A Rigó család reggelente<br>Készülődnek egy fürdőre.<br>Kis tó van az udvarunkban,<br>Oda szálltak mind a hárman.<br><br>Fütyül egyet rigó papa sietve;<br>Ugorhatunk madárkáim a vízbe.<br><br>Csobbangatnak, pancsolgatnak vidáman,<br>Mert cirmosunk most szundikál az ablakban.<br>Nagyot ásít mámorosan a cica,<br>Úgy tűnik, hogy tele van most a hasa.<br><br>A hancúr után dalolgatnak kedvükre,<br>Szól a nóta egész nap a kertünkbe.

Erkölcs<br>Becsület<br>Tisztesség-<br>Volt, mikor <br>Csak szóval<br>Bombázták.<br>Mára a tiltott<br>Fegyvert is,<br>Jóváhagyták!

Ott...ahol....valahol<br>A masinéria ködben zakatol,<br>És fennhangon karattyol-<br>Az újrendnek itt az alkalom.<br><br>Leplezett viasz vigyor alatt<br>Nem látszik az alvadt <br>Vér- a fog éppen mibe harap.<br>Egymásnak - megemelt kalap.<br><br>Tisztséget betöltők<br>Tisztességesnek feltűntetők<br>Tisztelgéssel mutatják- a tűntetők,<br>Csak mihaszna rend-szer tűr-het-ők.<br><br>Tűntetést a tűntetők ellen -<br>Az a kitűntetett, érdemi szellem,<br>Mert az az igaz , s hiteles jellem-<br>Ami a kitűntetetteknek kellem.<br><br>A kapzsiság éhség -<br>Űrbéli fekete lyuk!<br>Több melyiküknek jut?<br>Nekik csak ez a kétség!<br><br>A köz-fontosítottaknak jár az érdem.!<br>Más-t nem is lehet - hozzájuk mérten,<br>Mert nincs másokban annyi vér-szem!<br>És a Rendnek nem fontosak!; - nem is kétlem.<br><br>Ott.....ahol.....több helyen valahol<br>A kapzsiságnak még nyílik alkalom,<br>Fontos, hogy az ön-vérszem vért nem látott!<br>Mert ott van a jámbornyáj - az, ki arra hivatott!<br><br>Hatalom, bíbor, bársony, dicsőség-<br>Van, hogy ez kijárt örökség!<br>Alapozatlanul semmi kétség -<br>A népnek ott marad a kötelesség!<br>Meg a tudat,<br>Hogy tapsolhatja az urat.

Egy villódzó nyári napon<br>Keblére ölelt a Balaton.<br>Magyar földnek tengerszeme;<br>Örömöknek szép kedvese. <br><br>Lágyan duzzadt a vitorla, <br>Siklott hajónk partot hagyva. <br>Üde szellő beszélt hozzánk -<br>Húzzuk fel az orrvitorlánk. <br><br>Egy-két fufu meglendített, <br>Vizet pancsolt, felfrissített.<br>Lelkem duzzadt,mint vitorla<br>Ölelt a fény, s a táj mámora. <br><br>Élvezettel ringatóztunk, <br>De parancsokat betartottunk, <br>Mert komoly dolog matrózkodni, <br>Cikk-cakkozva vissza jutni<br>A kikötőbe.

Dermedt fák ágaikkal kapkodnak<br>A szélben magatehetetlenül sodródó<br>Hópelyhek után. <br>Csak egy ölelésre, <br>Végül dideregve <br>A szeretet ráolvasztja <br>Csillogó gyémántként <br>A szerencséseket.<br><br>A tova táncolók olykor csoportosulva<br>Árnyékként megtelepszenek a törzs<br>Menedéksávjában, csillagokról álmodozva.<br><br>A holnap verőfényes melegében<br>Egylélekké olvad a csillám-ragyogás, <br>És álmuk a körforgásban beteljesedik.<br>Valahol majd könnyezve siratnak,<br>Valahol tapintatosan a tájra telepednek. <br>Valahol csillagfényt fürdetnek,<br>Egylelkükben szeretetben <br>Boldogság cseppjeikben.<br><br>Vízgyöngy csüng az ágról,<br>Hópehely múltról<br>Suttog a metamorfózis végtelen léte, <br>És az értetlen elme tudata<br>Megszakad <br>A gőg felsőbbrendűségében. <br><br>Ciklusokban ismétlődik<br>A véletlenszerü Értelem <br>E parányi, összetetten <br>Egyszerü megnyilvánulása.<br>A magyarázat sokrétü lehet<br>A hajtóerő felett, - <br>Az a Nagylélek szeretet.<br>Minden benne terjed. <br><br>Hópehely <br>Vagy univerzumok halmaza, <br>Mindenerő egy gondolat-<br>Az Egy eleme része minden;<br>Ha van is titok, égi rejtély<br>A természettel, <br>Hogy egy lehettél<br>Hálás legyél!<br><br>Jót adjál, és szeretetet;<br>Szebb lesz úgy a te életed<br>Is Istenben. <br>Mert miként a hópehely átalakul<br>Akaratlanul, <br>Ránk is vár a végtelen utazás.<br>Már felszálltunk -<br>Nincs kiszállás.<br><br>A metamorfózis körforgásában<br>A lélek kvarkja<br>Istenhez tapadva<br>Időtlenül jelen lesz mindenütt<br>A Természetben.