Gyermekként láttam,<br>Hadsereg utcán vonult.<br>Hit szállt...de puffant! <br>Nem tárult ki az ajtó,<br>Benn maradt a sok jajszó! <br><br>Lánctalp útba vájt<br>Félelmet, és reményt.<br>Jósolhatatlant!<br>Reszketett a vasárnap,<br>Miként jön el a holnap?<br><br>Rettegett család...<br>Féltő búcsú rokontól.<br>Bizonytalan út!<br>Senki sem lát a könnytől,<br>Elszakítnak örömtől.<br><br>Határon gyalog<br>Gyors menekülés...haza.<br>Híd reményt nyitott.<br>Néném ott-hon sürgönyt ír,<br>Hozzánk érkezik jó hír.<br><br>Isten kegyelmes,<br>Rendszer és út...emlék.<br>Szabad határ van.<br>Vér-kapocs és szeretet,<br>Korlátba nem ütközhet.<br><br>Jó néném Pécsett,<br>Szerette felvidéket.<br>Megboldogult már.<br>Utódokban szeretet;<br>Őriz hitet, emléket!

(sedoka csokor) <br>Mindig jelen vagy, <br>Életemben árnyék vagy. <br>Igy mindig is velem vagy! <br> <br>Mozdulsz, mint érzés, <br>Föltolulsz bennem… érzés. <br>Hathatós, mint egy végzés… <br>* <br>Fényes lúdtollad, <br>Örök árnyék írónak! <br>Gondolatömlenyt… írni. <br> <br>Rabszolga-írnok <br>Vagy… ősi betűvető! <br>Magad írod sorsodat! <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös leoninusban) <br>Burjánzó gallyak hevülnek a szégyenlős estében... gondolatok. Olvasók becsülnek? <br>Gallyak burjánzásba hevülnek, gondolatiság áthat, olvasók ellen ne szegüljek <br>Burjánzó gallyak hevülnek a szégyenlős estében... gondolatok. Olvasók becsülnek? <br>* <br> <br>(HIQ duó) <br>Liliom <br>Fehér sima lap... <br>Tollra vár! <br> <br>Tollban-vágy <br>Állandón buzog. <br>Kényszeres. <br>* <br> <br>(leoninus duó) <br>Igazi író, lépten-nyomon írás-vágy foglya, még akkor is, ha a mű már megírva. <br>Ablakomban bámulok, a messzeség biz’ nagy távolság… tudom, jönnek még új májusok. <br>Látom vakablakban rajzolgat egy mécses, mondandója jó… a rajzolt kép majdnem kéjes… <br>A rajzok is rímelnek, dallamot csengenek, agyamban fekszenek, majd még tán' élednek. <br> <br>Volt idő... élveztem a terheket, de mára már jobban kedvelem írásos csendeket. <br>Az írás vágya, már… ő az igazi árnyékom, hogy még karcoljam fehér papírt, vágyom. <br>A sors keze fogja bölcsöt, árnyék jelen van és kisért, mutat szeretetteljes görcsöt. <br>Mécses szórakozik falon, reggel múlik alkalom, fekszek, leszorítom a matracom… <br> <br>Vecsés, 2015. február l.-2024. február 16. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi íráskánt, alloiostrofikus versformában. <br>

(Bokorrímes) <br>Amióta megvagyok, rossz a világ, <br>Pincében vaksötét van, nincsen világ’. <br>Lemegy este a nap, sötét vala, <br>Vajh’, lesz e reggel hajnal-pirkada? <br>* <br> <br>(Apeva duó) <br>Szép <br>Világ, <br>Csak álom. <br>Hit és remény… <br>Szeretet éltet! <br>* <br>Az <br>Ember <br>Sohasem <br>Tanult múltból! <br>Minden megy tovább! <br> <br>Vecsés, 2003. augusztus 21. – Kustra Ferenc József- Filozófia az életről: versben és apevában… <br>

Csak együtt és csak egymásért! <br> <br>Lehet-e legszebb éjszaka, mi csóktalan, <br>Vagy lehet ennél is szebb, ami szótalan? <br>Én most összebújok tollammal, hangtalan. <br> <br>A munkám közben hangzik a lúdtollam sercegése, <br>Ebben benne van a nagy hangtalanság legyőzése… <br>A munkám közben hangzik a lúdtollam sercegése. <br> <br>Leírom most nektek, az éjszaka akkor jó, ha csókok vezetik be… <br>Leírom most nektek, az éjszaka bevezetése, ha beszélgettek. <br>Leírom most nektek, az éjszaka arra való… másik ölelése… <br>Leírom most nektek, az éjszaka úgy jó… ölelkezve beszéljetek! <br>Leírom most nektek, az éjszakába haraggal ne menjetek bele… <br>Leírom most nektek, az éjszaka után nappal jő! Mi lesz veletek? <br> <br>Lehet-e a legszebb éjszaka, mi érzéki és nem csóktalan? <br>Lehet-e a legszebb éjszaka, hol az elalvás, nem szótalan? <br> <br>Vecsés, 2015. november 10. - Kustra Ferenc József <br>

(Bokorrímes) <br>Nem irigylem magamtól az ismeretlen holnapot, <br>Mert tudom, hogy eme múltnak, már senki nem oszt lapot. <br>Pedig a múlt tarja a bankot, <br>És ő ismeri a sok alkonyt! <br> <br>A múlt bizony, bár ez nem egy molyette kabát, <br>És végül mindenki keresi az igazát! <br>Az igazságot, csak újra gombolva leljük meg, <br>Ha még a gaz és támadó férgek nem ették meg… <br>* <br>(senrjú) <br>A jövőnek záloga, <br>Az gaz, elmúlt eltemetése. <br>Nos, elfeledni? <br>* <br>(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat, <br>Ami rége volt a múltban és ott volt pillanat… <br>Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat. <br> <br>Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom, <br>Amig ez csak eseti, nem kenem a múltra, legyen, nem bánom… <br>Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom. <br> <br>Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen, <br>Akkor belátom, hogy vagy múlt hosszan, vagy jövő mesél, talán végzetesen… <br>Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen. <br> <br>Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény, <br>Ami meg leszűrhető, látszik, hogy forgón rabló örvény… <br>Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény. <br>* <br>(HIQ duó) <br>Az idő, <br>Igy-úgy csak pereg. <br>Nem áll meg! <br>* <br>A világ <br>Változik…élet? <br>Ó, évek! <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző, <br>Örüljünk talán és legalább annak, hogy kis széppel lehet sorsvezénylő… <br>Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző. <br> <br>Vecsés, 2016. szeptember 15. - Kustra Ferenc József- van ki múltban él, van ki csak hőn várja a jövőt… <br>