Vénségemre felismerést tettem, <br>És már talán, kicsit bölcs is lettem. <br>Emberek sem nem szépek, se nem jók, <br>De, ha kell bárkivel jó-pofizok. <br> <br>Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg, <br>Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg... <br>Már csak lassan zakatoló az életvonatom, <br>Az utazó homokóra... pereg monotonon. <br>* <br>Élet kezdődik, <br>Folytatódik, véget ér. <br>Sors? Élet maga! <br>* <br>Elindul élet, <br>És alakul valahogy. <br>Mindenható sors! <br>* <br>Élet megkezdve, <br>Folytatódik végéig… <br>Életünk… sorsunk! <br> <br>Vecsés, 2014. december 2. – Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban, önéletrajzi írásként <br>

Nem látszik semmi, vaksötét van, <br>Áll az óra az éjszakában. <br>Nincs, ki indítsa mutatókat, <br>Így aztán nem lesz már virradat. <br> <br>Tapogatódzok, nincs kijárat, <br>Csak fogdosom nedves falakat. <br>Pókháló terül az arcomra, <br>Denevér akad a hajamba. <br> <br>Megyek csak, mint vak ló a falnak, <br>Nem lelem helyét a jászolnak. <br>Megbotlottam, már térdre estem, <br>Falba marok! Így emelkedjem? <br> <br>Bugyutábbakat is pártolnak, <br>Sőt van gyökerük is a fáknak. <br>Gyökértelenül élni faként, <br>Nem megy. Vagy én nem tudom miként? <br> <br>Nincs támaszom és táptalajom, <br>Így hogyan küzdjem végig harcom? <br>Mind’ csatának vége van egyszer, <br>Küzdelmem is véget ér egyszer… <br> <br>Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

Csak köröz és kerülget a fránya. <br>Jöjjön bármily’ svunggal, fene bánja. <br>Ma is megmutatta fél orcáját, <br>De nem vette le nálunk a kabátját. <br> <br>Pedig hívom, marasztalom kedvesen. <br>Boldogság csörgedezne át eremen, <br>Ha végre már beköltözne hozzánk. <br>Az lenne finom, mint az ízes fánk. <br> <br>Szerencse az mit mindig ostorozok, <br>Pedig dicsérni az, mit én akarok. <br>Még mindig nem ad alkalmat erre, <br>Ő, ki az életem fenegyereke. <br> <br>Vecsés, 1998. október 14. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>

Mindennap teszel valamit, jót és tán' rosszat, <br>Énekelsz a Fő úton, végig falu hosszat. <br>Szembe találkozol… jön a csorda hazafelé, <br>Téged visz a lábad… csak tovább, rétre kifelé. <br> <br>De! Hiába menekülsz, csak beköszönt az éjszaka, <br>Holnap is csak érezni fogod… mit számít pénz szaga! <br>Én tudom, nem leled a helyed, éjjel sincs nyugalom, <br>Mert nappal olyan, amilyen a lét, a társadalom. <br> <br>Nyugalmat lehet, hogy csak kint nyersz a temetőben, <br>Ott nem zavarnak, elmerenghetsz a Teremtőben. <br>Ott már nem kell küzdened a Sorsod ellen, <br>Már nem tőled fog függeni, hogy jövőben. <br> <br>Te vagy ki énekelsz és meg akarod mutatni a világnak?! <br>Van ezzel egy nagy baj! Mi az mi manapság megfelel a mának? <br>Kis hazánkban nagy baj van, fiatal nemzedék nagyon bizonytalan, <br>De az idősebbek is ilyenek lettek, tennének, de hasztalan. <br> <br>Aki bizonytalan, az megbízhatatlan, <br>Ráadásul még, senki sem halhatatlan! <br>Dilemma az élet, dilemma, mit teszel, <br>Dilemma a jövő, ha bármit is teszel. <br> <br>Mit is teszel Te? Hajszolod a nem létező csodát? <br>Mész a saját fejed után? Hagyd el a betegszobát! <br>Tégy már valami valósat, igazat, építő jellegűt! <br>Nem vagy Te suta-buta… saját főből-észből eredetűt! <br> <br>Jó lenne, ha Te döntenél, hidd el, más nem segít. <br>Van ki inkább fogát huzatja ki... a mindenit! <br>Állj már a sarkadra, így nem jutunk előre! <br>Tégy már magyar! Jusson a mi hazánk előbbre! <br> <br>Történhet bármi, tudnod kell, merre van előre útja. <br>Én meg tudom rólad… belőled sokkal többre is futja! <br> <br>Ha majd biztatást süvít a szélvihar a füledbe, <br>Akkor tégy is… és ne feltétlen, épp Te maradj csendbe… <br> <br>Vecsés, 2013. szeptember 30. – Kustra Ferenc József- íródott: a &bdquo;teszel az Hazáért?” kérdésköz-ben… <br>

Magyarságom heveny kínnal éget, <br>Hordozom, mint dervis titkos vétket. <br>Őkegyelme a hazugság rám kurjantott: <br>Tanuld és mondjál Te is, egy nagyon nagyot! <br>Parancsolta, hogy pór, térdre-porba <br>Lantodnak nehogy maradjon nyoma… <br> <br>Szolgám a pénz, a kincs, meg még a szűzies erény, <br>Becsületem és az életem, minden az enyém! <br> <br>Fény, a pompa, amit csak nekem adhat a föld, <br>Minden kicsike cseppet, a serlegembe tölt. <br>Magyarnak lenni bús ég-vívás, szürke póri sors, <br>Elindulsz százszor, Te legalább százszor megbotolsz. <br>A napod viharfelleges, fakó, mint éji hajó, <br>Ez csak régi gálya, pusztulás tengerén haladó! <br> <br>Gúnyolhat ármány, sírva mondja meg jövőt a balga jós, <br>Én maradok a süllyedő gályán, mint utolsó hajós… <br> <br>Vecsés, 2023. április 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Ölvedi László [1903 – 1931] azonos c. verse átirataként. <br>