Végül mindenből… <br> <br>A vég nélküli csönd, <br>Folyvást üldözi ezeréves népünket, <br>De magány, nem ér el minket! <br>Volt már itt sok hódító, <br>De a magyar kilábal a posványból, szívével <br>És új útra lel, fájó szívvel! <br>Becsület, igaz szeretet, <br>Ez, mi viszi előre népet, segít a túlélésben, <br>Nemzetet a felemelkedésben. <br> <br>Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc József – íródott; farkasfog formátumban, ami az én fejlesztésem és abban bízva, hogy a Magyarok istene vigyáz ránk… [Lásd. 1848 – 1956] <br>

Zászlórúdon, zászlónkat csattogtatja a szél. <br>Kárpátokban, már ezer éve él a magyar, <br>S bár a jelenlegi életünk, több mint fanyar, <br>A magyar teszi dolgát, és jobb jövőt remél. <br> <br>Kárpátok bérce a medence kerítése <br>És ebben van ezer éve a mi jó hazánk <br>Itt élünk, dolgozunk és halunk. Itt lesz fejfánk! <br>A Kárpát medence a magyarok szépsége. <br> <br>Ezer éve itt lakunk, menni nem akarunk. <br>Velünk élnek itt kis népek, sokan mások is <br>És ez nekik, úgy, mint nekünk a hazájuk is. <br>Nagyon rég a mi földünk... itt élni akarunk. <br> <br>Vecsés, 2013. január 8. – Kustra Ferenc József - 1848. március 15. –e emlékére! <br>

Tél hullajtott könny<br>Februári langyos eső.<br>Közelgő tavasz.<br> <br>Csatornákból tél<br>Csepeg, bokrokról harmat.<br>Hólepel-bánat!<br><br>Zöldelő határ;<br>Nyulaknak víg napja van.<br>Rikkant a tavasz! <br><br>Dunatőkés, 2024.február27.<br>Íródott: haiku csokorban.

Az élet célja,<br>Jól öltözött diadal.<br>Meztelen halál! <br><br>Dunatőkés. 2024.február 27.<br>Íródott: szenrju-ban.

Ősi szudoku<br>Szám-pótló gondolatok.<br>Elmét-csiszoló. <br><br>Dunatőkés, 2024.február 27.<br>Íródott: senrjú-ban.