Poétának lenni, mások lelkébe hatoló dolog, <br>Poéta biz’ másnak ír, míg ez a világ forog. <br> <br>Te figyelj a jóra, a rosszra, a felületesre, a maradandóra! <br>Ezekből írsz egyveleget, mi már örök marad papírra róva. <br> <br>Poéta légy ügyes, igyekezz maradandót alkotni, <br>Hogy majd a leszármazottak is tudják olvasni… <br> <br>Ha ügyes leszek, lehetsz Te az irodalom egyik csillaga, <br>És még láthatod, hogy versed mennyi olvasó olvassa. <br> <br>Ne feledd, légy te munkásságodban az alázat maga, <br>Légy Te az irodalom tűzhelyének tápláló parazsa. <br> <br>Vecsés, 2019. június 13. - Kustra Ferenc József <br>

(Septolet) <br>Ködben vagyok, <br>Emlékezni tudok, <br>Akarok! <br>Nem papolok. <br> <br>Víg vagyok, <br>Ködöt találok! <br>Így nem botorkálok! <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe, <br>De szembe találtam magam… belementem vak-sűrű, friss ködbe… <br>Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe. <br> <br>Még bennem van szép az éji álmom, <br>Akkor még nagy napfény volt a tájon. <br>Visszatérnék, az egy szépséges álomvilág, <br>Ez, mi körülölel maga a ködös világ. <br> <br>Emlékemet akartam kergetni a régi, erdei sétányom, <br>Le is akartam ücsörögni, mélázni az erdei tisztáson… <br>Most azonban az lett a helyzet, nem is tudom, hogy "vakon" merre menjek, <br>Biztos, hogy előre van az erdő, de félek, nehogy egy fának menjek. <br> <br>Nem látok semmit! <br>Nem hallok semmit! <br>Autók sem járnak, ködös csend honol, <br>Ez a csend most megtartón, belém karol. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg, <br>Az bár nem lesz élethű, de ott a melegben, fával nem ütközők meg… <br>Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg. <br> <br>Vecsés, 2020. november 17. – Kustra Ferenc József <br>

Emlékezni, arra sétáltam… <br> <br>Egyet gondoltam, kettő lett belőle, elindultam, az erdőnkbe vagyok… megérkeztem. <br>Még egyet gondoltam, meg sem álltam a szálkás öreg padig, öreg, törött, mállik… pechem. <br> <br>Emlékek padján ültünk Julcsi! <br>Neked, nem volt kedved beszélni… <br>Egyedül álmodtam, <br>Hozzád, csak vonzódtam… <br>Betegségem érdekel téged? <br> <br>Csak úgy eltűntél az életemből, lehet, hogy nem is szerettél? <br>Csak szótlanul leléptél, netán van, mit ellenem elkövettél? <br> <br>Most nem vagy itt, de emlékezek, <br>Szerető szíved add, még kérlek… <br>Tovább is vágyok rád, <br>Ó, lelked, ha adnád… <br>Körülmények hidegen hagynak? <br> <br>Felállok és sétálok egy kör, eme kis tisztáson <br>Közben csak rád gondolok, szeretve, kicsit sem bántón… <br> <br>Posványba lett szeretet, Julcsi! <br>Sárba lett a múltunk taposva. <br>Szeretnélek akár, <br>De nem akarod már… <br>Sártócsába veszett szeretet… <br> <br>Visszaértem és elméláztam a padot hosszasan nézve, <br>Ő az élő tanunk, hogy itt, szerettük is egymást… Mivégre! <br> <br>Vecsés, 2021. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus trió LIMERIK csokorban és versben… <br>

Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz, <br>Napsugarak hiányában -az őszünk gyors-rossz időt alkalmaz… <br>Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz. <br> <br>Néma, egyenes sorok, <br>A színkavalkád meg vigyázban! <br>Léleknek szépség. <br> <br>Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset, <br>De a válasz: mit akarsz Te, ott a nyár, akkor láthatod eleget… <br>Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset. <br> <br>Megálljt nem ismeri az <br>Enyészet, oly’ rengeteg dolga… <br>Szép az enyészet? <br> <br>Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen, <br>Csak azt nem értem én, hogyan tűrik meg egymást egészen… <br>Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen. <br> <br>Jégcsapok nem enyésznek, <br>Mint főúr, hasat növesztenek. <br>Lesz enyészetük… <br> <br>A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva, <br>Mert, ha itt volna, még a sok jégcsap sorban -röptében- elolvadna… <br>A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva. <br> <br>Köd óvatos… sompolyog! <br>Mint egy lidércfény zárózóna! <br>Júj és őszinte! <br> <br>Vecsés, 2021. december 1. –Kustra Ferenc József- íródott: 3 soros-zárttükrösben és senrjonban <br>

Koszorúba rendeződik<br>Időnként a hangulat<br>Búsul az ébredés ásító percétől<br>Amíg kalapot emel az alkonyat.<br><br>Reggel a hajnal szilánkjai<br>Megsebzett felhők kíséretében<br>Nyirkos hűvösséggel telepednek<br>Az induló nap hiányosságaira<br>Az érzékelések látószögére.<br>A bal láb elsősége<br>Mende-mondák árnyékából<br>Olykor ugyan kikandikál,<br>De csak az összefüggések <br>Mítosza marad.<br>A rosszul indított nap<br>Bélyegzőjének tintafoltja<br>Megfesti a léptek múló pillanatát.<br><br>Megesik -<br>A pecsét nyoma<br>El nem tűnik soha<br>Szemnyugtáig virít<br>Sorskönyvünkben<br>Kézjegyét ott hagyja.