Gyújtó - pontban<br>Az emberiség<br>És a jelenben <br>Szemlélhető<br>Két-ség<br>Az Ember<br> Is <br> Ég

Az ezüst levelű nyárfa törzse<br>Csontfehéren villan<br>A sötét éjszakában<br>Teliholdkor.<br><br>Fent a fénylő koronák<br>Alant kuporog a vakság<br>Titkosan hallgat a némaság<br>A sűrű bozótban.<br><br>A szél sem suttog ma<br>A csönd beleolvad a holdvilágba<br>És komótosan ködfátyol<br>Ereszkedik a tájra<br>S a pillanat a csillagokat <br>Tereli karámba<br>A hold udvarába.<br><br>Remekmű a nap végére<br>E sejtelmes béke<br>Mint frissen sült kenyér<br>Zamata<br>Az égig ér.

Mintha csak rámfújnád <br>Lágyan a levegőd<br>Hagyom<br>Hogy a szél <br>Bőrömön simogasson<br><br>A fuvallat csak játszik<br>Tovább<br>Érzem hajad illatát<br>S ahogy világom kitárom<br>A Most-ot<br>Magamat<br>Álmaid közt találom<br><br>Átsiklik a pillanat varázsa<br>Akár csak valóság volna<br>Ölelkezik sok gondolat<br>Lopott idő az öröklétben<br>És nem kellett hogy felébredjem.

Fenyőillattal szálljon a Béke<br>Az Emberséges megértés<br>És ne csak most<br>Hogy eljött Jézus születése<br>Napja <br><br>Ideje<br>Minden reménynek<br>Álmodozó szépnek<br>Napja<br>A megváltó istenségnek<br>Ideje<br>A szeretet fényének<br><br>Naponta<br>Ibolyaillattal szálljon a Béke<br>Mikor a tavasz első lépte<br>Kivirágzik<br>És nyáron a rózsa <br>Csodabűvöletét sugározza<br>Illatával<br>Az alázat csendes nyugalmát<br>Ősszel majd a színek hozzák<br>S mire eljön a tél<br>Letelik az esztendő<br>Örömöt halmozva újra eljő<br>A megváltó<br>Mindnyájunkban<br><br>A karácsony <br>Belül mélyen van<br>A fény születése<br>Nem a csillogásban<br>Csecse-becse ajándékban<br><br>Kis emlékezés azokra<br>Kik túl messze vannak <br>A mában<br>Elég egy meleg ölelés<br>Az összetartozásban.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Szinte mindig úgy van, hogy a pár domináns tagjának <br>Lehet csak véleménye, vagy mondandója! <br>Mindent megmagyaráz, folyvást ossza az észt párjának <br>S <br>Ha igaza van, ha nincs, dől a mondóka! <br> <br>Ő generálója, párja alanya a játszmának. <br> <br>Ui. És ne reménykedj, Te földi halandó olvasóm, hogy ez nálatok nem így van, <br> meg ilyen nincs is. Legföljebb a témában nem vagy képzett és így nem ismered <br> föl a helyzetet, vagy nem ismered föl annak okát, hogy miért nem éltek <br>kifogástalan boldogságban… (Kivétel erősíti a szabályt!) <br> <br>Vecsés, 2017. június 12. – Kustra Ferenc József <br>