Olyan mély csönd van<br>Ma éjjel a tizedik napon.<br>Még a fülem sem súg <br>Nagyon.<br>Lent a folyó vize csendesen zúg.<br>Alig hallom <br>Ahogy a kövekhez csapódik<br>A sekély parton.<br>Szinte mozdulatlan <br>A hónak meglehetősen<br>Langyos téli levegő,<br>És a szétszakadt felhők között<br>Álmokkal takaródznak a csillagok.<br>Olvad a fagyos paplan<br>És holnapra bizonyára<br>Jócskán megcsappan.<br>Hangtalan oson az idő<br>Megnyúlt árnyéka <br>És a sötétben megveti ágyát<br>A fogyadozó hold.<br>Takaródzik mint a csillagok.<br><br>Ma egyedül vagyok.<br><br>A falon csüngő <br>Ásítozó lámpa <br>Lágy fénye vissza verődik<br>A zsugorodó fehér kristályokról,<br>És a csönd egyre csak hízik.<br><br>Haszontalan volt a napi hólapátolás.<br>Bár az időt is<br>Valamelyest tovább dobáltam.<br>Az is egyre csak olvad.<br>Apad mint a hó.<br>Elszivárog lassan.<br>Beleivódik a múltba.

Ezen a napon<br>Húsvét szombaton<br>A nyirkos hideg <br>Pelyhes ege szürke.<br>Tüsszentve úszik <br>Az éjszakába .<br>Elkergeti ügetve<br>A készülődő tavaszt. <br><br>Kései órán<br>Reszketve bólogatnak<br>A korán ébredt virágzás<br>Összezárt szirmai.<br>Csapkodó ajtó magánya<br>Szeli ketté a csend árnyékát,<br>S a zúzmarás szél <br>Kéményfüsttel ölelkezik.<br><br>Keresztre feszített <br>Múlt kopogtat <br>Bebocsájtásért<br>Hagyomány őrző otthonokba.<br>Valahol <br>A kályha melege <br>Beszivárog a dermedő <br>Lelkekbe <br>Is.<br>Felcsillanhat<br>Sok szürke nap<br>Amennyiben a szívekben<br>A Csoda feltámad.

Lépted alig érint talajt<br>Miközben bimbózik nyomában<br>Szívek óhajával<br>Egy szerényen kedves<br>Tettekkel lendületes<br>Üde-fénylő ragyogás.<br><br>Csillag születik a pillantásban<br>Amerre tekinteted veted<br>A remény angyala száll<br>Sokak szemében<br>Kapaszkodnak <br>Mosolyod erejében.<br><br>Páratlan jellemben<br>Az egyéniség kivételes<br>Összehasonlíthatatlan<br>Vonzáskörében tündököl<br>Ezernyi hálás köszönet<br>Mely mind Téged illet.<br><br>A gyötrelem nyomasztó <br>Súlya megolvad <br>Érintésed alatt szétfolyik <br>Csermely erekben<br>Még egyszer<br>A hit újra<br>gyökeret ver.<br><br>A megfáradt életet<br>Ápolja két kezed<br>S ha olykor kimerülten<br>Könnyed lecseppen<br>Lelkedben<br>Feletted az angyalod<br>Megkettőzi erővel akaratod<br><br>Bűvös pálca trükkös kalap<br>Nincs kéznél a nap alatt<br>A kór szolgálatában<br>Csak alázat van<br>Sokszor<br>Ünnepek s család hiányában.

Sötét áporodott<br>Ijesztő folyosó végén<br>ott csillog <br>Egy szikrányi remény <br>Tömörödve <br>Parányi fénylő pontban <br>Bízva, hogy ott mögötte <br>Tán a megváltás van...<br><br>A végére <br>Elhagyatva<br>A Test Lelke <br>Magára maradva<br>Szerte-foszlik<br>Átsurran <br>A Lét-fotonmolekula<br>Az ismeretlen dimenzió <br>Örökkévalóságába.

Didergő ősz-idő<br>Hömpölyög a házak között<br>A fecske régen elköltözött<br>Az ablakon bekobog <br>A hűvös eső<br>Csendesen pattog <br>A szemközti háztető. <br>A függő csatorna<br>Mint hatalmas trombita<br>Ontja a dallamot<br>Egy búcsú szólamot<br>Mert a nyár<br>Már elfolyott<br>Elvitte a folyó vize<br>Messzire<br>Délre <br>A másik féltekére<br>Hogy ott fesse az eget <br>Ultramarin s azúr kékre. <br><br>Lelkem még a nyárban<br>Lágy szellővel szárnyal<br>De lassan az ősz<br>Befogja pók-hálójával.