Elszállt a nyár, elfutottál, <br>Elmentél és jól elhagytál. <br>Éppen fölém hajol az ősz, <br>Széllel… süvít, nyarat lefőz. <br> <br>Én csak vágytam… süssön rám a nap. <br>De fénye, min jött… tükördarab. <br>Árnyékom is becsapott, <br>Mindig csak mögöttem volt. <br> <br>Fáj nekem, nagyon fáj, végzetem, <br>Hogy nyáron hideget éreztem… <br>Majdnem mind a hatvanháromszor? <br>Életemben, bizony jó párszor. <br> <br>Vágytam pedig élet melegségére… <br>Arra, hogy jól süssön rám a nap, végre, <br>Legyen boldog… úgy minden másnap, <br>De csak hamisan sütött rám… nap. . <br> <br>A karmámban nincs ilyen. <br>Mi benne van, semmilyen! <br>Napsütötte élet… vágyálmom, <br>A ború alatt csak kínlódom. <br> <br>Elszállt a nyár, elfutottál, <br>Elmentél és jól elhagytál, <br>Magad mögött borút hagytál, <br>Úgy tűnik, hogy nem is voltál… <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 12. – Kustra Ferenc József <br>

Fenyők koszorúzta völgy ölén, <br>Aranyszavú madár ül fészkén. <br>Dala ó, de szépen szétterül, pörén, <br>Öröm neki, mert ez laka lévén. <br> <br>Nyissatok is legott ablakot, <br>Hogy hallhassátok hangot… <br>Tárjátok ki neki szeretettel, <br>Magyarszó terjedjen élettel. <br> <br>Zárjátok be magatokhoz az édes magyar szót, <br>A nekünk föltétlenül állandót… örökké valót. <br>A magyar szót a bércek, mint kincset rejtegetnek, <br>A magyar szó a magyar szívben, belül dédelget! <br> <br>Magyar szótól égbe nyúló fenyők <br>Zúgnak és nagy életörömmel. <br>Isteni aranymadár, hogy hoztak a felhők, <br>Édes otthonod, lakd be örömmel. <br> <br>Dalolja madár és zengd át ezt a tájat, <br>És fakadjon virág, Te meg éleszd bájat. <br>Csendesen reppenj, telepedj le sorba, <br>Menj is el egy havasipásztor kunyhóba. <br> <br>Zárjátok be magatokhoz az édes magyar szót, <br>A nekünk föltétlenül állandót… örökké valót. <br>A magyar szót a bércek, mint kincset rejtegetnek, <br>A magyar szó a magyar szívben, belül dédelget! <br> <br>Tűzzetek lobogókat a bércek ormára, <br>Lengessen zászlót valamennyi fenyő… <br>Figyelni kell az aranyszavú madár hangjára, <br>Az zengje, magyarban még van őserő… <br> <br>Csengj még Te magyar szó madárdalban is, <br>Áraszd patak zúgását meg erdő susogását is, <br>Meg a völgyben zugú harang kongásába, <br>És az újszülött dajkájának altató dalába. <br> <br>Vecsés, 2023. március 1. – Kustra Ferenc József – íródott; Pósa Lajos (1850 – 1914) azonos c. verse átirataként. Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító (február 26 2023) <br>

Egy kicsike részlet… <br> <br>(leoninus duó) <br>Bajban lehet némi bú vagy báj? Borban meg lehet netán bú vagy nagyobbrészt az báj? <br>Lelkemet, szeretettel mindenkinek adom, én szeretettel, a lelkemben lakom. <br>Ha okom van vigadok, de föltétlenül bájjal, közben akár azonosulok, mással. <br> <br>Sokat vert sorsom, lötyögött lelkemben a bú, báj elbujt a sarokba, mint bájkoszorú. <br>Ez volt a végtelenség búja a hetvenöt évemben, báj kevesebb, ezen években. <br>A vígság meg csak akkor jó, ha a báj az uralkodó, bú csak meg legyen búsolkodó… <br> <br>Vecsés, 2023. július 3. – Kustra Ferenc József <br>

Majd még ideérkezik… <br> <br>Jégeső kopog, <br>Téli… elő reggelen. <br>Hideg is támad. <br> <br>Ablakon meg van <br>Vízből készült, jégvirág… <br>Hideg is támad. <br> <br>Nagy hó lepte be, <br>Ott a szembe hegyoldalt… <br>Hideg is támad. <br> <br>Plédre várhatnak <br>Barázdalakó magok. <br>Hideg is támad. <br> <br>Zúzmara fent van <br>Már korai hajnalkor… <br>Hideg is támad. <br> <br>Magányos kóró <br>Egyedül várja telet! <br>Hideg is támad. <br> <br>Vecsés, 2023. január 3. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban, fél-haiku láncban. <br>

Mikor olvastam<br>József Attilát <br>Bús-csalódott lelke<br>Úgy tűnt<br>Ott volt a közelembe.<br><br>Keser irónia is<br>Ott lebegett<br>És hallottam<br>A vágytól sóvárgó<br>Elveszett gyermeket<br><br>Szíve dobbanása <br>Jéggé fagyott a szóban<br>Tinta helyett lelke<br>Csepegett <br>Bánata volt a tollban<br><br>Igazságot jót keresve<br>Útján akkor senki<br>Nem ment vele<br>Csak az ördög <br>Jött vigyorogva szembe<br><br>És akkor Isten felemelte