Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül,
<br>Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe.
<br>A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül,
<br>S
<br>Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe
<br>
<br>Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül…
<br>
<br>Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc József
<br>
A lassan eltűnő napfény, mint a fonnyadó vörös rózsa,
<br>Mállik a nappal, mint korhadt fahídban a hasadt tartófa…
<br>Vöröslő alkonyi ég, óh, mondj, ha akarsz, most mondj még mesét,
<br>Támad a sötétség, én már látom éj fekete setétjét.
<br>
<br>A lanyhuló napért, kegyelemnek kérése meddő,
<br>A múló napfény helyett a sötétség bizton eljő!
<br>A lemenő Napnak fénye most még… ah, már csak halványan ragyog,
<br>Az est, settenkedve, lopakodva, csendben, de előandalog.
<br>
<br>Még halványuló alkonyi bíborban csendesül az este
<br>De már jő az éj, és teríti... lám, matt fekete a leple.
<br>De nem leszek ám én egyedül, csak magammal,
<br>Majd velem leszek, tudattalan önmagammal.
<br>
<br>Messzire nézek, távolban a hegygerinc, egyre eltűnőbb,
<br>Már most azt várom, hogy láthassam őt ismét, reggel mielőbb.
<br>Eljő’ a reggel is, Te elköszönsz nappalra, búcsúzol…
<br>Találkoztunk majd veled, de még előtte... napfényt hozol.
<br>
<br>Gondolkozok, loholnom kellene még a napfény után,
<br>De rájöttem még a bandukolás is, sok lenne talán…
<br>Mára már nincsen tovább… ilyen a sors,
<br>Reggel lesz virradat, várom... szélvész-gyors.
<br>
<br>Vecsés, 2013. március 14. - Kustra Ferenc József
<br>
Az ősz ideért és megjött, és tudom nyarat fosztogatni jött!
<br>Már letépett leveleket hord, bokrok, kopaszodó fák között.
<br>Mert tudja, véges az élete, tombolnia kell… még mielőtt…
<br>
<br>Vecsés, 2014. január 21. - Kustra Ferenc József
<br>
<br>
Ilyen világot élünk… (TANQ csokorban)
<br>
<br>Bolond lett a világ,
<br>Nekünk ilyenben kell élni.
<br>Léttől is félni kell.
<br>Úgy lobognak a varkocsok,
<br>Majd kifésülik, markosok…?!
<br>*
<br>Majd’ minden fordított,
<br>Működés feje tetején.
<br>Fiatalság érti?
<br>Ló térdig sárban iázik,
<br>Szamár nyerít, füle fázik…?!
<br>*
<br>Bevezetik itt-ott
<br>Kézírás megszüntetését.
<br>Harc műveltség ellen.
<br>A büdös kutyák röfögnek,
<br>Disznók, ugatva böfögnek…?!
<br>*
<br>Elég, ha van papír,
<br>Tudni nem kell hozzá! Olcsóbb.
<br>Mire tanítják be?
<br>A kígyó a fűben zizeg,
<br>Papírlap a szélben sziszeg…?!
<br>*
<br>Visszásság halmazok
<br>Viszik csődbe a világot.
<br>Fiatalnak tetszik…
<br>Kukorékolnak a tyúkok,
<br>Kotkodálnak a kakasok…?!
<br>*
<br>Tudás és értelem,
<br>Előrehaladás gátja.
<br>Dicső semmittevés.
<br>„Az önálló gondolkodók
<br>Nem kívánatosak, rosszak…”?!
<br>*
<br>Igyekszem, előre…
<br>Mondják, tolakodó fráter.
<br>Pedig, ők mondták így…
<br>Ah! Agilis ember nem kell,
<br>Azonos nekik végzettel…?!
<br>*
<br>Ha végrehajtom baj,
<br>Ha ellentmondok, még nagyobb.
<br>Nincs eligazodás…
<br>Csönd és vakfegyelem.
<br>Ez nekem nem lételemem.
<br>*
<br>Avar, mint szivárvány
<br>Csillogtatja a színeit.
<br>Belelépni, puha!
<br>A levelek milliói
<br>Földön. Szép, mint a milói.
<br>*
<br>Villámtól világos
<br>Az ég. Ijesztő a fénye.
<br>Dobhártyarepedés.
<br>Villám: váratlan csattanás!
<br>Oly’ mint egy aknarobbanás.
<br>
<br>Vecsés, 2015. április 11. – Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8 Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.
<br>
TANQ csokorban
<br>
<br>Hazám védelmében
<br>Vagyok én csatára készen.
<br>Még vérem is folyhat!
<br>Hazafinak, lelke számít,
<br>Ha őt, téveszme nem ámít!
<br>*
<br>Nekem csettint révész,
<br>Rám vár! Nem tudom fizetni.
<br>Így nem visz sehova…
<br>Nem is akartam még menni,
<br>Csak érdekelt, a jegy mennyi…
<br>*
<br>Ha magadra maradsz,
<br>Nyakig ér az egyedüllét.
<br>Kilábalás, nehéz.
<br>Lelki problémával küzdesz,
<br>És nem tudod, holnap, mi lesz.
<br>*
<br>Napsugár vigasztal,
<br>Pedig nem tudja, mi bajom.
<br>Mindegy is, jólesik.
<br>Bajom ellen, nem jó semmi
<br>Arcom, napsugár befedi.
<br>*
<br>Sötétedő alkony,
<br>Nyugvó nap vérébe fullad…
<br>Reggel, majd új nap lesz.
<br>Álmos vagyok, elballagok,
<br>Ágyamban meg álmot várok.
<br>*
<br>Szemem, a csillagok
<br>Fényét issza! Csoda látvány.
<br>Elnézném, reggelig.
<br>Fent kéne lennem, csodálni,
<br>De nem bírok, addig állni.
<br>*
<br>Rét felett szárnyalok,
<br>Itt úgy érzem, szabad vagyok…
<br>Pedig, ez csak álom!
<br>Szabadság, nincs, és nem lehet,
<br>Utálom szemfényvesztőket.
<br>*
<br>Álom lassan múlik,
<br>Hajnali fény, már feldereng…
<br>A mai nap, jobb lesz?
<br>Mára már, sok új tervem van,
<br>Remélem, egyik sem katlan.
<br>*
<br>Aranymadár, útra
<br>Kelhet, messze még a határ.
<br>Nem jött vissza soha!
<br>Nézek, tudatom kitágul,
<br>De a lélek, tovább árvul.
<br>*
<br>Sötétben nem látok,
<br>Fáklyát gyújtok. Lehet látnok.
<br>Megyek lendülettel.
<br>Új utat a fáklyám mutat!
<br>Megtalálja azt, ki kutat.
<br>*
<br>Harang megkondulhat…
<br>Megáll az óra mutató…
<br>Az én időm letelt.
<br>Szerepeim eljátszottam,
<br>Ha tapsot kaptam… hajoltam.
<br>*
<br>Emlékcsónak ringat,
<br>Visszaevezek a múltba!
<br>Vajon, mit találok?
<br>Látom foszlányát, emléknek!
<br>Hol a vége, öregségnek…?
<br>
<br>Vecsés, 2015. március 25. –Kustra Ferenc József- Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.
<br>