Új szemszögből az Ukrajnai háború… TV mindent mutat… készül az atomháború? <br> <br>(leoninus csokor) <br>Hallom, hogy nagyobb körben haldoklik a csend, közben még szipog, így esend. <br>Épphogy elég messze vagyunk a háborútól, az háborús országtól… <br>A sok lövedék már olybá' fölaprította a békét, a mindenkit… azt a kiskését… <br>A háború bűnei is sebzik életeket, fekete kosok nem értik ezeket! <br> <br>(senrjú csokor, félhaiku-lánc mintára) <br>Fekete kosok <br>Tele vagytok nagy sebbel… <br>Nincs feloldozás. <br> <br>Fekete kosok <br>Nincs oly’, feloldozástok… <br>Lelketekben sem. <br> <br>Ha nincsen felhő, a Hold ezüst fénnyel operál, de ezzel halált is citál. <br>Fekete kosoknak mindegy, van-e felhő vagy holdfény… ezek mind kemény legény…! <br>Tudják, ők megmondják dollár milliárdokért, de vajon mit tesznek az életekért. <br>Semmit! Ezt úgy lehetne orvosolni, hogy egy hétre, be kellene öket sorozni… <br>Nem lehetne senkivel kapcsolatot... aki nem éli túl, az kap zipzáras zsákot! <br>Bizony népek lelkének jót tenne, főleg, ha többé nem kell, zsákos halottnak lenni… <br> <br>Fekete kosok <br>Csend agonizál… Lövés! <br>Ez idegőrlő. <br> <br>Fekete kosok <br>Fronton, felmentés… halál. <br>Halottnak mindegy. <br> <br>Járókelők csak nézik, hogy egyet megint visznek, de ha nem hozzák vissza a dzsinnek? <br>Az EU- ban vészes-terjedő háborús pszichózis, lehet a kosok közt narkós is? <br>Ezen nagyokosok... látszik, világháborút akarnak, fokozását a harcoknak! <br>Az általam gyűlölt háború, atomos lesz, hetven perc... összes ember halála lesz! <br>Fekete kosok mondják, ők túlélők… föld alatt. Nem tudnak kijönni! Nem túlélők… <br> <br>Fekete kosok <br>Lövészárokban: tudat? <br>Hallod az átkod? <br> <br>Fekete kosok <br>Bele döglötök pénzbe… <br>Ez biz’ jár nektek! <br> <br>Sok marha fekete kos! Ha minden fertőzött a földön, hogyan is jössz ki pincédből? <br>Én most felvilágosítalak, hogy éhen haltok, mielőtt kijönnétek pincéből. <br>Akarjátok vagy sem, ti is átmentek… de többé nem szabadultok nagy semmiségből. <br> <br>Kínai versszak- &bdquo;Vágyódás délre”: 27 szótag, 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa (x = szabad) <br>Halnak a <br>Rablott katonák. <br>Halál nem fent kaszával… <br>Irt titeket katonák. <br>Nincs már… katonánk! <br> <br>(Senrjú trió, félhaiku lánc mintára.) <br>Gyűlölöm halált! <br>Az étkes-éhes halált! <br>Fiainknak vég! <br> <br>Gyűlölt háború! <br>Fiú halál… sorozza! <br>Fiúknak végük… <br> <br>Gyűlöllek, kosok! <br>Fiú meghal! Gazdagok! <br>Fiút pénz öli! <br> <br>Vecsés, 2024. máj. 7. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és igaz, háborús- történelmi helyzetéről. Naponta látjuk, TV híradóban a videókat kendőzetlenül! Meg látjuk a háborús uszítók beszédeit is… az atomháborúra! <br>

A pokol délceg, <br>Csak áll a kínpad mellett! <br>Engem fektet rá. <br>* <br>Csak lebegek a lét felett <br>És körülvesz a nagy ármány. <br>Élem idegen életem, <br>Nem is véd esőtől párkány. <br>* <br>Kemény göröngyök, <br>Majd kívülről kopognak… <br>Hamuvá leszek… <br> <br>Vecsés, 2005. április 28. – Kustra Ferenc József- Versben és senrjúban. <br>

Ma dal van a szívemben,<br>spontán és megmagyarázhatatlan,<br>mintha egy ajtó kitárult volna,<br>és valami elveszett visszatért volna.<br><br>Mint a tisztára mosott világ<br>zivatar és szellő által,<br>melyben a természet újjászületett<br>és valami csoda visszaérkezett.<br><br>Kóstoló egy eljövendő világból<br>mely már nem csak álom,<br>hanem az aranykor ígérete,<br>a jövő legjobb fejezete.<br><br>Talán lesznek ötletek<br>a szépségről és a harmóniáról<br>oly sokszínűség mely nem vitás<br>hanem kétségtelen kreativitás.<br><br>Egy világ, amelyben kapcsolatok<br>megértésen alapulnak,<br>egy hely, ahol a jó akarat<br>könnyed kedvel velünk marad.

Tenger-szült Uránusz lemetszett szerve által,<br>drága gyöngy egy hatalmas kagylóban,<br>Botticelli lágész alkotása,<br>a gyengéd kép, amely m már halhatatlan.<br><br>Arca makulátlanul sugároz,<br>Bőre elefántcsontként ragyog,<br>a haja egy mézes-arany zuhatag:<br>- Szerelem és szépség istennője vagyok!<br><br>Két zefír fújja a part felé<br>Flóra virágos köpennyel fogadja,<br>a nagy kagyló gyengéden partot ér,<br>csónak melynek szirom az alakja.<br><br>A tenger békés, az istennő nyugodt.<br>Az örök nőiesség megszületett.<br>képes lesz-e Mars uralmát csitítani, <br>mely örökös harcba keveredett?

Itt állok előttetek,<br>a színpad függönye előtt,<br>sem görnyedve, sem tetetve,<br>hanem mint egy halálraítélt,<br>éppen cellájából kieresztve.<br><br>Meg szeretném köszönni,<br>hogy mily hű volt mindenki.<br>Mind az aki velem tartott,<br>az élet útján együtt harcolt,<br>akár rokon, akár barát,<br><br>apa, anya, testvér, nejem,<br>kikkel megosztottam életem,<br>s kiket nagyra becsültem,<br>úgymint számtalan mást,<br>akit még nem említettem.<br><br>Szóval még találkozunk<br>egy mennyei szegleten,<br>ahol béke s öröm uralkodik<br>és hol örök lesz a szerelem,<br>vagy tán jácik képzeletem?