Nagyon szép! Ég a lila adventi gyertya,
<br>Ez, az idén… igazi örömöm mára.
<br>
<br>Múlt két nap... Meggyújtottuk, égett első adventi gyertya,
<br>Kint nem volt hófehér takaró, bent álomgyertya... lángja.
<br>
<br>Most már, közeleg a vége ennek az évnek, a végének,
<br>Az adventi koszorún a gyertyák mind bizony még nem égtek…
<br>Most már, közeleg a vége ennek az évnek, a végének.
<br>
<br>Nemsokára megjön a Jézuska
<br>Ő majd mutatja, mi a hit útja…
<br>Mindenkinél biztos meg is jött már az adventi álom,
<br>Mi rózsaszín gyertya lángjában majd látjuk lobbanáson...
<br>
<br>Vecsés, 2023. november 28. – Kustra Ferenc József– íródott: a már publikált „Advent idején” c. versem átirataként.
<br>
Szavakkal festett<br> Elme-képek<br>Akár színes fotók<br> Is lehetnének <br><br>Emlékek között<br>A valóság ideje<br>Mögött<br>Ha keresek<br>Ezt-azt meglelek<br><br>Egy sétát<br>A hegyoldalon<br>Az erdő leheletében.<br><br>Egy mosolyt<br>Fenn<br>Az ősi-szenthelyen.<br><br>Egy ölelést<br>Mikor<br>Elvesztem a lelkedben.<br><br>Egy utazást<br>Mikor ketten<br>Repültünk a végtelenben.<br><br>Biztató szót<br>Hogy könnyebb legyen<br>Emelnem a keresztem.<br><br>Ezt azt meglelek<br>Ha keresek<br>A valóság ideje<br>Mögött<br>Az emlékek között<br><br>...a többit <br>most nem <br>Esetleg<br>Majd máskor <br>Mondom el.
Ciripel az olvadó est<br>Kitartóan<br>Hűsítő fuvallat lengedez<br>Az ábránd paripáján <br>Vágtatva<br>A gondolat partján<br>Szárnyaló szabad lélekkel<br>Ma én vagyok a fényember<br><br>És simogat a surranó szellő<br>A kéz - az ölelő<br>A gondolat partján<br>Szavak ringó óceánján<br>A béke szigetén<br>Együtt vagyunk <br>Te meg én<br>A világ közepén.
Téli hónapba <br>Ébred a reggel<br>A nap is velem együtt <br>Új portán kel fel<br>A nyárfák alatt <br>Biztos <br>Megnyugszik a lelkem<br>Itt van az ideje<br>Új útra lépnem. <br><br>Ma van az ideje<br>Új időknek jönni<br>A régi felett most kell<br>Azt a pálcát törni<br>Talpalattnyi földön<br>Nyárfák tövében <br>Itt lesz az otthonom<br>A megmaradt időben.
A felületen<br>Mit látsz a jelenben<br>Csak a betűhalmazom<br>Ide ragadt pár kavargó<br>Csavargó<br>Gondolatom.<br><br>Az össze-visszaságban<br>Egy résnyi pillanat<br>Csupán a jelen<br>Eltűnik egy szemvillanás alatt<br>De egy röpke érzés-fuvallat<br>Momentuma<br>Veled marad.<br><br>Szavak melyek képet<br>Hangulatot alkotnak<br>Most <br>Neked<br>Belőlem fakad.<br>Megfestik kifeszített vásznad<br>Ott leszek a színek közt<br>Ahogy te láttad<br><br>Érted értelmét<br>Miként álmodja <br>A nap a fényt<br>A fagy a jégvirágot<br>Az Itt a távolságot<br>Az idő az örökkévalóságot<br>A tegnap a mozdulatlanságot<br>A Most a valóságot<br><br>És ...<br>Még sorolhatnák<br>Egy pár alkalmatosságot<br>Betű-halmazságot<br>...de inkább<br>Üzenem Neked<br>A Barátságot.