Dicső múltnak gyökeréből<br>Sarjadnak még cserjék<br>Ó-anyának hűs árnyékát<br>El nem felejtették.<br><br>Sejtek szintjén szeretete <br>A génekbe lett táplálva<br>Mindegy neki milyen földből<br>Jön elő a hajtása. <br><br>Virágzik még sok-sok réten<br>Szép nyelvének zamata <br>A magyarrá lett hű szíveket<br>Ősi forrás táplálja. <br><br>Hazafiak vére gyógyír<br>Hősök lelke manna<br>A nemzetnek igaz sarja<br>Nyelvét el nem hagyja.

A magas tikk<br>És a mély takk<br>Közé<br>Beszorult az idő<br>Töredéke.

Van egy macskánk, neve Ica.<br>Azt mondják hogy szép kis cica.<br>Csengős örv van nyaka körül,<br>ha egér hallja, biz’menekül!

Az ószövetség pátriárkái<br>jól átverték egymást.<br>Gondoljunk csak Jákobra,<br>amint Ézsauval elbánt.<br><br>Aztán Lábán szúrt ki Jákobbal,<br>mert hét évig megdolgoztatta,<br>de jutalomként Jákob Lábán<br>bágyadt szemű lányát kapta.<br><br>Hát még hét évet verejtékezett<br>mire Ráhel lett a felesége, <br>de az ide-oda csalásnak <br>még régen nem lett vége.<br><br>Lábán birka nyájával<br>szintén lehetett bűvészkedni, <br>és csalafinta tenyészettel<br>Lábán vagyonát elvenni.<br><br>Mert Jákob birkákkal spekulált,<br>és önhasznára manipulált.<br>Az apósát úgy átverte,<br>hogy Lábánt a frász kitörte.<br><br>Mulatságos oly szentírás,<br>melyben részletezett a csalás.<br>Épp oly jó mint modern krimi,<br>melyet ma is tudunk értékelni.

Iramodott felhők alatt<br>Zúgva játszik a lég,<br>A fák között ág hasadt,<br>A tóban roppan a jég.<br><br>Csalogat az ösvény,<br>Az erdei gyalogút,<br>Kikeleti örvény<br>Húz, takarja a borút.<br><br>Zizegő avarban mocorog<br>Az illatos tavasz,<br>Már fényben toporog.<br>A tél nem lesz még ravasz?<br><br>Téltemető, hóvirág és sáfrány<br>Lassan mind versenyre kelnek,<br>Hiába lesz bármi ármány<br>Zúdul folyama a kikeletnek.