Ahogy a virradat fölém hasalt és beborított, <br>Éreztem én, hogy egy jó és új napot kezdek legott. <br>A bömbölő csend is segített és nagyon kacagott… <br>* <br>Fénytől lett hajnal, <br>Csend lett a reggel ura. <br>Új nap és remény. <br>* <br>Világosodik, <br>És a Hold eltűnőben. <br>Ásító reggel. <br>* <br>Mindenki felkel, <br>Test után lélek ébred. <br>Látszik, jó nap lesz… <br>* <br>Később a hajnalpirkadat a kertemet is meglátogatta, <br>Nap sugarait örömömre, nekem oda is csalogatta… <br> <br>Kertem várja, napfényre vágyóan kikeletet, <br>És ha megjön az aranyozott, lágy fénylehelet, <br>Aranybársonyként körül ölelik a lelkemet. <br> <br>Madárdal kórus biz' hívja, mielőbb a napot, <br>Hajnali szellő sodor, finom virágillatot. <br>Napfény, akkor elhozod ide a jó meleget? <br>Ez már bizony tavasz! Fáztunk mi már épp eleget… <br> <br>Minden oly' szép, minden jó és lám, öregszem, de még élek! <br>Akkor nem én vagyok a testem börtönében a lélek? <br>* <br>Hajjaj, <br>Motoszkál a hajnal… <br>Ébredezik a fagyal… <br>Kenyerem kenem vajjal… <br>* <br>Madarak csicseregve keltenek, <br>Ennyi volt a hajnali, vak csendnek… <br>Levelek sustorogva felelnek. <br>* <br>Te reggel is csak várj rám, óh, HAZÁM! <br>Reggel is csak Te vagy az én HAZÁM! <br>Én, reggel is itt leszek… új nappal, tovább megyek, <br>Nap hajnali fényén lovagolva útra kelek… <br> <br>Annyit látok, hogy egy kis bokor ágán, <br>Gyenge szélben hintázik egy kis madár, <br>Nézek és látom, végtelen a határ… <br>* <br>Holdsugár adhat <br>Életnek reménységet? <br>Napkelte jöhet... <br> <br>Vecsés, 2015. április 10. – Kustra Ferenc József – versben, senrjúban, 10 szavasban. <br>

Mondja a nóta: pálinka légy az enyém… <br>Helyes, igyunk. Egy kupicával az enyém! <br> <br>Jó ez, ha nehéz az a gyomor, vagy mulatsz, <br>De hálás dolog, ha józanságot mutatsz. <br> <br>Éhomra nem igyál többet, mint kupicát, <br>Így még éld egy kicsit, józanok fázisát. <br> <br>Zsírosat ettél? Nyomjál le féldecit, <br>Ez még nem sok, véredben még nem telít. <br> <br>Ha a társaságban nyakló nélkül iszod, <br>Rád irányuló szitokcsapot kinyitod. <br> <br>Minek annyit inni, hogy berúgjál? <br>Ne hagyd, ha valaki még rátukmál… <br> <br>Mulatni kell, de szépen, emberhez méltón, <br>Ettől még ihatsz pálinkát, azt imádón. <br> <br>Gyógyszernek is jó, idd a felest, mint gyógyírt, <br>De tartsd magad, ne legyen éjszakád átsírt… <br> <br>Vecsés, 2012. június 2. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Mindenki &bdquo;egyedül” van a Földön, <br>De mindenki kap a Nap sugarából. <br>Szónak ne legyen sírkertje az örömön, <br>De mindenki kapjon hóra vert napsugárból. <br>* <br>Föld, mindenkié! <br>Napsugár vetüljön szét. <br>Óvás, közösen. <br> <br>Vecsés, 2014. április 9. – Kustra Ferenc József <br>

(bokorrímes duó) <br>Öregeknek a sorsa, hogy őszesé változik a haj, <br>De a kezük sem a régi, ízületes és ez már baj. <br>Az, hogy már állandóan bottal kell járni <br>Egyenesen rossz, de igy könnyebb csoszogni… <br> <br>Olvasni sem megy már úgy, mint régen. <br>A mennyezeti kis égő elég és tart féken. <br>Az idő annyira eltelt… már nincs nagy szerelem, <br>De nyugi, lelkemben még szeretlek kedvesem. <br>* <br>(leoninus) <br>Szárazságban eltűnik a kis folyó, régi friss vize, már nem elfolyó. <br>Fiatal katona sír a laktanyába, mert autó-elütött lett párja. <br>Háborúban éheznek a gyerekek és nagyon csüggednek az emberek. <br>Az árváknak magányosak az éjszakák, ó, de hosszúak az éjszakák. <br>* <br>(bokorrímes) <br>Sok év eltelt a nyugdíjkor már beállt, de oly’ nehéz, <br>Fáradt, remegő lábak, vala vitték a testet, mára nehéz. <br>* <br>(Senrjú csokor) <br>Kevés a nyugdíj, <br>Nem is telik már semmire. <br>Kevés a nyugdíj… <br> <br>Kevés a nyugdíj, <br>Ágy már magától recseg. <br>Kevés a nyugdíj… <br> <br>Kevés a nyugdíj, <br>Kevés a nyugdíj… bús élet? <br>Kevés a nyugdíj… <br> <br>Kevés a nyugdíj, <br>Hajfestésre sem telik. <br>Kevés a nyugdíj… <br> <br>Kevés a nyugdíj, <br>Gyógyvíz tán’ segítene. <br>Kevés a nyugdíj… <br> <br>Kevés a nyugdíj, <br>Várja idő leteltét… <br>Kevés a nyugdíj! <br> <br>Vecsés, 2015. november 22. - Kustra Ferenc József- íródott alloiostrofikus versformában. Ezt a senrjút olvasni úgy kell, mint a 3 soros-zárttükröst. (1+2 & 2+3) <br>

Látjuk a két háborút és -már majdnem- fölütötte a fejét az atomháborús világhelyzet… Óh, az kosok! <br> <br>(senrjú csokor, kétféle félhaiku láncban) <br>Óriás kérdés <br>Egyáltalán mi is ez? <br>Tán’ álomvilág? <br> <br>És vajh’ mék’ bolygón? <br>Valós világban ilyen? <br>Tán’ álomvilág? <br> <br>Ígéret földje <br>Ahol mindig minden zöld? <br>Tán’ álomvilág? <br> <br>Sok álmodozó <br>Volt, mindig van és lesz is… <br>Álomvilágban? <br> <br>Sok álmodozó <br>Többsége, amúgy buta… <br>Képzelgéseik? <br> <br>Sok álmodozó <br>Tudás nélküli főnök… <br>Sőt, tudatlanok. <br>*** <br> <br>(limerik csokor) <br>Mi magyarok itt élünk a Földön, de álmodozók nehezen tűrik, sőt ökörködőn. <br>Mi nem akarunk mások felett uralkodni, harmadik világháború készül lenni? <br> <br>Ebbe benne van üveghegyeknél a vasorrú bába, ez olyan, mint dzsinnek országa… <br>Ők azt állítják, hogy ott szépek az évszakok, mert neki igencsak sok az aranyok… <br>A vasorrú bába meg a dzsinnek, megállás nélkül piszkálják a békéseket… <br>Megüzenték a dzsinnek, ők a makik farkával verik a háborút, mert ők ilyenek… <br> <br>Mert segédjük van rendesen, aki meg majd’ mind hű cseléd… én is tudom majd’ vesztesen. <br>A cselédségnek erős atom-öklendjük van és lehet, hogy nemcsak nagy pofájuk van. <br>Cselédség élvezi {hogy a makiknak mekkora farkuk van…} dzsinnéknél fog tetszeni. <br> <br>A dzsinnek, a cselédség hiszi, hogy háborús nyertesek, mert az rájuk nem fog hatni… <br>Ezek nem nézik meg, hogy a két atombomba, régebben mi kárt tett a japánokba. <br>Azóta is vannak új fejlesztések, mik százszor nagyobbak… ezek aztán töltetek… <br> <br>Hamis reményekben a jövő áldását osszák, micsoda pazarságok eme bombák. <br>Ez biztosan igy van, de kérem… ha bicikli szögbe megy, gumi durran? Hol a szemérem? <br> <br>Vecsés, 2024. május 5. -Kustra Ferenc József- íródott: helyzetjelentésként az emberiség atomháborúzást megkedvelt- világáról, történelmi hűséggel… senrjú csokorban (félhaiku láncban) és leoninus csokorban. <br>