,
<br>De a sorozat lekaszálta, a gránát meg odagurult a hátsó kerék élé.
<br>
<br>Hangos robbanás hallatszott a teherautó alól,
<br>Az meg is emelkedett, Tányát ledobta a hágcsóról.
<br>
<br>Ahogy felkelt a földről, nagyon kába volt, nem tudta, hogy hol is van,
<br>Aztán lehajolt, felvette a géppisztoly… érezte fájdalma van.
<br>Fájt a feje, az arca de, a nagy fájdalom a hátában van.
<br>
<br>A közelben három német feküdt, mind sok vért eregetett,
<br>A sofőr is még ott feküdt, a feje körül vér terjengett…
<br>
<br>Épp' jött arra egy Studabaker, mindenki kórházba került,
<br>Tányáról kiderült a gránátból, szilánk hátába merült.
<br>A szilánk alulról fölfelé átütötte a hágcsót,
<br>Majd hátul, a tüdő és a vese közé becsapódott.
<br>
<br>Sebesülése, csak éppen középsúlyosnak minősült,
<br>Így mehetett műteni… a kórházból, hamar kikerült.
<br>
<br>Vecsés, 2016. március 7. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével…
<br>
Az orosz fronton harcoltak…
<br>
<br>A csoport egészségügyi nővére, nem sajnálta a kötszert.
<br>A katonák meg, bár fogyóban volt, németre ontották lőszer!
<br>
<br>A németek már nyilván parancsot kaptak,
<br>Meg kell semmisíteni az oroszokat…
<br>Az aknavetőből, egy-két percenként lőtték közéjük, aknákat.
<br>Fogyasztották az orosz katonákat és gyártották a hullákat.
<br>
<br>Már az idős nővér is régen holtan, ott feküdt a fövenyen.
<br>Állandó aknatűzbe belefárad az ember, öregesen.
<br>
<br>Nyikulin úgy képzelte, a hajnal meghozza a menekvést,
<br>De, a pirkadat a németeknek hozta el a cselekvést.
<br>
<br>Nyikulin körbe kúszta a körkörős védelemben lévőket,
<br>Ellenőrizte, hogy ásták be magukat, védte a fekvőket.
<br>Ástak ásóval, tőrrel, csajkával, csattal, homokban gödröket.
<br>
<br>Egy ép aknavetőjük volt, még éppen egy akadt,
<br>De hozzá, tartalékban aknájuk már nem maradt.
<br>Látta, hogy a sebesültek szeméből, könny fakadt.
<br>
<br>A nővért meg különösen sajnálta, már nem is volt egészen fiatal,
<br>Egész nap vigasztalt, kötözött, sínberakott... nem érte meg, mi diadal.
<br>Aztán jött hozzá egy akna… mintha nem is lett volna... elvitte, viadal.
<br>
<br>Sajnálta az elesett hadnagyot, aki volt még fiatalka,
<br>Szinte gyerek volt, de a háború poklait, már végig járta…
<br>Ő vette maga mellé, hogy legyen, a csoportnak híradósa.
<br>
<br>Nyikulin bánatosan feküdt, Druty partján a katonákkal együtt…
<br>Ha nem volna háború, lehetne a feleségével egyebütt...
<br>Két akna között, agyából még ilyen gondolat is előkerült.
<br>
<br>A katonák a folyóparton feküdtek, nyolc aknavető lőtt rájuk,
<br>De bátorságuk maradt, önvédelmi ösztön volt egyetlen mentsváruk.
<br>
<br>Már két napja ott hasaltak, az aknák megölték a sebesülteket,
<br>De jött a hajnalpirkadat és kezdődő ágyúzás lepte meg őket!
<br>Megindult feléjük a felmentő hadsereg, a németekre lőttek!
<br>
<br>Vecsés, 2016. március 5. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével…
<br>
